Kabaré

A Wikipédiából, a szabad enciklopédiából
Théophile-Alexandre Steinlen plakátja 1896-ból
Lautrec: Moulin Rouge; 1892
Medgyaszay kabaréja.jpg

A kabaré – sajátos szórakoztató színház. Franciaországból ered. A lényege egy olyan színházi produkció (amelyet mellesleg kis színháztermekben, kávéházakban, akár kocsmákban) adnak elő szatirikus, humoros, szórakoztató prózai és verses-dalos elemekből lazán összefűzve.

A kabaré francia szó: cabaret, kocsma, csapszék jelentéssel, és eredetileg egy hidegtál, az „hors d'oeuvre” felszolgálását is jelentette.

A kabaré műfaja a színház, a show-varieté és a közéleti politikum iránti mértéktelen szenvedélyből fogant.
– Friedrich Hollaender: „Cabaret”; Weltbühne, 1932.

A szórakoztató színpadon a kabarét megelőzte a vaudeville; hasonló szellemű populáris látványosságok már a középkorban is voltak. (A kabaré sem a semmiből lett).

A mai értelemben vett kabaré a 19. század legvégén Párizsban jött létre, azonnal népszerű lett, és rövidesen elterjedt egész Európában.

A kabaré-előadásokban a jeleneteket, magánszámokat, kuplékat, sanzonokat, eltérő stílusú és hangulatú műsorszámokat a konferanszié (francia: conférencier) előadása, monológja köti össze. A kabaréra jellemző a mindenkori jelenre vonatkozó aktualitás, és a rögtönzés is.

A kabaré 1901-ben jelent meg Budapesten, majd már 1907-re ki is alakult a jellegzetes „pesti kabaré”, ugyanis 1907-ben nyílt meg a „Bonbonnière”. Konferansziéja Nagy Endre volt, aki 1907 és 1912 között megteremtette az irodalmi szintű kabarét.

Fogadalmat tettem magamban, hogy ezt a megalázott, meggyalázott kabarét fölemelem a megbecsült művészetek színvonalára.
– Nagy Endre; 1908.

A pesti kabaré a későbbiekben is foglalkoztatta az értékes magyar írókat, költőket. Legjelentősebb szerzői: Heltai Jenő, Molnár Ferenc, Karinthy Frigyes, Szép Ernő, Kellér Andor, Gábor Andor, Békeffi István, Vadnai László; a II. világháború után Kellér Dezső, Darvas Szilárd, Gádor Béla, Komlós János, Ősz Ferenc, Farkasházy Tivadar, Galla Miklós stb. voltak.

Minden országnak megvan a maga sajátos kabaréja. Angolszász nyelvterületen például a music-hall, a varieté kabaré-műfajú, az oroszok pedig esztrádnak hívják.

Mivel a kabaré legfőbb eszköze a szöveg, nagyon hamar megjelent a rádiókban is. A Magyar Rádiónak hosszú évtizedeken keresztül az egyik legnépszerűbb műsora a Rádiókabaré volt. Ugyanezen okból a televíziók minden próbálkozása ellenére a hagyományos kabaré a képernyőn képtelen meggyökeresedni. A kabaréból eredeztethető tévéműsorok azonban működőképesek szerte a világon.

A kabaré születése[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

Chat noir, 12 Rue Victor-Masse, (1906-os fotó)

Az első párizsi kabaré a „Chat noir” (Fekete Macska)(wd) volt, Rodolphe Salis, (azelőtt bűvész) kocsmája volt ez a Montmartre-on. Egy párizsi írókból, művészekből álló baráti kör saját szerzeményű alkalmi dalokkal, versekkel mulattatta egymást. Salis intézményesítette ezt a mulatságot. 1881-től az írók és művészek már felléptek a közönség előtt, bár többnyire honorárium nélkül. A „Chat noir” híres lett. 1885-ben új helyre költözött kocsma és árnyjáték-színházzal bővült ki.

Salistól a vállalkozást Aristide Bruant vette át, aki saját dalait adta elő. Az új kocsma új neve „Le Mirliton” lett, ami: „nádsíp” jelentésű, de „dilettáns versike” értelme is van. Bruant a legközönségesebb káromkodások özönét zúdította a fejesekre, heves vádakkal illette az úri osztályokat, a szegények, munkások és bűnözők nyomorúságát énekelte meg. Amikor esténként berúgta az ajtót így kiáltott: „Fogjátok be a pofátokat, barmok, ha én énekelni akarok!”.

A Chat noir és a Mirliton egy évtizeden át működött.

Aristide Bruant; 1905:
Mistinguett; 1933:

A német kabaré[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

Müncheni kabaré plakátja 1901-ból; Marya Delvard sanzonénekesnő

1901-ben Berlinben Ernst von Wolzogen nyitotta meg irodalmi kabaréját. Ez volt az Überbrettl, az első német kabaré. Az Überbrettl kifejezés a nietzschei Übermensch parafrázisa; a brettli szó jelentése pedig a varietével volt azonos Dél-Németországban.

A német kabaré hamar népszerűvé vált, ugyancsak 1901-ben 32 vállalkozó kapott kabarényitásra engedélyt. Sokan ugyan egy-két év alatt tönkre is mentek, de maga a kabaré már virágzott. A kabarédalok az éjszaka, a nagyváros, az alvilág romantikáját énekelték meg, de gyorsan megjelent a társadalomkritika is:

Szentségit! Mondjátok meg nekünk,
Mért zabáltok, míg mi éhezünk?!
– Hans Hyan egy dalának refrénje

A müncheni kabaré a berlininél művészi értelemben igényesebb volt. A Simplicissimus című ellenzéki folyóirat szerzőiből került ki 1901-ben az első kabaré, az Elf Scharfrichter. Tizenegy vörös talárba öltözött hóhér adta elő a prológust. A kabaréban Marya Delvard(wd) énekelt. A konferanszié a Párizsból érkezett Marc Henry művésznevű fiatalember volt, aki egységes előadást volt képes a színpadi szereplőként amatőr fellépő költőkből, írókból rendezni.

Bécs első, bár rövid életű irodalmi kabaréját Felix Salten, a Bambi írója 1901-ben nyitotta meg.

A német kabaré miliőjét nagyszerűen ábrázolja a Kabaré című amerikai film.

Az angol kabaré[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

Monthy Python's Holy Ail.JPG

A legelső angol kabarét, a Cabaret Theatre Clubot Freda Strindberg nyitotta meg Londonban, 1912-ben.

Korunk külföldön legismertebb kabaréfigurái: a Monty Python, Benny Hill, Mr. Bean (Rowan Atkinson) voltak.

Az orosz kabaré[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

Az első jelentős pétervári kabarét egy Kugel nevű színikritikus hozta létre a Színházi Klubban 1908-ban. Ez volt a Görbe tükör (Кривое Зеркало). Főleg színházi paródiákkal szórakoztatta a vacsorázó asztaloknál helyet foglaló közönséget. A Kóbor kutya (Бродячая собака) nevű kabaré 1911-ben nyílt meg egy pincében. Híressé vált művészek váltak szerzőivé, a rendező Nyikolaj Petrov, a díszlettervező Fomin, írók, költők, zenészek: Blok, Ahmatova, Mandelstam, Gumiljov, Alekszej Tolsztoj, Prokofjev, Mejerhold,... voltak a vendégei.

A moszkvai kabaré a Művész Színházból nőtt ki Denevér (Летучая мышь) néven 1908-ban. A logójaként használt denevér a Művész Színház sirályának paródiája volt. Nyikolaj Jefimovics Efrosz színikritikus hozta létre egy pincehelyiségben, kezdetben mint színházi klubot. Volt egy kis színpaduk, ahol hamarosan paródiákat, kuplékat, szatírákat, bökverseket adtak elő.

Az orosz esztrádszínpadokon, majd a televíziók segítségével rengeteg kabaréművész és együttes vált tartósan népszerűvé (Arkagyij Rajkin, Szemjon Altov (wd), Mihail Zsvanyeckij (wd), Vagyim Zsuk stb.)

A magyar kabaré[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

Emlékszem azokra a pesti éjszakákra, mikor az első kuplék felzendültek s mindenütt kabaré volt, nemcsak az erre a célra készült négy-öt helyiségben, de a kávéházakban, a magánlakásokban, sőt két ember közt is, aki véletlenül találkozott egymással az utcán... Gyakran megtörtént, hogy a kávéház, egyik felében habos kávét ittak gyanútlan polgárok, a másik felében pedig az utcáról beverődött nagyhajú fiatalemberek verseiket olvasták, hegedültek és ismeretlen színinövendékek szavaltak, vagy énekeltek. Valahonnan előkerült egy dobogó. Erre a rögtönzött torlaszra elszántan másztak fel a szabad művészet éhes forradalmárjai...
Azóta a pesti kabaré polgárivá vált, lehiggadt, stílust kapott. Szerencsére meg is magyarosodott. Mert a pesti kabaré szelleme egyáltalán nem franciás. A francia kabarénál nem tudok elképzelni naivabbat és nekünk pestieknek együgyűbbet. Mikor legutóbb voltam Párizsban... nem tanulmányképpen, csak unalomból sorra jártam a kabarékat. Az egyikben egy kövér, lobogó nyakkendős öreg úr olvasta fel szürke sacco-ban a verseit s siratta a kopasz feje kihullott hajszálait, meg az ifjúságát. Könnyeztek az emberek. Nagyon sok volt aztán a háborús szám is. Csak ma tűnik fel nekem, hogy mennyit szavaltak akkor - a békében - a németekről. Nem tudni, előre megsejtették-e, hogy mi jön vagy 1871 óta abba se hagyták. Egy színészke fájdalmas fintorral mutatta milyen véres rózsákat kapott a mellébe, aztán hörögve mondta a szörnyű szót, valami véres prüsszentéssel, les prussines... Nekünk a német kabaréhoz sincs közünk. A berliniek akasztófakötelekkel enyelegnek, hullákkal játszanak s gyémántjuk a sírok salétromja. Még a bécsi kabaré is idegen. Parfümös pikantéria és lanyha limonádé. A pesti kabaré azonban a szatíra. Az a cukrozott epe, hitetlenség és finom rosszmájúság öltött benne testet, amely minden pesti emberben bennlakozik, az az okosság teremtette meg, mely ennek a városnak egyik fontos jellemvonása. Költészete is van. Valami törékeny, nemes, fáradt líra. Medgyaszay Vilma szómuzsikájára gondolok, a gráciájára, amely nem párizsi, nem berlini, nem bécsi, de jellegzetesen pesti és magyar s a művészete gyengéd esthajnalcsillag fényére.
Kosztolányi Dezső: Magyar kabaré; Nyugat, 1915. 17. sz. [1]

„Pesten illedelmesen duruzsoltak a kabarékban. Inkább irodalmat, mint kabarédalt. Solti Hermin némileg kivétel pajzán dalaival. Rettenetes malacságokat énekelt ártatlan arccal, mintha nem tudná, mit mond a szöveg. Adynál pedig erősebb sikere volt Weinert Istvánnak, aki megköltötte az elpusztíthatatlanul eleven pajzánságot Pallay Rózsi szájára:” (~ Molnár Gál Péter[2])

Ó, Lőwinger, ó, Lőwinger,
Oly nagy benned a lőinger.
Kinek nem jó a fegyvere,
Ne hencegjen vele!
(1908)
Budapesti Cabaret.jpeg

Az első magyar nyelvű kabaréelőadás 1901-ben volt a Tarka Színpadon. A Tarka színpadnak írt: Molnár Ferenc, Herczeg Ferenc, Heltai Jenő, Ady Endre, Babits Mihály, Kosztolányi Dezső, Juhász Gyula, Kemény Simon, Karinthy Frigyes, Móricz Zsigmond, Gárdonyi Géza, Szép Ernő, Harsányi Zsolt is, míg zenét Bartók Béla, Kodály Zoltán, Weiner Leó, Reinitz Béla és a később világhírűvé vált operettkomponisták közül nem egy.

A következő kabarét 1907-ben egy ismeretlen vidéki színész, nótaszerző Kondor Ernő nyitotta meg. Ez volt a Bonbonnière. Itt tűnt fel Nagy Endre és megteremtette a jellegzetes pesti kabarét.

Ugyancsak 1907-ben indult a Kedélyes Színház, a Modern Színház Cabaret és az Intim Színház.

Később Medgyaszay Vilma került a Bonbonniére élére és vele megjelent a sanzon a színpadon.

Medgyaszay Vilma: Űllői úti fák:

A két világháború közötti pesti kabaréban a bátor politizálást Békeffi László vitte a legmesszebbre, a negyvenes években már a nácizmust is nyíltan támadva.

A II. világháború utáni kabaré szerzői Nóti Károly, Kellér Dezső, Tabi László, Király Dezső, Darvas Szilárd, Gádor Béla, majd Szilágyi György (a remekmívű Hanyas vagy? alkotója), Romhányi József (a rímhányó), és még jó néhányan voltak. Az állandó kabarészínház a Vidám Színpad a Körúton, később a Mikroszkóp Színpad volt (amit Komlós János alapított és vitt sikerre).

A rádiókabaré első korszaka az 1925 és 1943 közötti évekre tehető.

1927-ben Petőfi születésnapjáról szóló énekes jelenetet, 1928-ban Zilahy Lajos drámai játékát sugározták szilveszterkor. 1929-től már többórás kabaréműsort adtak éjfélig, vagy éjjel 2-ig. 1936-ban Kacagóversenyt rendeztek, 1949-ben pedig Örkény István szerkesztett egy Kancsal Parnasszusz c. műsort.

A rádiós kabaréműfaj aranykora a 60-as 70-es évek volt. Az 1963-ban létrejött kabarérovat élén Marton Frigyes, Szilágyi György és Kaposy Miklós állt. 1985-ben Farkasházy Tivadar vette át a vezetést. A rendszerváltozás némi zűrvazart hozott itt is, aztán a rádiókabaré magára talált. Az évek során jöttek-mentek az emberek a rádiókabaré szerkesztőségében: 1990-ben távozott Verebes István és jött Fábry Sándor, Déri János, Selmeczi Tibor. 2007-ben a szerkesztői gárdát lecserélték.[3]

Az 1956. utáni Rádiókabaré lelke, szerkesztője, mindenese Marton Frigyes volt. A Rádiókabaré rengeteg szerzőnek és színésznek nyújtott munkát és népszerűséget. Szinte mindenki szerepelt a magyar színházművészet nagyjai közül. Jelentős konferanszíévá vált a fiatalon elhunyt Ősz Ferenc, Verebes István, vagy kabarészerzővé (is) Kern András. A Rádiókabaré humorfesztiváljai pedig új szerzőket, szereplőket tettek ismertté: Farkasházy Tivadar, Sinkó Péter, Boncz Géza, Markos György, Nádas György, Nagy Bandó András, Maksa Zoltán, Galla Miklós, Éles István, Bach Szilvia, Bagi Iván, Nacsa Olivér, Kőhalmi Zoltán, Litkai Gergely...

A dumaszínház[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

Konferanszié[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

Nagy Endre

A konferanszié a kabaré tengelye. A lazán összefűzött jeleneteket, dalokat az ő összekötő szövege tartja össze. A szöveg egységes szerkezetet, tartalmat, stílust, tartalmat ad a műsornak. Nagy Endre, akit a magyar kabaré atyjának szokás nevezni, gyakran improvizáló konferanszié volt, szellemesen, csípősen reagált a közönség hangulatára, beszólásaira. Lényegében minden további konferanszié az ő nyomdokain haladt. Kellér Dezső szívesen és önironikusan hasonlította össze magát vele.

Nagy Endre: Konferansz a körmondatról:

A stand-up comedy (nagyjából ez a magyar dumaszínház is) a konferanszból nőtt ki, vált önálló előadássá. A kabaré eltűnt, a csupasz konferansz maradt meg belőle. De működik.

Mai híres kabarék[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

  • U Fleků (a sörözőben), Prága
  • Café Carlyle, Feinstein's, 54 Below, The Metropolitan Room, Don't Tell Mama, New York
  • Le Lido, Moulin Rouge, Lapin Agile, Párizs
  • Cabaret Voltaire, Zürich
  • Tropicana Club (en), Havanna
  • Wildflower Cabaret, Loveland, Colorado
  • Cabaret Red Light, Philadelphia, Pennsylvania
  • El Mocambo, Toronto, Ontario, Canada
  • Metro Chicago, Chicago, Illinois
  • The Butterfly Club, Melbourne, Australia
  • Slide Lounge, Sydney, Australia
  • Playhouse Theater, Bangkok, Thailand
  • Piwnica pod Baranami, Krakkó
U Fleků
Piotr Skrzynecki krakkói szobra

Jegyzetek[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

  1. http://epa.oszk.hu/00000/00022/00181/05742.htm
  2. nol
  3. la: Kabaré a magyar rádióban régen és most. Dívány, 2012. július 29. (Hozzáférés: 2013. március 20.)

Források[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]