Kárta
A kárta nyomtatott, plakát méretű lakodalmi vagy temetési emléklap. Általában 150–600 példányban készült, díszes kivitelben.
A legrégebbi magyar vonatkozású temetési kárták a 16. század végéről származnak, az első ismert lakodalmi kárta 1651-ből való. A fennmaradt kisszámú nyomtatvány többsége 17. századi.
A temetési kárta tartalmazta a halott részletes életrajzát, amelyet rendszerint valamilyen egyházi személy írt, illetve a halottat magasztaló és búcsúztató verseket, amelyek kollégiumi diákok szerzeményei voltak. Ezeket három-hat összeragasztott nyomdai ív egyik oldalára, díszes keretben és díszes címbetűkkel nyomtatták. A nyomtatványt a templom ajtaján kívül kifüggesztették a temetési menet útvonalán is, illetve a rokonoknak és barátoknak adták ajándékba.
A kolozsvári Farkas utcai református templom gyűjteményében számos halotti kárta található; legnagyobb részük unikum. A legrégebbi Kovásznai Péter püspöké (1673).
Források[szerkesztés]
- Herepei János: A házsongárdi temető régi sírkövei: Adalékok Kolozsvár művelődéstörténetéhez. Budapest: Akadémiai. 1988. 350–352. o. ISBN 963 05 4786 4
- A Farkas utcai református templom. In Kelemen Lajos: Művészettörténeti tanulmányok I. kötet. Bukarest: Kriterion. 1977. 45–53. o.
- Varjas Béla: Bornemisza Anna halálára kiadott kárta. Magyar Könyvszemle, 3. sz. (1940) 267–270. o.
További információk[szerkesztés]
- Elveszettnek hitt kárták kerültek elő. Országos Széchényi Könyvtár. (Hozzáférés: 2013. október 13.)
