Kállay Miklós

A Wikipédiából, a szabad enciklopédiából
Kállay Miklós
Kallay miklos foldm. min.jpg
1933-ban
A Magyar Királyság miniszterelnöke
Hivatali idő
1942. március 9.1944. március 22.
Előd Bárdossy László
Utód Sztójay Döme

Született 1887. január 23.
Nyíregyháza
Elhunyt 1967. január 14. (79 évesen)
New York

Házastárs

Kállay Helén (1894-1945)

csokalyi Fényes Márta (1887-1961)

Dr. nagykállói Kállay Miklós (Nyíregyháza, 1887. január 23.New York, 1967. január 14.) magyar politikus, 194244 között Magyarország miniszterelnöke.

Családja[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

Elszegényedett [1] köznemesi család sarjaként született, Kállay András (18391921) szabolcsi főispán és eördöghfalvi Csuha Vilma (18491922) nyolcadik gyermekeként.

1914-ben házasodott össze első feleségével, Kállay Helénnel (Kállay Tibor, későbbi pénzügyminiszter húgával), majd annak elhunyta (1945) után, 1947-ben csokaly Fényes Mártával. Fiai: dr. Kállay Kristóf (19162006) diplomata, vatikáni nagykövet, máltai lovag, Kállay Miklós (19181996) mezőgazdasági szakértő, máltai lovag és Kállay András (19191995) kormányzói testőrfőhadnagy, máltai lovag.

Életpályája[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

A kinevezéséig[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

A Királyi Katholikus Egyetemi Főgimnáziumban (ma: Budapesti Egyetemi Katolikus Gimnázium) végezte a középiskolát, majd Genfben, Drezdában és Párizsban tanult, végül 1910-ben Budapesten szerzett jogi doktorátust. 1920-tól két éven át a nagykállói járás főszolgabírója, 1922-től 1929-ig Szabolcs és Ung vármegyék főispánja. 1922-ben megörökölte Kállósemjénben a forrástanyai gazdaságot, itt kezdett el gazdálkodni, önképzéssel bővítve mezőgazdasági ismereteit. Már ekkor, az első lépéseknél, de évekkel később is folyamatosan segítette tanácsaival Westsik Vilmos, a kiváló agrártudós.

Kállay Miklós 1929-től különböző politikai tisztségeket töltött be. Bethlen István kormányában kereskedelemügyi államtitkár, az 1931/32-es költségvetési tárgyalásokon a távollévő Bud János miniszter helyett ő képviselte a kereskedelmi tárcát. 1932 és 1935 között földművelésügyi miniszter Gömbös Gyula kabinetjében. Gömbös politikájának radikalizálódásával kilépett a kormányból, Horthy Miklós ekkor a Felsőház tagjává, majd röviddel utána, 1937-ben az akkor megalakított Magyar Királyi Öntözésügyi Hivatal elnökévé nevezte ki. A hivatal élén hosszú távú programot dolgozott ki és indított el, amelynek célja a tiszántúli területek csatornázásával a vízgazdálkodás megoldása volt. Elnöksége alatt épült például a békésszentandrási duzzasztó, amivel lehetővé vált a nagyüzemi rizstermesztés hazai elindítása.

1929-1935 között az Egységes Párt, illetve a Nemzeti Egység Pártja, majd 1935-1939 között pártonkívüli programmal volt országgyűlési képviselő (a kemecsei választókörzetben). Gömbös halála után visszatért a kormánypártba, de a munkába csak jó barátja, Teleki Pál miniszterelnöksége idején kapcsolódott be. Teleki öngyilkossága után a kormányfővé kinevezett és Magyarország hadba lépését bejelentő Bárdossy László nézeteit viszont határozottan ellenezte, így visszautasította annak újabb zsidótörvényről szóló előterjesztését a házassági jog módosításáról, és a parlamentben ellene szavazott.

A miniszterelnök[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

Nem kétséges, hogy Bárdossy felmentése után Bethlen István ajánlotta maga helyett Kállayt Horthynak. Kállayval egy "második Bethlen" került a miniszterelnöki székbe. Nemcsak személyes jó barátok voltak, hanem teljesen azonos politikai felfogásúak, mindketten a konzervatív, lassú reformokat pártoló nagybirtokosi réteget képviselték. Amikor Bethlen kilépett a Nemzeti Egység Pártjából, egyedül Kállay követte, Kállayban tehát úgy bízhatott meg Horthy, mint Bethlenben, és az a nagy előnye volt vele szemben, hogy a belpolitikában az utóbbi években nem játszott szerepet, nem csak a németek, de még a kormánypárti körök sem igen ismerték. Horthy Miklós csak meglehetősen hosszú kapacitálással tudta rávenni Kállayt, hogy elfogadja a miniszterelnökséget. Kállay 1942. március 10-én lett miniszterelnök és egyúttal a kormánypárt tagja. Beiktatása politikai változást jelentett. Az addigi időkben hol angolbarát, hol németbarát kormányok vezették az ország politikáját, a németek szövetségeseként az angolok felé kacsintgattunk. Kállayval ez a politika már csak külsőleg maradt meg, tartalmában egyértelművé vált: szembefordulni a németekkel, átállni az angolokhoz, abbahagyni a szovjetellenes háborút.

A Kállay-kormány beiktatása, 1942 március 10. (Ülnek balról jobbra: Reményi-Schneller Lajos pénzügy-, Keresztes-Fischer Ferenc belügyminiszter, Kállay Miklós miniszterelnök és ideiglenes külügyminiszter, Hóman Bálint vallás- és közoktatásügyi-, Bartha Károly honvédelmi miniszter, álló sor: Varga József kereskedelem-, közlekedés- és iparügyi-, Radocsay László igazságügyi-, Győrffy-Bengyel Sándor közellátási tárcanélküli-, Bánffy Dániel földművelésügyi miniszter, Bárczy István miniszterelnökségi államtitkár.

Kállay úgy gondolta, hogy a kinevezése körüli esetleges gyanakvást azzal altathatja el legjobban, ha a Bárdossy-kormányt egy az egyben átveszi, pusztán annyi személyi változtatást eszközölt, hogy eleinte a külügyminiszteri tárcát is magánál tartotta (a németek Sztójay Dömét vagy Bárdossy Lászlót látták volna szívesen a poszton). A saját helyzete ezzel tovább nehezült, mivel a miniszterei közül alig pár ember akadt, akiben megbízhatott. Elsősorban Keresztes-Fischer Ferenc belügyminiszter, továbbá Bánffy Dániel földművelésügyi miniszter és Ghyczy Jenő (aki külügyminiszterként Kállayt váltotta) támogatták idővel egyre kockázatosabb politikáját, másfelől viszont olyanok is ültek a kabinetben, akik nem pusztán németbarátok voltak (ahogy a többség), hanem gyakorlatilag náci kémeknek bizonyultak. Reményi-Schneller Lajos pénzügyminiszter és Bartha Károly honvédelmi miniszter rendszeresen tájékoztatták Berlint, hogy mi történik, mi hangzik el a minisztertanácsi üléseken. Kállay protokolláris bemutatkozó látogatása több mint három hónapot késett Hitlernél, a németek különféle ürügyekkel halogatták a magyar kormányfő fogadását (ezek között szerepelt például Ribbentrop elhúzódó fogászati kezelése), így bátran állíthatjuk, hogy már a kezdetek kezdetétől nagyfokú bizalmatlanság lengte körül Berlinben Kállay Miklós személyét.

Kállay tehát fokozatosan feladta elődje, Bárdossy tengelyhatalmak felé irányuló vonalát, arra számítva, hogy a győzelem az angolszász szövetségeseké lesz, titkos tárgyalásokat kezdeményezett velük. Először Törökországban történtek béketapogatózások, majd Stockholmban, Bernben és Lisszabonban is aktívvá vált a magyar diplomácia. Lisszabonban a magyarok az emigráns lengyel kormány katonai attaséján keresztül léptek félhivatalos érintkezésbe az angolszászokkal, majd később az amerikaiakkal is. Rendkívül megnehezítette a helyzetet, hogy Hitler mindeközben folyamatos követelésekkel lépett fel, amelyek három területre terjedtek ki: a 2. magyar hadsereg kiegészítésére, vagyis újabb magyar katonai alakulatok frontra küldésére, a Harmadik Birodalomba irányuló magyar szállítások (elsősorban gabona-szállítások) mennyiségének növelésére, és nem utolsó sorban a magyarországi "zsidókérdés mielőbbi megoldására". Kállay mindhárom területen ellenállt a nyomásnak, a magyar gazdaság helyzetét a valóságosnál sokkal sötétebbre festette a németek előtt, ragaszkodott hozzá, hogy nem képes az ország újabb alakulatok felfegyverzésére és ellátmányozására, a zsidók esetében pedig magyar sajátosságokra, keresztényi humanitásra és a zsidók társadalomban betöltött nélkülözhetetlen szerepére hivatkozva utasította vissza mind a deportálások, mind a sárga csillag viselésének gondolatát. A nyílt konfrontáció elkerülésének szándékával azonban jóváhagyta, hogy az izraelita vallást visszaminősítsék bevettből elismertté, továbbá olyan rendelkezéseket léptetett életbe, hogy zsidó vallásúak nem vehetnek és birtokolhatnak földingatlant és katonai szolgálat helyett munkaszolgálatra kötelesek.

Az olasz kapitulációval egy időben, 1943. szeptember 9-én titkos fegyverszüneti egyezmény született Nagy-Britannia és Magyarország között, amelynek értelmében Magyarország feltétel nélkül leteszi a fegyvert a Balkánról érkező angol-amerikai csapatok előtt. A megállapodást Veress László, a Külügyminisztérium egyik fiatal munkatársa készítette elő Isztambulban, és bár Kállay nem adott meghatalmazást az ilyen tartalmú megegyezésre - értelmezése szerint "a feltétel nélküli fegyverletétel" az ország szuverenitásáról történő lemondással volt egyenértékű -, Veress a miniszterelnök és a kormány tudta nélkül, de az ő nevükben mégis aláírta a dokumentumot. A magyar kormány részéről nem került sor a későbbiekben az egyezmény formális megerősítésére, ami azonban így is életbe lépett. Fontos leszögezni, hogy a szövetségesek nem jártak el jóhiszeműen, a megállapodás ugyanis részükről taktikai jellegű volt - Churchill és Roosevelt ekkorra már elvetette a balkáni frontnyitás forgatókönyvét, de bátorítani akarták Kállayékat a kiugrásra, és tudván, hogy a német hírszerzés tökéletesen informált, Hitler összezavarására törekedtek ezzel is a várható angol-amerikai hadműveletek irányát illetően. Komoly súllyal esett emellett latba, hogy ha a németek megszállják Magyarországot, néhány hadosztályukat leköti a feladat, és ennyivel is kevesebb haderővel kell majd nekik Olaszországban és Normandiában szembenézniük. A magyar zsidóság, baloldal, angolbarát csoportok és az ország javainak náci bevonulás esetén biztosra vehető pusztulása nem befolyásolta az angolszászokat politikájuk alakításában.[2]

Olaszország átállását követően a német vezérkar elkészítette a Margaréta tervet (Operation Margarethe) Magyarország megszállására, amelyet a keleti front közeledtével, 1944 márciusában valósítottak meg. Még ez év februárjában Bethlen István a Felsőház Véderőbizottságában javasolta, hogy kössünk különbékét a Szovjetunióval, egyúttal indítsunk támadást Dél-Erdély elfoglalására. Kállay úgy ítélte meg, hiányzik ehhez a kellő katonai erő, továbbá még mindig az időhúzásban látta az optimális stratégiát. Bár a bolsevik veszély félelme áthatotta az egész magyar politikai elitet a miniszterelnökkel együtt, a közhiedelemmel ellentétben Kállay Moszkvával is felvette a kapcsolatot, igaz, elég későn, csak 1944 elején. Kállay Miklós érezhetően sokkal józanabban ítélte meg - már miniszterelnöksége kezdetétől - Magyarország kilátásait a háborúban Németország oldalán, mint környezetének többsége, néhány illúzióhoz azonban ragaszkodott, mivel, valószínűleg, ezek nélkül nem lett volna képes a rábízott feladatot ellátni. A remények közül az első az angolszászok gyorsabb, orosz csapatokat megelőző ideérkezését várta, a második - ennél súlyosabb tévképzet - abba kapaszkodott bele, hogy a Kárpátoknál, mint természet adta védvonalnál talán sikerül az oroszokat megállítani, vagy legalább időlegesen feltartóztatni, a harmadik - ami nem volt teljesen alaptalan, csupán a nagyhatalmak egyezkedései során az idő előre haladtával átrajzolódtak a prioritások és az érdekszférák - a magyar "jó pontok" akceptálása, továbbá az 1941-es Atlanti Charta elveinek érvényesítése révén egy trianoninál kedvezőbb határmegállapításban, illetve független, "bolsevizálatlan" Magyarországban bízott a háború befejeztével.

A Margaréta terv egyik fontos célja a Kállay kormány leváltása és a titkos diplomáciai kapcsolatok felszámolása volt. 1944. március 18-ára Hitler tárgyalásra hívta Horthyt, azzal az egyértelmű, a meghívottal persze nem közölt szándékkal, hogy a megszállás idején Horthy ne legyen itthon, tehát döntéshelyzetben. Bár felmerült Kállay kiutazása is, végül egy kisebb küldöttség indult útnak Klessheimbe, a kormányzót többek között Ghyczy külügyminiszter kísérte el. Már napokkal korábban jelentések érkeztek, hogy a magyar-osztrák határon (amely ekkoriban magyar-német határ volt) Wehrmacht csapatösszevonások tapasztalhatók, ezért Kállay és a kiutazók úgy állapodtak meg, hogy ha a kintiek számára világossá válik az invázió, Ghyczy (aki közismerten gyomorbeteg volt), a következő szövegű táviratot küldi: "Kérem tudatni feleségemmel, hogy jól vagyok." A távirat befutott, és a miniszterelnök fia, Kristóf, aki egyben a személyi titkára volt, azonnal megkezdte az angolbarát személyek telefonos riasztását. A hír ezután futótűzként terjedt, és ekkor égették el Kállayék a miniszterelnökségen, illetve minisztériumok munkatársai és ellenzéki politikusok máshol azokat az iratokat, amelyeket életveszélyesnek ítéltek német kézbe kerülésük esetében.[3]

Miniszterelnöksége után[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

A német megszállás másnapján, 1944. március 20-án reggel Kállay a Sándor Palotából a letartóztatására érkező SS alakulat elől földalatti alagúton Horthy rezidenciájára menekült[4], majd a török követségen kért menedéket. A megszállás után azt tanácsolta Horthynak, hogy vonuljon vissza az állami ügyektől, ne éljen legfelsőbb hadúri jogaival és semmilyen államiratot ne írjon alá. Horthy nem fogadta meg Kállay tanácsát, mert úgy gondolta, hogy ha rendkívül korlátozott hatalmi helyzetből is, de - kompromisszumok árán - képviselni tudja a magyar érdekeket.

Kállay András (Kállay Miklós miniszterelnök legkisebb fia) náci fogolykártyája 1944-ből

Amikor az októberben hatalomra került Szálasi Ferenc a kiadását követelte, Kállay elhagyta a török követséget és önként feladta magát a nyilasoknak. Letartóztatták, előbb a Margit körúti fogházba, majd Sopronkőhidára szállították (itt valószínűleg Kállayval találkozott Bajcsy-Zsilinszky Endre a kivégzése előtt utoljára), később Mauthausenbe, onnan pedig Dachauba hurcolták. Kállay már koncentrációs táborban volt, amikor megtudta, hogy legkisebb fiát, Andrást szintén elfogták, és ugyanabban a táborban van, ahol ő. A front közeledtével tovább hurcolták őket Dél-Tirolba, a fogolyszállítmány különböző nemzetiségű ismert személyekből, ellenállókból ill. azok családtagjaiból állt. A németek a csoportot mozgó gázkamrával kísérték, hogy ha parancsot kapnak rá, ilyen módon végezhessék ki a foglyokat. 1945. május 4-én kalandos körülmények közt szabadult ki a fogságból[5]. Szabadulása után értesült csak róla, hogy felesége, Helén, Buda ostroma közben február 7-én német gránáttalálatot kapott és meghalt.

Kállay Miklós 1953-ig Olaszországban, Capri szigetén, majd Rómában élt. Innen az Amerikai Egyesült Államokba költözött, az emigráció aktív személyiségeként dolgozott, cikkeket írt, beszédeket tartott, dél-amerikai előadói körutat tett.

Kállay többször hangsúlyozta emlékirataiban, hogy a magyar külpolitika irányváltoztatását nem a katonai helyzet miatt, hanem elvi okokból vitte véghez. Amikor ő miniszterelnök lett, a német katonai erőt még nem érte vereség, de ő gyűlölte a nácizmust és angolbarát volt mindig.

Politikai pályafutásán végigtekintve legfontosabb eredményének a vízügyi és mezőgazdasági reformterveinek részleges megvalósítását tekintette, kiemelve, hogy ezek voltak azok a területek, amelyekhez igazán értett, és amelyeken jó szívvel dolgozott.

Emlékezete[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

Kállay Miklóst először New Yorkban temették el, majd 1988-ban hamvait áthozták Rómába, és a magyar máltai lovagok sírboltjában helyezték el. 1993-ban érkezett haza Kállósemjénbe, ahol végakarata szerint szülei, testvérei és első felesége mellett, a családi kriptában lelt nyughelyre. Mellszobrát (Gömbös László szobrászművész 1994-ben készült alkotását) a nyíregyházi megyeháza előtt 2000. augusztus 20-án leplezték le.

A volt budapesti török követség helyén álló Európai Ifjúsági Központ aulájában 2002-től emléktábla jelzi, hogy Kállay Miklós 1944. március 19. és november 19. között a Török Köztársaság követségén talált menedéket.

Kállósemjénben 2008-tól iskola viseli a nevét (Kállay Miklós Általános Iskola).

Legidősebb fia, dr. Kállay Kristóf, a Szuverén Máltai Lovagrend szentszéki nagykövete kezdeményezte és alapította a nyíregyházi Kállay Gyűjteményt. A gyűjtemény tartalmazza többek között Kállay Miklós levelezését.

Alakja jelentős szerepet kapott Kondor Vilmos 2010-ben megjelent A budapesti kém című bűnügyi regényében.

Jegyzetek és hivatkozások[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

  1. Kövér György: Hitelkonverziók - A nagykállói Kállay-család hitelügyei a 19. század közepén
  2. Baranyai Lipót, a Magyar Nemzeti Bank elnöke 1943 nyarán Svájcban Allen Dules-sel és más amerikaiakkal tárgyalt, a magyar zsidókat fenyegető veszélyt ecsetelte, amire az amerikaiak azzal válaszoltak, hogy háború van, „könyékig véres a karjuk", néhány százezer ember ide vagy oda nem számítana. (Szegedy-Maszák Aladár: Az ember ősszel visszanéz... Budapest, Európa, 1997. II. köt. 330.)
  3. A nagyszabású iratmegsemmisítés életeket mentett, utólag azonban, és ezt már közvetlenül a háború befejeztétől számíthatjuk, pótolhatatlan dokumentációs veszteségeket jelentett. Magyarország a nyilvános szövetségi politikája mögött meghúzódó rejtett német-ellenességét, szuverén felfogását, és annak gyakorlati mozzanatait sokkal kevésbé tudta bemutatni.
  4. Hogyan mentettem meg Kállay Mikós miniszterelnököt és családját a Gestapo letartóztatása elől - Zólyomi László szolgálaton kívüli magyar királyi testőr főhadnagy nyilatkozata
  5. Peter Koblank: Die Befreiung der Sonder- und Sippenhäftlinge in Südtirol

Megjelent írásai[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

  • A magunk útján (Stádium Sajtóvállalat Rt., Budapest, 1944)
  • Magyar célok és feladatok a világháború negyedik évében (Stádium, Budapest, 1943)
  • A magyar nép a nagy viharban - K. M. kilenc beszéde (Athenaeum, Budapest, 1942)
  • Magyarország miniszterelnöke voltam: 1942-1944 – Egy nemzet küzdelme a második világháborúban (Európa – História, Budapest, 1991)
  • Nagy idők sodrában (Stádium, Budapest, 1943)
  • Néhány cikk és beszéd az utóbbi évekből (New York, 1963)
  • Örök a magyar! - Idézetek beszédeiből (Athenaeum, Budapest, 1944)
  • Tettek-tervek I.-II. - A Kállay-kormány munkássága és politikája (Stádium, Budapest, 1943)

Források[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

  • Balogh Margit, Andreides Gábor, Z. Karvalics László, Tátrai Gábor (szerk.): A szakadék szélén… Az MTI bizalmas jelentései 1943. július 22.-1944. március 10. (Napvilág Kiadó – MTI, Budapest, 2006)
  • Czettler Antal: A mi kis élethalál kérdéseink – A magyar külpolitika a hadbalépéstől a német megszállásig (Magvető, Budapest, 2000)
  • Czettler Antal: Kállay Miklós független politikája és a német megszállás okai (Magyar szemle, 2000. (9. évf.) 3-4. sz. 105-123. old.)
  • Czettler Antal: A II. világháború rejtett erővonalai (Kairosz Kiadó, Budapest, 2006)
  • Fenyvesi, Charles: Három összeesküvés. Rundstedt tábornagy, Canaris tengernagy és a zsidó mérnök, aki megmenthette volna Európát (Európa Könyvkiadó, Budapest, 2007)
  • Hanusz Árpád, Almássy Katalin, Németh Péter, Takács Péter, Lakatos Sarolta és Bodnár Zsuzsanna: Kállósemjén - A település és a Kállayak (Száz magyar falu könyvesháza, Budapest, 1996)
  • Joó András: Kállay Miklós külpolitikája - Magyarország és a háborús diplomácia 1942-1944 (Napvilág Kiadó, Budapest, 2008)
  • Juhász Gyula (szerk.): Magyar-brit titkos tárgyalások 1943-ban (Kossuth, Budapest, 1978)
  • Kállay Miklós: Magyarország miniszterelnöke voltam: 1942-1944 – Egy nemzet küzdelme a második világháborúban (Európa – História, Budapest, 1991)
  • Kállay, Nicholas: Hungarian premier : a personal account of a nation's struggle in the second world war; forew. by C. A. Macartney, (Columbia Univ. P., New York, 1954)
  • Magyar Országgyűlési Almanach, Ötszáz magyar élet - 1931-1936, Kállay Miklós
  • Marschalkó Lajos: Kállay Miklós és korszaka (Új Magyarság /Brazília/, 1954. április-május)
  • Ormos Mária: Kállay Miklós (1887-1967) (Korunk, 2004/március 68-94. o.)
  • Ránki György: 1944. március 19. – Magyarország német megszállása (Kossuth, Budapest, 1968)
  • Romsics Ignác (szerk.): Magyarország a második világháborúban (Kossuth, Budapest, 2011)
  • Szegedy-Maszák Aladár: Az ember ősszel visszanéz... I-II. kötet (Európa-História, Budapest 1996)
  • Újpéteri Elemér: Végállomás Lisszabon - Hét év a magyar királyi külügy szolgálatában (Magvető, Budapest, 1987)
  • Ullein-Reviczky Antal: Német háború – orosz béke: Magyarország drámája (Európa, Budapest, 1993)
  • Ungváry Krisztián: Magyarország a második világháborúban (Budapest, Kossuth, 2010)
  • Zeidler Miklós: Mozgástér a kényszerpályán. A magyar külpolitika „választásai” a két háború között. In: Mítoszok, legendák, tévhitek a 20. századi magyar történelemből. Szerk.: Romsics Ignác (Budapest, 2002. 162-206. o.)

Külső hivatkozások[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

Commons
A Wikimédia Commons tartalmaz Kállay Miklós témájú médiaállományokat.



Elődje:
Keresztes-Fischer Ferenc
Magyarország külügyminisztere
1942. március 7. – május 20.
Utódja:
Ghyczy Jenő
Elődje:
Bárdossy László
Magyarország miniszterelnöke
1942–1944
A magyar miniszterelnöki pecsét 1848-ból
Utódja:
Sztójay Döme