Justh Gyula

Justh Gyula
A magyar képviselőház elnöke
Hivatali idő 1905. február 21. – 1909. november 12.
Előd	Perczel Dezső
Utód	Gál Sándor
Született	Necpál 1850. január 13.
Elhunyt	Budapest 1917. október 9. (67 évesen)
Párt	Függetlenségi és Negyvennyolcas Párt (kb.1879-1909, 1913-1917) „Justh Párt” (1909-1913)
Választókerület	Makó
Foglalkozás	politikus

Justh Gyula (Necpál, 1850. január 13. – Budapest, 1917. október 9.) magyar politikus, országgyűlési képviselő, a Függetlenségi és Negyvennyolcas Párt elnöke, Justh Zsigmond testvére.

Életpályája

Turóc vármegyében született, Justh István és Pákozdy Margit gyermekeként. Jogi tanulmányainak befejezése után 1876-ban a gyulai járás főszolgabírója lett, függetlenségi álláspontja miatt azonban 1878-ban a kormányzó Szabadelvű Párt megbuktatta. Ezután egy időre tornyai birtokára vonult vissza, később Csanád vármegyei birtokán gazdálkodott.

1884-ben Makón országgyűlési képviselővé választották, haláláig Csanád vármegye függetlenségi párti képviselője volt. Gyakran emelte fel szavát a polgári demokratikus reformokért. A Függetlenségi és Negyvennyolcas Pártnak 1891-ben alelnöke, 1893-ban, Irányi Dániel halálát követően az elnöke lett. Döntő szerepe volt a liberális egyházpolitikai reformok keresztülvitelében az első Wekerle-kormány idején. Miután a negyvennyolcas frakciók szétváltak, szakított az Ugron Gábor vezette csoporttal.

Bár a párt egyesülésekor ismét elnök lett, 1895-ben lemondott pártelnöki tisztségéről a hazatért Kossuth Ferenc javára. Két évvel később szerepet vállalt a büntető perrendtartás ún. sajtóparagrafusa elleni megmozdulásokban. 1898-ban egyik vezetője volt a Bánffy-kormányt megbuktató obstrukciónak.

1905-ben megválasztották a képviselőház elnökének. Eltérően Kossuth Ferenctől, Justh Gyula álláspontja mérsékelt volt a horvát képviselők obstrukciójával szemben, amelyet a Kossuth által Horvátországban az államvasúti dolgozóknál bevezetett magyar szolgálati nyelv váltott ki. A szociáldemokratákkal és a polgári radikálisokkal együtt küzdött az általános választójog bevezetéséért. 1909-ben lemondott a házelnöki tisztségről, miután ellentétbe került az önálló Nemzeti Bank kérdésében a párt Kossuth Ferenc vezette szárnyával. 1912-ben ő vezette a Tisza István elleni obstrukciót. Egy évvel később a miniszterelnök politikájával szembeszegülő egyesült függetlenségi ellenzék társelnöke volt Kossuth Ferenc mellett, de a tényleges vezetést Károlyi Mihály gyakorolta, akinek polgári radikális programjával Justh egyetértett.

Élete utolsó éveit betegen töltötte, visszavonulva a politikai élettől.

Műve

• Beszédei (Bp., 1913).

Elismerései

• Makó város díszpolgári címmel ismerte el munkásságát.

Justh Gyula feleségével, Szitányi Vilmával, fiaival, Jánossal és Lajossal, valamint Margit lányával a tornyai kastély előtt

Irodalom

• Horváth Zoltán: Magyar századforduló (Bp., 1961);
• Pölöskei Ferenc: A koalíció felbomlása és a Nemzeti Munkapárt megalakulása 1909–10 (Bp., 1963).

Források

• A Pallas nagy lexikona
• Magyar életrajzi lexikon
• Huszadikszázad.hu

Elődje: Perczel Dezső

A magyar Országgyűlés elnöke 1905. febr. 21. – 1909. nov. 12.

Utódja: Gál Sándor