Justh Gyula

A Wikipédiából, a szabad enciklopédiából
Justh Gyula
Justh Gyula2.jpg
A magyar képviselőház elnöke
Hivatali idő
1905. február 21.1909. november 12.
Előd Perczel Dezső
Utód Gál Sándor

Született 1850. január 13.
Necpál
Elhunyt 1917. október 9. (67 évesen)
Budapest
Párt Függetlenségi és Negyvennyolcas Párt
(kb.1879-1909, 1913-1917)
„Justh Párt” (1909-1913)
Választókerület Makó

Foglalkozás politikus
Commons
A Wikimédia Commons tartalmaz Justh Gyula témájú médiaállományokat.

Justh Gyula (Necpál, 1850. január 13.Budapest, 1917. október 9.) magyar politikus, országgyűlési képviselő, a Függetlenségi és Negyvennyolcas Párt elnöke, Justh Zsigmond testvére.

Életpályája[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

Turóc vármegyében született, Justh István és Pákozdy Margit gyermekeként. Jogi tanulmányainak befejezése után 1876-ban a gyulai járás főszolgabírója lett, függetlenségi álláspontja miatt azonban 1878-ban a kormányzó Szabadelvű Párt megbuktatta. Ezután egy időre tornyai birtokára vonult vissza, később Csanád vármegyei birtokán gazdálkodott.

1884-ben Makón országgyűlési képviselővé választották, haláláig Csanád vármegye függetlenségi párti képviselője volt. Gyakran emelte fel szavát a polgári demokratikus reformokért. A Függetlenségi és Negyvennyolcas Pártnak 1891-ben alelnöke, 1893-ban, Irányi Dániel halálát követően az elnöke lett. Döntő szerepe volt a liberális egyházpolitikai reformok keresztülvitelében az első Wekerle-kormány idején. Miután a negyvennyolcas frakciók szétváltak, szakított az Ugron Gábor vezette csoporttal.

Bár a párt egyesülésekor ismét elnök lett, 1895-ben lemondott pártelnöki tisztségéről a hazatért Kossuth Ferenc javára. Két évvel később szerepet vállalt a büntető perrendtartás ún. sajtóparagrafusa elleni megmozdulásokban. 1898-ban egyik vezetője volt a Bánffy-kormányt megbuktató obstrukciónak.

1905-ben megválasztották a képviselőház elnökének. Eltérően Kossuth Ferenctől, Justh Gyula álláspontja mérsékelt volt a horvát képviselők obstrukciójával szemben, amelyet a Kossuth által Horvátországban az államvasúti dolgozóknál bevezetett magyar szolgálati nyelv váltott ki. A szociáldemokratákkal és a polgári radikálisokkal együtt küzdött az általános választójog bevezetéséért. 1909-ben lemondott a házelnöki tisztségről, miután ellentétbe került az önálló Nemzeti Bank kérdésében a párt Kossuth Ferenc vezette szárnyával. 1912-ben ő vezette a Tisza István elleni obstrukciót. Egy évvel később a miniszterelnök politikájával szembeszegülő egyesült függetlenségi ellenzék társelnöke volt Kossuth Ferenc mellett, de a tényleges vezetést Károlyi Mihály gyakorolta, akinek polgári radikális programjával Justh egyetértett.

Élete utolsó éveit betegen töltötte, visszavonulva a politikai élettől.

Műve[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

  • Beszédei (Bp., 1913).

Elismerései[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

Justh Gyula feleségével, Szitányi Vilmával, fiaival, Jánossal és Lajossal, valamint Margit lányával a tornyai kastély előtt

Irodalom[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

  • Horváth Zoltán: Magyar századforduló (Bp., 1961);
  • Pölöskei Ferenc: A koalíció felbomlása és a Nemzeti Munkapárt megalakulása 1909–10 (Bp., 1963).

Források[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

  1. Tóth Ferenc dr. - Domokos László: Címerek és díszpolgárok Makón. A Makói Múzeum Füzetei, 69. Makó, 1991.
Commons
A Wikimédia Commons tartalmaz Justh Gyula témájú médiaállományokat.


Elődje:
Perczel Dezső
A magyar Országgyűlés elnöke
1905. febr. 21.1909. nov. 12.
Utódja:
Gál Sándor