John F. Kennedy örökmécsese
Ezt a szócikket át kellene olvasni, ellenőrizni a szöveg helyesírását és nyelvhelyességét, a tulajdonnevek átírását. Esetleges további megjegyzések a vitalapon. |
John F. Kennedy örökmécsese amerikai elnöki emlékmű John F. Kennedy amerikai elnök sírján, az Arlingtoni Nemzeti Temetőben. A sírhely egy vonalban áll a Lincoln-emlékművel és a Washington-emlékművel.
Az elnök meggyilkolása után az özvegy First Lady, Jacqueline Kennedy kérte, hogy örökmécsest állítsanak a sírra. Az ötletet az az örökmécses adta neki, ami a párizsi diadalív mellett, az ismeretlen katona sírjánál található, melyet férjével még 1961-ben látogatott.
A sírhelyhez az amerikai hadsereg mérnöki hadteste építette ki a mécsest tápláló gázvezetéket. A lángot Jacqueline Kennedy gyújtotta meg az 1963. november 25-én tartott temetési szertartás végén. Mindezt közvetítette az országos televízió, és műholdon át több külföldi csatorna is. 1967-ben Kennedy elnök testét áthelyezték jelenlegi végső nyughelyére, amelyet Cape Cod-i kövek és márványtömbök vesznek körül, melyekre a beiktatásakor tartott beszédének részleteit vésték. Az új örökmécsest földalatti földgázvezeték táplálja, melyet a Chicagói Gáztechnológiai Intézet tervezett. A mécsest ideiglenesen áthelyezték az újratemetés időtartamára, és egész idő alatt égett.
Ez volt az egyik első alkalom a világtörténelemben, hogy egy személy tiszteletére gyújtottak örökmécsest.[forrás?] Az Egyesült Államokban korábban az egyetlen örökmécses a gettysburgi csata színhelyén égett, a polgárháború áldozatainak emlékére. Azt a lángot Franklin D. Roosevelt gyújtotta a csata 75. évfordulóján, 1938-ban. Magyarországon megelőzi a Batthyány-örökmécses (1926).
Innentől örökmécsest világszerte egyre gyakrabban állítottak fontos személyek emlékére, nemcsak tragikus eseményekére. Az örökmécses az emlékezet szimbóluma; azt mutatja, hogy Kennedy emlékezete még él a népben.
A jelenlegi mécses másfél méteres kör alakú gránitkő tetején áll, Kennedy sírjának fejénél. Állandó szikrát hoztak létre benne, ami újra meggyújtja a lángot, ha kialszik (például az esőtől vagy hótól). A szerkezet állandó levegőbefújással éri el, hogy a láng mindig azonos színű legyen.