Jamszgyökérvirágúak

A Wikipédiából, a szabad enciklopédiából
Wikipédia:TaxoboxInfobox info icon.svg
Jamszgyökérvirágúak
Evolúciós időszak: Kora kréta - jelen
Egy jamszgyökérfaj, a Tamus communis
Egy jamszgyökérfaj, a Tamus communis
Rendszertani besorolás
Ország: Növények (Plantae)
Törzs: Zárvatermők (Magnoliophyta)
Osztály: Egyszikűek (Liliopsida)
Rend: Jamszgyökérvirágúak (Dioscoreales)
Hook.f.
Családok
Hivatkozások
Commons

A Wikimédia Commons tartalmaz Jamszgyökérvirágúak témájú kategóriát.

A jamszgyökérvirágúak (Dioscoreales) az egyszikűek osztályának egyik rendje. Korábbi rendszerekben a liliomvirágúak (Liliales) egyik családjaként szerepeltek, mára azonban a molekuláris kladisztika eredményei alapján önálló rendi rangot kaptak, monofiletikus csoportot alkotnak a csavarpálma-virágúakkal (Pandanales) Pandanae néven. Legfőbb morfológiai sajátosságaik az alábbi pontokban összegezzük.

Testfelépítésük[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

Általában kúszó-kapaszkadó liánnövények, élőhelyük elsősorban a trópusi éghajlati övezet. Számos kétszikűekre jellemző sajátosságuk van, mely konvergens tulajdonságoknak kell tekinteni. Edényeik körkörösen állnak a szárban. Leveleik általában alapra, nyélre és lemezre jól tagolható, a levéllemez erezete hálózatos. Levélállásuk egyszerű vagy keresztben átellenes. Rizómájuk erőteljes, gumószerű, benne sok keményítő raktározódik (trópusokon haszonnövényként termsztik e sajátosságukért). A földfeletti hajtásrészleteken gyakran még járulékos, másodlagos gumók is képződnek. Viráguk egyivarú, a porzók és lepellevelek száma benne 6. Virágzatuk fürt-, füzér- vagy bugavirágzat. Pollenszerkezetük egyes nemzetségekben is jelentős eltérést mutat, szerkezete igen változatos. Magházuk alsó állású, 3 üregű, benne általában 2 magkezdeménnyel. A termésük tok- vagy bogyótermés.

Rendszerük[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

A rendnek 3 családja van, a legjelentősebb a jamszgyökérfélék (Dioscoreaceae), melynek 4 nemzetségébe összesen 870 faj tartozik. Egyetlen hazai fajuk a pirítógyökér (Dioscorea communis).

Források és ajánlott irodalom[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

  • Podani János: A szárazföldi növények evolúciója és rendszertana
  • Tuba Zoltán–Szerdahelyi József–Engloner Katalin–Nagy János: Botanika II. – Rendszertan
  • Borhidi Attila: A zárvatermők fejlődéstörténeti rendszertana
  • Bagi István: A zárvatermő növények rendszerének kompediuma
  • Urania Növényvilág III. – Magasabbrendű növények II.
  • Hortobágyi Tibor: Növényrendszertan
  • Soó Rezső: Fejlődéstörténeti növényrendszertan
  • http://www.mobot.org/MOBOT/research/APweb/