Ignotus

Ignotus, (szül. Veigelsberg Hugó, Pest, 1869. november 17. – Budapest, 1949. augusztus 3.) magyar publicista, műkritikus, költő, író.

Élete

Ignotus, Veigelsberg Hugó sírja Budapesten. Kerepesi temető: 24/1-2-72. Martsa István alkotása.

Emléktáblája a róla elnevezett, XII. kerületi- városmajori utcában

Német nyelvű zsidó családból származik. Édesapja Veigelsberg Leó, a Pester Lloyd főszerkesztője, édesanyja Schönberger Katalin. Fia Ignotus Pál. Budapesten végzett jogot, majd újságíró lett. 1891-től A Hét című lap munkatársa, ahol 1893-tól indult az a receptpályázat, amelynek eredményeképp, az olvasók által beküldött receptek legjobbjait, „Emma asszony szakácskönyvét” – „A Hét szakácskönyve” címmel először 1902-ben adták ki. Még két kiadást ért meg: az utolsót 1908-ban, a Nyugat című folyóirat megalakulásának évében adták ki. 1902-től a Magyar Hírlap munkatársa. Mint riporter, volt Németországban, Törökországban, a Balkánon és az USA-ban is. 1906-ban ő az egyik alapítója a Szerda című folyóiratnak. Az 1908-ban induló Nyugat című folyóirat egyik alapítója, és 1908-1929 között főszerkesztője is. Elsőnek értette meg Ady Endre eredetiségét (1906), és Babits Mihály értékeit (1908). Lelkesedett Móricz Zsigmondért, 1915-ben ő fedezte fel Tersánszky Józsi Jenőt. 1916. április 9-én Budapesten feleségül vette Somló Alice-t (a közéletben Lili), Spitzer Jakab és Abeles Klára leányát, ám házasságuk 1929-ben válással végződött. 1919-ben Bécsbe emigrált az ellenforradalom elől, s Ausztriában dolgozott újságíróként. 1926-ban a legelsők egyikeként hívta fel a figyelmet József Attilára. Osvát Ernő halála után (1929) levették nevét a folyóiratról; ezért hosszas és személyes vitát kezdett Babits Mihállyal. 1929. augusztus 27-én Budapesten feleségül vette Berényi Lilit, Berényi Dávid és Krausz Julianna lányát. 1934. április 3-án áttért a római katolikus vallásra, 1938-ban a zsidótörvények miatt Amerikába menekült. 1944-ben az amerikai American Academy and the National Institute of Arts and Letters-től irodalmi díjat vett át. 1948-ban halálos betegen települt haza. Ő töltötte be Gyulai Pál halála után az „irodalmi vezér” posztot.

Díjai

• Pro Arte
• Baumgarten-díj (1949)

Művei

• A Slemil keservei (1891)
• Vallomások (1895)
• Változatok G-húron (1902)
• A Hét szakácskönyve (1902), (1906), (1908)
• Olvasás közben (1906)
• Feljegyzések (1909)
• Kísérletek (1910)
• Színházi dolgok (1912)
• Egy év történelem (1916)
• Ignotus Verseiből (1918)
• Ignotus novelláiból (1918)

Források

• Ki kicsoda a magyar irodalomban? Tárogató Könyvek ISBN 963-86071-0-6
• Budapesti polgári anyakönyvek - házasságok

Külső hivatkozások

• 100 éves a Nyugat - ALKOTÓK - IGNOTUS