I. Mihály dukljai király
| I. Mihály | |
 | |
| I. Mihály a stoni Szent Mihály-templom freskóján | |
| Duklja királya | |
| Uralkodási ideje | |
| 1050 – 1081 | |
| Elődje | Stefan Vojislav |
| Utódja | Konstantin Bodin |
| Életrajzi adatok | |
| Uralkodóház | Vojislavljević-ház |
| Született | 11. század |
| Elhunyt | 1081 |
| Édesapja | Stefan Vojislav |
| Édesanyja | Neda, dukljanska kneginja |
| Gyermekei |
|
 A Wikimédia Commons tartalmaz I. Mihály témájú médiaállományokat. | |
| Sablon • Wikidata • Segítség | |
I. Mihály vagy Mihailo Vojislavljević (cirill betűkkel Михаило Војислављевић, meghalt 1081) a mai Montenegró területén fekvő középkori délszláv állam, Duklja első királya. Az 1070-es évekig a bizánci császár hűbérese volt protoszpathariosz-i rangban, de miután támogatta az 1071-72-es szláv felkelést, elvesztette konstantinápolyi támogatását. 1077-ben VII. Gergely pápa elismerte a "szlávok királyának".
Uralomra jutása
1043-ban meghalt Stefan Vojislav, Duklja ura, akit a bizánciak "a szerbek fejedelmének" (ὁ τῶν Σέρβων ἄρχων) ismertek el; birodalmát öt fia között osztotta szét. Az északi Travuniát Gojislav kapta, de őt hamarosan megölték a helybeliek és maguk közül egy Domanek nevű nemest választottak uruknak. Mihály elűzte őt és fivérének, Saganeknek adta a birtokot, őt azonban a visszatérő Domanek elkergette. Mihály ezután másik öccsének, Radoslavnak ajánlotta fel Travuniát, ő azonban ragaszkodott saját, Zéta-beli földjéhez.
A Bizánci Birodalom felfigyelt a belső bajokkal küszködő szláv államra. A fenyegető külső veszély miatt a négy fivér összefogott és megkötötték a szerb történelem első ismert szerződését. Miután már nem kellett tartania fivéreitől, Radoslav megtámadta és megölte Domaneket, visszahódítva Travuniát. Mihályt a többiek 1046-ban elfogadták Duklja "kenézének", fejedelmének. Az államot a kortárs Kedrénosz Triballorum ac Serborum principatum-nak, triballik és szerbek fejedelemségének nevezte.
Mihály el akarta hárítani nagy déli szomszédjától fenyegető veszélyt és 1050-ben kiegyezett a bizánci császárral. IX. Kónsztantinosz Monomakhosz protoszpatharioszi rangot adományozott neki és feleségül adta hozzá egyik unokahúgát, cserébe Mihály névlegesen elfogadta a császárt urának. Döntése húszévnyi békét és fejlődést biztosított országának.
A bolgár felkelés
1071-ben a manzikerti csata katasztrófája és Dél-Itália normann meghódítása után Bizánc helyzete megrendült. 1072-ben Szkopje bolgár kormányzója, Georgi Vojteh fellázadt Konstantinápoly ellen. A felkelők Mihály segítségét kérték, cserébe egyik fia számára felajánlották a bolgár trónt. 1072 őszén Mihály fia, Konstantin Bodin, 300 katona kíséretében Prizrenben találkozott Vojtehhel és a felkelés vezéreivel, majd III. Péter néven Bulgária cárjává koronázták. Kezdeti hadi sikerek után azonban a bizánciak elfogták Bodint. Mihály egy elfogott bizánci főtisztet - akihez egyik lányát is hozzáadta -, Langobardopuloszt küldte fia kiszabadítására, ő azonban átállt a császár oldalára.
A felkelés segítése miatt Mihály elvesztette a császár bizalmát, aki 1078-ig fogságban tartotta a fiát.
Pápai támogatás
A bolgár felkelés leverése után Mihály nyugaton keresett szövetségest. Az 1054-es egyházszakadás után a pápa szívesen vette a volt bizánci szövetséges pálfordulását és hajlandó volt önálló királyként elismerni. 1077-ben koronát küldött neki és "a szlávok királyának" (Sclavorum regi) nevezte. Ennek révén Duklja is királysággá vált, egészen következő századbeli bukásáig.
Miután örököse kiszabadult a bizánci rabságból, Mihály szövetséget kötött a dél-itáliai normanokkal és Jakvinta bari hercegnővel házasította össze fiát. 1081-ben halt meg, több mint 30 éves uralkodás után. Testét a Raguzától északra fekvő Ston templomában helyezték örök nyugalomra. A templomban látható az őt ábrázoló freskó is, az egyik legkorábbi délszláv uralkodói képmás.
Családja
Mihály Kónsztantinosz Monomakhosz császár unokahúgát vette feleségül, akitől hét fia született, közülük négy neve ismert:
- Vladimir
- Konstantin Bodin, Dukjla királya
- Dobroslav, Duklja királya
- Petrislav, Raska fejedelme
Kapcsolódó cikkek
Források
- Szkülitzész, Ióannész. Ioannis Scylitzae Synopsis historiarum. De Gruyter (1973). ISBN 3-11-002285-0
- Stephenson, Paul: Partial Translation of Chronicle of the Priest of Duklja. .Mac, 2006. november 1. [2007. augusztus 20-i dátummal az eredetiből archiválva]. (Hozzáférés: 2007. december 3.)
- Ćorović, Vladimir. Срби између Византије, Хрватске и Бугарске, Илустрована историја Срба (szerb nyelven). Politika: Narodna knjiga (2005). ISBN 86-331-2521-8
- Fine, John Van Antwerp. The Early Medieval Balkans: A Critical Survey from the Sixth to the Late Twelfth Century. University of Michigan Press [1983] (1991). ISBN 0-472-08149-7
Fordítás
- Ez a szócikk részben vagy egészben a Mihailo I of Duklja című angol Wikipédia-szócikk ezen változatának fordításán alapul. Az eredeti cikk szerkesztőit annak laptörténete sorolja fel. Ez a jelzés csupán a megfogalmazás eredetét és a szerzői jogokat jelzi, nem szolgál a cikkben szereplő információk forrásmegjelöléseként.
