I. István moldvai fejedelem

A Wikipédiából, a szabad enciklopédiából
I. István
Moldva fejedelme
Uralkodási ideje
1391. decembere1392
Elődje I. Péter
Utódja I. Roman
Moldva fejedelme
Uralkodási ideje
13941399. augusztus 12.
Elődje I. Roman
Utódja Iuga
Életrajzi adatok
Elhunyt 1399. augusztus 12.
Édesapja Costea
Édesanyja Margit
István sírja a Bogdana-i kolostorban

I. István (? – 1399. augusztus 12. vagy november 28.) Moldva fejedelme 1391-től 1392-ig, illetve 1395-től haláláig.

I. István (1393–1399) a moldvai krónikák szerint hét évig, helyesebben hat évnél valamivel tovább uralkodott. Románnak, a törvényes fejedelemnek a bukása és a kormányváltozással beállt belviszályok Zsigmond királyt arra ösztönözték, hogy újra érvényre emelje a magyar korona jogait Moldvában. 1394-ben hadat vezetett tehát oda és leverte az erős ellenállást. Suceavába, a fejedelmi székhelyre nyomult és hódolásra kényszerítette István fejedelmet, aki ismét adófizetésre kötelezte magát. De az ekkor visszaállított magyar uralom nem sokáig tartott. István bojárjaival már 1395. január 6-án oklevelet állított ki, melyben mint hűbéres a lengyel királynak hódol. Már korábban lemondott a Péternek és Románnak zálogba adott Pokuciáról. Említi, hogy Ulászló király „segítségével” szerezte meg az uralmat, elismeri a lengyel felsőbbséget és kötelezi magát, hogy a magyar király, a havasalföldi vajda, a török, tatár és orosz, valamint a német lovagrend ellen segítséget ad Lengyelországnak.

Feltűnő a havasalföldi vajda említése, aki öt évvel azelőtt szövetséget kötött a lengyel királlyal és azt 1391-ben megújította. Meglehet, hogy Mircea már ekkor Moldva belügyeibe akart Román visszahelyezése érdekében avatkozni, a mit később csakugyan megtett. Mindezekkel ellentétben a nikápolyi csatában (1396) Mircea, aki 1395. március óta a magyarok szövetségese, mellett fejedelmükkel együtt a moldvaiak is a keresztény seregben küzdöttek, melyet Zsigmond a török ellen vezetett.

István uralkodásának jelentős részét a konstantinápolyi pátriárkával folytatott heves egyházi viszálykodás tette ki. Valószínűleg a Koriatowic György által 1374-ben az ohridi pátriárka joghatósága alá helyezett metropolita halála után történt, hogy a konstantinápolyi pátriárka Moldva részére metropolitát nevezett ki és magának követelte a moldvai egyház fölötti joghatóságot. De kinevezettjét, akit 1393-ban említenek először, a moldvaiak nem ismerték el, hanem kiűzték az országból, amire 1394-ben Tirnovóba helyezték át. A viszály okozóiként két moldvai püspököt, Józsefet és Meletiust említik. Az előbbi Asprokastronban (Akkerman) székelt, az utóbbi székhelyét nem említik, de valószínűleg Suceava volt az, a metropolita későbbi székhelye. A viszály következtében a pátriárka a két püspököt nagy egyházi átokkal, az országot interdiktummal, a fejedelmet, a papságot és a népet kis egyházi átokkal sújtotta. Erre István 1395-ben ki akart a pátriárkával békülni. De nem tudta a püspökök elismerését kieszközölni és mind magát, mind a népét is csak akkor mentették föl az átok alól, amikor Péter főesperest, akit a pátriárka exarchául a moldvai egyház kormányzatára rendelt ki, elfogadta. Az egyházi viszály csak 1401-ben, Jó Sándor uralkodása alatt nyert olyan megoldást, hogy Józsefet elismerték Moldva metropolitájának, de a pátriárka joghatósága alatt. A pátriárka, mondja az illető oklevél, meggyőződött, hogy az említett két püspök nem „szerb püspök” volt, akik jogosulatlanul kerültek az országba, hanem helyi születésűek, sőt József rokona volt az uralkodó családnak. E szerint a heves egyházi viszály joghatósági viszály volt, minthogy Moldva Koriatowic György óta az ohridi pátriárkának (amely város ebben az időben a szerb fejedelmek hatalma alatt állt) volt alárendelve, és ebből az okból az ország és a püspökei a konstantinápolyi pátriárka joghatóságát és az onnan kinevezett metropolitát nem akarták elismerni.

Mint egykor Románt, úgy Istvánt is egy szerencsétlen külső háború buktatta meg. 1399-ben Ulászló parancsára hadba vonult az Arany Horda és a Fehér Horda ellen a havasalföldi sereggel együtt. Csapataival így részt vett abban a hadjáratban, melyet Vitold litván nagyfejedelem a tatárok ellen indított és amely azzal végződött, hogy a lengyel-litván-moldvai sereg 1399. augusztus 12-én a Worskla mellett vereséget szenvedett. Ezt Román arra használta fel, hogy fölkelést kezdeményezzen és megbuktassa Istvánt.


Jegyzetek[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]


Lásd még[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]


Előző uralkodó:
I. Péter
Moldvai fejedelem
13911392
Moldva címere
Következő uralkodó:
I. Roman
Előző uralkodó:
I. Roman
Moldvai fejedelem
13951399
Moldva címere
Következő uralkodó:
Iuga