I. Arnulf flamand gróf

A Wikipédiából, a szabad enciklopédiából
I. Arnulf flamand gróf
Blason Comte-de-Flandre.svg

Ragadványneve Nagy Arnulf
Titulusai Flamand gróf
Flamand grófság
I. Arnulf
Uralkodási ideje
918 – 965, 958 és 962 között fia, III. Balduin társuralkodó
Elődje II. Balduin flamand gróf
Utódja II. Arnulf flamand gróf
Életrajzi adatok
Uralkodóház Flandria-ház
Született kb. 890
Elhunyt 965. március 27.
Nyughelye Gent, Saint-Pierre de Gand apátság
Házastársa Adele de Vermandois
Gyermekei Balduin
Liutgarde
Egbert
Édesapja II. Balduin flamand gróf
Édesanyja Ælfthryth v. Ælfþryð, Elftrude, wessexi hercegnő
Forrás: Charles Crawley: Medieval Lands

I. Nagy Arnulf (kb. 890964/5. március 27.) Flandria harmadik grófja volt. Szülei II. Balduin gróf és felesége, Ælfthryth, Alfréd wessexi király lánya. Nevét a flamand grófi család egyik távoli rokonáról, Metz-i Szent Arnulfról kapta, hogy ezzel is hangsúlyozzák a család kapcsolatát a Karoling-dinasztiával.

Arnulf uralma alatt jelentősen kiterjesztette a flamand grófság határait, és részben vagy egészben ellenőrzése alá vonta Artois, Ponthieu, Amiens, és Ostravent grófságokat. A terjeszkedéshez ügyesen használta ki III. (Együgyű) Károly és a trónkövetelő, I. Róbert közötti konfliktus, illetve később IV. Lajos francia király és nemesurai közötti belharcokat.

Arnulf idejére a viking veszély elmúlt Flandria felől, elsősorban a 891-es Dijle-i menti csatának köszönhetően, és figyelmét a gazdaság felvirágoztatására, illetve a grófság kormányzásának reformjára összpontosíthatta.

Élete[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

Születésének pontos ideje és helye nem ismert, de általában 890-re teszik (apja kb. 25 éves volt ekkor).

Arnulf apja, II. Balduin 918-as halála után örökölte meg a Flandria grófja címet.[1] Számos oklevele és törvénye fennmaradt, ahol elődeivel ellentétben a "Flandria márkija" címet használja, bár francia források időnként mint herceget ("princeps") említik.[2] A márki cím a 10. szd-ra már elvesztette korábbi jelentését (vagyis a határ védelmével megbízott gróf, őrgróf) és leginkább a király kegyelmének kifejezésére szolgáló, nem örökölhető cím lett. Ennek megfelelően jellemezte Lothár király mint "királyságunk legnemesebb márkiját: "regni nostri marchio nobilissimus".[3]

Adalelm, Artios grófja 932-ben Noyon mellett meghalt[4] és Arnulf ekkor szerezte meg magának Artois grófságát.[5][6][7] Bátyja, Adalolf 933-as halála után örökölte annak címeit is, így Boulogne és Ternois grófja, valamint a Saint-Bertin apátság világi apátja lett.[8] Ezen felül Arnulf nevét megörökítették egy 941. július 8-án kelt oklevélben, mint a genti Saint-Pierre de Gand apátság világi apátját, amely poszton a későbbi I. Róbert frank királyt követte, feltehetően 923-tól.[9] Arnulf reformjainak köszönhetően az apáti tisztséget 941-től Brogne-i Gerárd kapta meg a Saint-Pierre de Gand apátságban,[10] illetve a Saint-Bertin apátságban 945-től.[11]

962. január 1-jén Arnulf fia és 958-tól társuralkodója, III. Balduin meghalt.[12] Halála után a grófi cím örököse a csecsemő Arnulf, Balduin fia lett. Ugyanebben az évben IV. Lajos fia, Lothár francia király közbenjárására Arnulf kibékült unokaöccsével, akit szintén Arnulfnak hívtak és kinek (ismeretlen) bátyját Arnulf gróf meggyilkoltatta.[13] Feltételezhető, hogy ez az unokaöccs a gróf bátyjának, Adalolfnak a fia volt, és a kibékülés következtében a fiatalabb Arnulf hozzájutott jogos örökségéhez,[14] amit bátyja 933-as halálát követően Arnulf gróf elbitorolt. A kiegyezés következtében Arnulf elvesztette az Artois grófja címet is.

Halála után unokája, Arnulf követte a grófi trónon, egy bizonyos Balduin vagy Balzo régens ( – 973) gyámsága alatt, aki vagy Arnulf bátyjának, Adalolfnak[15] vagy Arnulf nagybátyjának, Raoulnak[16] a törvénytelen fia volt.

Halála[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

A halál időpontját több, egymástól független forrás is március 27-re teszi, de az évet vagy 964-nek vagy 965-nek adják meg.Az Annales Blandinienses 964. március 27-ét adja meg,[17] a Reims-i Szent Donát története megerősíti a március 27-i dátumot évszám nélkül.[18] Az év meghatározása a források ellentmondásossága miatt nem lehetséges: az Annales Blandinienses 964-et ad meg, ami feltűnik az Ann. Elmarenses[19]), az Ann. Formos.,[20] és az Ann. Elnonenses[21] krónikákban is. Azonban egy másik korabeli forrás, a történetíró Flodoard 965-öt említi a gróf halálára.[22] Emellett a fenmmaradt oklevelek is egymásnak ellentmondó információkat tartalmaznak. A Thierry és három másik gróf 964. március 28-ára dátumozott adománylevele Arnulfra, mint elhunytra utal,[23] ami alátámasztja az Annales Blandinienses-ben megadott dátumot. Ennek ellentmond két másik, 964-ben kelt oklevél, amelyek szerint Arnulf még életben volt[24]

Halála után a genti Saint-Pierre de Gand apátságban temették el.[25][26]

Családja[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

Feleségei[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

Amennyiben Hildegarde, II. Dirk holland herceg felesége valóban Arnulf (törvényes vagy törvénytelen) gyermeke volt, akkor szinte biztosan egy korábbi házasságból származott, de a feleség kiléte ismeretlen.

Második házasságát 934-ben kötötte,[27] amikor feleségül vette Adèle-t, II. Heribert vermandois-i gróf lányát.[28]

Gyermekei[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

Arnulf és Adèle de Vermandois házasságából feltehetően három gyermek született:

  • Balduin ( – 962. január 1.), akit két forrás is (Witger és Folcwine) Adèle fiának tüntetett fel.[29] Felesége Mathilde ( – 1009), Hermann szász herceg lánya. Halála előtt apjával közösen uralkodott, lásd még III. Balduin flamand gróf.
  • Egbert v. Hecbertus ( – 953. július 10. előtt), Arnulf kisebbik fia és ennek megfelelően bizonyosan Adèle fia.

Mindhárom gyermeket említi egy 953. július 10-ra datált bejegyzés a genti Saint-Pierre de Gand apátság évkönyvéből, amikor már Egbert halott volt,[31] illetve egy lista a Liber Memorialis of Remiremont-ban (ld. lent).

Feltételezett gyermek[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

  • Hildegarde (? – ?), férje II. Dirk holland herceg

Hildegarde életéről fennmaradt egyetlen megbízható adat, hogy 974. október 2-án még életben volt, amikor ő és férje a genti Saint-Pierre de Gand apátságnak adott adományt, a tanúk fiaik, Egbert és Arnulf voltak.[32] Bár Hildegarde halálának éve sem ismert, férje, Dirk biztosan életben volt még 988. április 1-jén, amikor tanúként jegyezte IV. Balduin flamand gróf egyik okiratát,[33] halálát 988-ra adja meg az Annales Egmundani[34]

Hildegarde-ot semmilyen közvetlen bizonyíték nem kapcsolja Arnulf-hoz. Közvetett bizonyíték, hogy fiaikat Arnulfnak (később Hollandia hercege) és Egbertnek (később Trier érseke) nevezték. Arnulf egy elterjedt név volt a Kartolingok között, míg Egbert egy meglehetősen ritka név volt a korabeli Németalföldön, mindkettő közvetve Arnulf flamand gróf családjára utal. Ehhez jön, hogy Dirk (v. Theodericus) gróf neve meglehetősen gyakran feltűnik a genti Saint-Pierre de Gand apátság okirataiban Arnulf uralkodása, illetve unokája, II. Arnulf kiskorúsága alatt.[35]

Hildegarde-t elsősorban kronológiai okokból származtatják Arnulf egy korábbi házasságából. Fia, Egbert 977-ben lett Trèves érseke, amit nem volt lehetséges az apostoli 30 év betöltése előtt, vagyis Egbert valamikor 947-ben vagy korábban született. Mivel Arnulf és Adèle 934-ben kelt egybe, Hildegarde nem születhetett ebből a házasságból.[36] Vagyis ha a közvetett bizonyíték alapján Hildegarde-t elfogadjuk Arnulf lányának, csakis egy korábbi házasságból születhetett.

A Liber Memorialis of Remiremont a 24. fólión a következő neveket tartalmazza: "Arnulfus, Balduinus, Adela, Leudgart, Hildigart, Ecbert"[37] Bár ehhez hasonló listák általában nem utalnak semmilyen közvetlen rokonságra, de az első négy név Arnulf és fia, Balduin, felesége Adèle és lánya, Liutgard, míg a hatodik név kisebbik fia, Egbert, vagyis a lista erőteljesen utal arra, hogy Hildegarde a grófi család tagja volt.

A Holland Történeti Intézet bejegyzése Hildegarde-ot mint Arnulf és Adèle lányát tünteti fel, születési évére 936/937-t, halálának 975/980-et ad meg.[38] Ennek alapján Hildegarde 12 éves volt, amikor 948 vagy 949-ben férjhez adták, és röviddel azután megszületett két fia, ami a kor normáihoz képest is korai, de nem elképzelhetetlen.


Előző uralkodó:
II. Balduin flamand gróf
Flandria grófja
918-964
A flamand grófok címere
Következő uralkodó:
III. Balduin flamand gróf

Források[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

  • Charles Cawley: Medieval Lands. Online változata a Foundation for Medieval Genealogy weboldalán[1] elérhető

Jegyzetek[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

  1. Folcwine, Gesta abbatum S. Bertini Sithiensium, c. 103, MGH SS 13: 627
  2. Mint például "S. Gloriosi Marchisi Arnulphi" Cart. S. Pierre de Gand, 1: 22 (#15)
  3. France in the Making, 843-1180 By Jean Dunbabin, 47.o.
  4. Flodoard, Annales, s.a. 932, MGH SS 3: 380
  5. "Arnulfus comes cepit castellum sancti Vedasti." Ann. Bland. (széljegyzet, Grierson 932-re datálta), Grierson (1937), 17 & n.7
  6. "Arnulfus comes Flandrie cepit castellum sancti Vedasti Atrabatis." Ann. Elmarenses, s.a. 931, ibid., 84
  7. "Arnulfus comes adquisivit Attrabatum castrum." Ann. Elnonenses ("minores"), s.a. 932, ibid., 150
  8. Folcwine, c. 105, MGH SS 13: 627
  9. Grierson (1939a), 315 (ahol feltehetően nyomdahiba miatt a téves "841"-es dátumot adja meg, a korrekt "941" helyett.
  10. "Abbas Gerardus receptus est ab Arnulfo in Blandinio" Ann. Bland., s.a. 941, 18
  11. "Hoc anno Gerardus abbas ordinatus est in monasterio Sancti Bertini." Ann. Bland.,s.a. 945, 18; illetve Folcwine, c. 107, MGH SS 13: 628-9
  12. Folcwine, c. 110, MGH SS 13: 632
  13. "Rex Lotharius cum Arnulfo principe locutus, pacem fecit inter ipsum et nepotem ipsius omonimum eius; quem infensum [hic comes] habebat ob necem fratris eiusdem, quem de infedelitate sua deprehensum idem comes interimi fecerat. Tunc ipse princeps omnem terram suam in manu regis dedit, ita tamen ut ipse in vita sua inde honoratus existeret." (Ford.: "Lothár király, miután szót váltott Arnulf gróffal, békét kötött közte és azonos nevű unokaöccse között; utóbbi nemesúrt megsértették bátyja halálával, akit a gróf megöletett, mert megszegte hűségesküjét. A gróf ekkor a király kezébe adta birtokait, azzal a feltétellel, hogy az becsülettel igazgatja azt élete végéig".) Flodoard, Annales, MGH SS 3: 406
  14. Ld. például Dunbabin (1989), 54
  15. "Hic etenim Baldzo filius fuit Adalulfi, qui erat uterinus frater Arnulfi magni eundemque Baldzonem ex concubina genuit, …", De Arnulfo comite, MGH SS 9: 304
  16. "Obiit Balzo, filius Rodulfi comitis" Ann. Bland., s.a. 973, Grierson (1937), 21; Ann. Formos., s.a. 973, ibid. 126
  17. "Magnus Arnulfus, restaurator huius Blandiniensis coenobii, obiit VI kal. Aprilis." Ann. Bland., s.a. 964, Grierson (1937), 20
  18. Grierson (1937), 20, n. 3, citing Obituaire de Saint-Donatien, BCRH, 4th se., 16 (1889): 319
  19. s.a. 964, ibid., 86
  20. s.a. 963, ibid., 126
  21. s.a. 964, ibid., 511)
  22. "Arnulfo quoque principe decedente, terram illius rex Lotharius ingreditur, et proceres ipsius provintiae, mediante Roricone praesule Laudunensi, eidem subiciuntur regi." Flodoard, Annales, s.a. 965, MGH SS 3: 406
  23. "Qua propter Ego in Dei nomine Thodericus, gratia Dei Comes, et Baduuinus et Ericus et Eueruuinus, ex voluntate et iussu senioris mei Arnulfi defuncti, …", Cart. S.-Pierre de Gand, 1: 39 (#36)
  24. A dátumok 964. július 2., Cart. S.-Pierre de Gand, 1: 40 (#37); illetve 964. október 1., Dipl. belgica 1: 158 (#61)
  25. "Obiit magnus Arnulfus, reparator Blandiniensis cenobii, et in Blandinio sepelitur." Ann. Elmarenses, Grierson (1937), 86
  26. Sírfelirata: "Jus subiens mortis, Arnulphus marchio fortis / Legerat hic requiem judicis atque diem. / Hic patre Balduino generatur, principe divo; / Balduinum genuit, quem cita mora rapuit. / Laudis in exemplum statuens hoc nobile templum, / Huc Wandregisilum transtulit iste pium. / Ergo diu sospes patriam regit et premit hostes, / Post, quia contrahitur, curribus invehitur. / Sed nonagentenus cum jam quater et sedecenus / Post natale Dei volvitur annus ei, / Carnis fine saevas praecessit Aprilis habenas, / Cui prece solamen lector adoptet Amen." Idézi: Adrien de Budt, Chronicon Flandriae, Corpus Chron. Fland. 1: 272
  27. "Arnulfus de Flandris filiam Heriberti, olim sibi iuramentis alterutro datis depactam, sumit uxorem." Flodoard's Annals, s.a. 934, MGH SS 3: 382
  28. "Ipse namque iam predictus comes venerabilis Arnulfus accepit coniugum nomine Adelam, domni Heriberti comitis filiam atque duorum Francorum regum, Odonis scilicet atque Rotberti, neptem." Witger, Genealogia Arnulfi Comitis, MGH SS 9: 303; "… abbatis et comitis Arnulfi nobilissima coniunx Attala, …" Folcwine, c. 106, MGH SS 13: 627
  29. Witger, Genealogia Arnulfi Comitis, MGH SS 9: 303-4; Flodoard's Annals, s.a. 957, MGH SS 3: 404; "… markisus Arnulfus … ipse videlicet et uxor sua supra memorata Attala filiusque eorum Baldwinus, …" Folcwine, c. 106, MGH SS 13: 628
  30. Születési éve nem ismert, de mivel Arnulf feleségének is volt egy Liutgard nevű nővére, ezért ez a lánygyermek feltehetően szintén Adèle gyermeke, ezt azonban semmilyen közvetlen utalás nem támasztja alá. Halálhírét bátyjával ugyanazon évben említik a forrásokÉ "Obiit Baldwinus filius Arnulfi marchisi, et soror eius Liutgardis" Ann. Bland., s.a. 962, Grierson (1937), 20; Ann. Elmarenses, s.a. 962, ibid., 86, de a pontos dátumra ellentmondásos utalások maradtak fent. Elten október 15-ét (v. október idusát) jegyezte fel: "It. obiit Lutgardis uxor Wichmanni Comitis" Nec. Elten, 96, míg Adrien de Budt krónikája október 1-jét adja meg: "Mors minus optata satis omnibus exstat amara / Qua veniente, vacat quod sibi mundus amat. / Arnulphi proles tegit hic quam sapea moles / Lutgiret dicta fuit, nupta puella ruit. Quae, prius Octobrem peteret quam Scorpio solem, / Terna luce cadit, debita mortis agit. / Dic, precor, ista legens: Domino sit spiritus haerens, / Fulsit ut unde fides splendeat et requies." Corpus Chron. Fland. 273, n. 1. Liutgarde mindenképpen halott volt 962. október 18-a előtt, amikor férje Wichmann gróf adományt tett elhunyt felesége nevében a Saint-Pierre de Gand apátság javára: "Quapropter Ego in dei nomine Wicmannus, gratia Dei, non meis meritis, Comes, … , pro remedio anime mee et coniugis mee defuncte Lietgardis, …; Signum ipsius Wicmanni comitis qui hanc traditionem fecit et illustrium virorum testimonio firmari petiit – S. illustris Comitis Arnulfi, patris supradicte Lietgardis comitisse – …" Cart. S.-Pierre de Gand, 1: 35-6 (#32)
  31. "… pro uxore mea, que vocatur Adala, atque pro filio meo Balduino et filia mea Lietgardis nominata, et pro defunctis Balduino genitore meo et Elstrudis genetrice mea, atque Hecberto filio meo …" Cart. S.-Pierre de Gand, 1: 29 (#22)
  32. "… Theodericus comes et uxor sua Hildegardis …; Actum publice Blandinio monasterio VIº non. octobris coram his testibus: Arnulfo juniore marchyso, Ingelberto advocato, Hecberto et Arnulfo filiis ipsius Theoderici, …" Cart. S.-Pierre de Gand, 1: 46 (#48)
  33. Cart. S.-Pierre de Gand, 1: 57 (#64)
  34. "988. obiit Theodericus comes." MGH SS 16: 446
  35. Cart. S.-Pierre de Gand, 1: 33 (#28, 960. június 29.), 34 (#30, 962. május 5.), 35 (#32, 962. október 18.), 39 (#36, 964. március 28.), 43 (#41, 969. április 11., amikor Godefroid gróf [a kiskorú Arnulf mostohaapja] és Arnulf tanújaként írt alá), 44 (#43, 970. október 15. és 26., amikor saját Arnulf fiával írtak alá), 45 (#45, 972. január 31.), 46 (#48, 974. október 2.), 51 (#53, 981. március 4.), 52 (#54, 981. március 5.), 53 (#58, 983. június 29.), 54 (#59, 983. október 2.), 54 (#60, 984. január 9.), 57 (#64, 988. április 1., az utolsó bejegyzés már IV. Balduin uralkodása alatt)
  36. Ld. Werner (1967), 469-70
  37. A lap tetején, illetve ugyanazzal a kézírással "Rainsuuida", "Hageno" a következő sorban, illetve "Harcker", "Leuui", és "Berkard" a lap bal margóján. Lib. Mem. Remiremont, 1: 50; 2: 24v
  38. Instituut voor Nederlandse Geschiedenis: Hildegard van Vlaanderen