Hornyánszky Gyula

Portréja a SZTE Egyetemi Könyvtár gyűjteményéből

Hornyánszky Gyula (Pest, 1869. szeptember 22. – Budapest, 1933. január 31.) klasszika-filológus, történész, egyetemi tanár, dékán; történetfilozófus, szociológus, a Magyar Társadalomtudományi Társulat főtitkára, majd elnöke; Magyar Tudományos Akadémia levelező tagja (1909); ifj. Hornyánszky Viktor könyvkiadó és Hornyánszky Ernő nyomdatulajdonos fivére.

Kutatási területe: klasszika-filológia, kultúr- és történetfilozófia, szociológia.

Életpályája

Hornyászky Viktor nyomdatulajdonos fiaként látta meg a napvilágot. Felsőfokú tanulmányokat a budapesti egyetemen folytatott, 1891-ben bölcsészdoktorátust, 1892-ben középiskolai tanári oklevelet szerzett. Az egyetemen Ponori Thewrewk Emil tanítványa volt, de nem a német klasszika-filológusok módszereit követte, mint mestere, hanem inkább a természettudományos gondolkodás, az angol antropológiai irányzat és a francia szociológiai módszer (Émile Durkheim) irányában tájékozódott, s ezek megnyilvánulásait kereste a görög–római kor irodalmában.

Saját korának embereihez, a hallgatóihoz ezáltal próbálta közelebb hozni az antikvitást. Ebben nyilván nagy szerepet játszott az, hogy 1893–1894-ben állami ösztöndíjakkal kijutott Párizsba, Londonba tanulmányutakra, s nem sokkal később, 1901–1902-ben Görögországba is.

1894–1896 közt Nagyszebenben kapott gimnáziumi tanári állást, 1902-től Kaposvárott, majd Budapesten tanított gimnáziumban. 1902-ben magántanárrá habilitálták a budapesti egyetemen. 1909-ben beválasztották az MTA levelező tagjai sorába. 1913-tól a kolozsvári Ferenc József Tudományegyetemen kapott katedrát, s 1913. augusztus 4-én kinevezték nyilvános rendes tanárnak.

A vesztes első világháború miatt Kolozsvárról menekülnie kellett, s 1921-ben a Szegedre költözött Ferenc József Tudományegyetetem Klasszika-filológiai Intézetében folytatta oktatói és kutatói munkáját, 1923-ig vezette a Klasszika-filológiai Intézetet, 1923-tól az Ókori Történeti Intézet vezetését vette át. Az 1925/26-os tanév első szemeszterében még a Bölcsészettudományi Kar dékáni teendőt is ő látta el, végül 1925. december 18-án a budapesti egyetemre távozott, ahol a III. sz. Klasszika-filógiai Intézet vezetőjévé nevezték ki.

Művei (válogatás)

• Pindaros. Budapest, 1891.
• A classica-philologia mint történetírás : történetbölcseleti értekezés : 1893-94. Párisban és Londonban tett tanulmányúttal kapcsolatban. Budapest, 1895. 99 p.
• Aristophanes. Budapest, 1897. 156 p.
• Temetési versenyküzdelmek az ősgörögöknél. Budapest, 1900. 66 p.
• Schvarcz Gyula emlékezete. Budapest, 1901. 41 p.
• Történetírás és philosophia. Budapest, 1904. 40 p.

Galénosz és Hippokratész

• A görög felvilágosodás tudománya : Hippokratesz. Budapest, 1910. LVI, 505 p.
• Tömegpszichológia és görög történet. Budapest, 1912. 23 p.
• Zeller Eduard külső tag emlékezete. Budapest, 1912. 110 p.
• Görög társadalomrajz. Szeged, 1931. 38 p.
• Mi is az a szellemtörténet? Budapest, 1932.(Ser. Társadalomtudományi füzetek ; 12.)

Társasági tagság

• Társadalomtudományi Társulat (elnök 1925-)
• Magyar Philosophiai Társaság (választmányi tag)
• Philológiai Társaság
• Magyar Pszichológiai Társaság (társelnök)

Jegyzetek és források

• Magyar életrajzi lexikon I. (A–K). Főszerk. Kenyeres Ágnes. Budapest: Akadémiai. 1967. 740. o. Online hozzáférés
• Szádeczky-Kardoss Samu: Ókortudomány, latin-görög filológia. In A Szegedi Tudományegyetem múltja és jelene: 1921-1998 = Past and present of Szeged University. /JATE. Szeged : Officina Ny., 1999. 199-214. p.
• Szegedi egyetemi almanach : 1921-1995. I. köt. (1996). Szeged, Mészáros Rezső. Hornyánszky Gyula lásd 133. p. ISBN 963-482-037-9

Lásd még

Magyar szabadkőművesek listája

Külső hivatkozások

• SZTE Egyetemi Könyvtár Évfordulós emlékcsarnok
• Ókortudomány