Hiperkorrekció

A hiperkorrekció vagy túlhelyesbítés a kvalitatív túláltalánosításnak az a válfaja, amikor egy alacsonyabb presztízsű nyelvváltozat beszélői a magasabb presztízsű változat formáit átvéve tévesen elemzik a két változat közötti különbségeket, és a megfigyelt megfelelések alapján túláltalánosítják őket. Egyszerűbben fogalmazva valamely szó szabályos hangalakjának (vagy írásképének) eltorzítása, mert a beszélő úgy véli, hogy az helytelen, így „túlkorrigálja”.

A magyar nyelvben hiperkorrekcióra példa, amikor a mondta szót valaki úgy próbálja kiejteni, hogy /mond-ta/ a szabályos /monta/ helyett, vagy például a helyes szó kiejtése úgy, mint /heljes/. Más nyelvekben, például a spanyolban hiperkorrekciónak számít olyan hangok ejtése (az íráskép alapján), amelyek a normatív nyelvtan szerint nem léteznek, mint mondjuk a v labiodentális [v] ejtése, amelyet szabályosan [b/β]-nek kellene ejteni.

A hiperkorrekció jellegzetes formái a hiperurbanizmusok.

Kapcsolódó szócikkek

• hiperadaptáció
• hiperurbanizmus
• hiperdialektizmus
• normatúlteljesítés, kvantitatív hiperkorrekció

Források

• Trudgill, Peter: Bevezetés a nyelv és társadalom tanulmányozásába. Szeged, 1997. 86. ISBN 963-7171-738

Külső hivatkozások

• A hiperkorrekció – durva hiba vagy természetes reakció? (Nyelv és Tudomány, 2011. január 13.)