Ugrás a tartalomhoz

Himfi Benedek

A Wikipédiából, a szabad enciklopédiából
A lap korábbi változatát látod, amilyen Taz (vitalap | szerkesztései) 2021. február 23., 01:57-kor történt szerkesztése után volt. Ez a változat jelentősen eltérhet az aktuális változattól. (személy infobox)
Himfi Benedek
Születettnem ismert
nem ismert
Elhunyt1380. október
nem ismert
Állampolgárságamagyar
Foglalkozása
  • földbirtokos
  • politikus
Tisztsége
  • ispán (1357–1360, Komárom vármegye)
  • ispán (1365–1367, Keve vármegye)
  • ispán (1365–1367, Krassó vármegye)
  • bolgár bán (1366–1369)
  • ispán (1367–1369, Temes vármegye)
  • ispán (1371–1375, Csanád vármegye)
  • ispán (1371–1375, Temes vármegye)
  • ispán (1372–1375, Krassó vármegye)
  • ispán (1379–1380, Bakonyi erdőispánság)
  • ispán (1379–1380, Fejér vármegye)
  • ispán (1379–1380, Győr vármegye)
  • ispán (1379–1380, Komárom vármegye)
SablonWikidataSegítség

Himfi Benedek (? – 1380. október) bolgár bán.

Életrajza

A Veszprém vármegyében birtokos Szalók nemzetségből származott, Döbröntei Him fia Pálnak a fia. Neve 1343-tól szerepelt az írott források között. 1347-től mint udvari vitézt, udvari lovagot említették, ekkortól a stratégiailag fontos megyék ispáni tisztét töltötte be: 1352-től somlói várnagy, 1357-től komáromi, 1358-tól pilisi, 1360-1362 között szatmári, máramarosi, ugocsai, 1365-1366 között krassói és kevei, 1369-1370 között vasi, soproni, 1371-től 1375-ig temesi, csanádi, 1379-től 1380-ig pozsonyi, bakonyi, győri, fejéri és komáromi ispán volt.

1357-ben I. Lajos király embereként részt vett a velencei hadjáratban. 1365-1366-ban öccsével, Himfi Péterrel együtt nagy szerepet játszott I. Lajos király balkáni bolgár és havasalföldi politikájában. 1373-ban részt vett a II. velencei hadjáratban. 1379-ben pedig tagja volt a torinói békét előkészítő magyar követségnek is.

Avignonban követségben járt a pápánál; követsége idején a maga és családja számára búcsút és különböző pápai engedélyeket eszközölt ki. Művelt ember és nagy mecénás volt: családjával, ismerőseivel és jobbágyaival latinul levelezett, kápolnát alapított, ferences és domonkos rendi káptalani gyűlés költségeit fedezte. Gyóntatója a ferences Budai János sebesi gvárdián volt.

Életének regényes motívumaként említhető Margit leányának 1375-ben (újabb kutatások szerint jóval később, 1391, vagyis Himfi Benedek halála után) a törökök általi elrablása, akit Kréta szigetén rabszolgának adtak el. Apja 1376-ban szentföldi zarándoklat címén indult a keresésére. Himfi Margit végül 1405 körül, apja halála után Marcali Miklós személyes közbenjárását követően került vissza Magyarországra.[1]

Jegyzetek

  1. E. Kovács Péter: Magyarország "törökképe" a XV. század elején. Hadtörténelmi Közlemények, CXXII. évf. 1. sz. (2009) 111–112. o.

Források

  • Magyar életrajzi lexikon
  • Lovagkirályok [1]