Higroszkóposság

Számos szilárd és folyékony anyag levegőn állva annak nedvességtartalmát megköti, ezáltal felhígul, illetve – szilárd anyag esetén – elfolyósodik, vagy összecsomósodik. Ezt a tulajdonságot nevezzük higroszkóposságnak. Higroszkópos anyagok például a kalcium-klorid, a tömény kénsav, a foszfor-pentoxid, a glicerin. Erős vízmegkötő hatásukat kihasználva szárítószerként alkalmazhatóak például exszikkátorokban, szárítótornyokban.

A görög hygrosz (υγρός = nedves) és szkoposz (σκοπός = megfigyelő) szóból. A higroszkópos anyagokat először a légnedvesség jelzésére használták (higrométer(en)).

A talaj higroszkópossága

A higroszkóposságot a talaj esetében is tudjuk értelmezni, vagyis ez a talajnak az a tulajdonsága, hogy száraz állapotban a levegőből is képes a nedvességet megkötni. A felvett víz mennyisége a levegő páratartalmán kívül a talaj tulajdonságaitól, elsősorban szemcseösszetételétől függ. A higroszkóposság mértékéből következtetni lehet a talaj fizikai féleségére, talajnemére.

Mérésekor a légszáraz talajt meghatározott páratartalmú térbe helyezik és néhány nap múlva lemérik nedvességtartalmát. Kétféle módszer terjedt el. A Mitscherlich-féle higroszkóposságot (Hy) 10%-os kénsav felett, a Sík-féle higroszkóposságot (hy) kristályos kalcium-klorid felett mérik. A két érték átszámítására a Klimes-Szmik-összefüggést használják. Eszerint: Hy = 2,1 hy ± 0,3.

A fizikai talajféleségre a következő határértékek alapján következtetnek: homoktalajra hy 0,5–1,0, homokos vályogra 1,0–2,0, vályogra 2,0–3,5, agyagos vályogra 3,5–5,0, agyagra 5,0–6,5, nehéz agyagra 6,5–8,0 értékek a jellemzők.

Források

• Kis kémiai szótár. Fordította Hársing Lászlóné. Budapest: Gondolat. 1972. 180. o.  
• Akadémiai kislexikon. Főszerkesztő: Beck Mihály és Peschka Vilmos. Budapest: Akadémiai Kiadó. 1 kötet., 760. o. ISBN 963 05 5279 5  
• Dr. Otto – Albrecht Neumüller: Römpp vegyészeti lexikon. Budapest: Műszaki Könyvkiadó. 1982. 2 kötet., 481. o. ISBN 963-10-3269-8