Herczegh Géza

A Wikipédiából, a szabad enciklopédiából
Herczegh Géza
Született 1928. október 17.
Nagykapos
Elhunyt 2010. január 11. (81 évesen)
Budapest
Nemzetisége magyar
Foglalkozása jogtudós,
egyetemi tanár

Herczegh Géza Gábor (Nagykapos, Csehszlovákia, 1928. október 17.Budapest, 2010. január 11.[1]) magyar jogtudós, egyetemi tanár, a Magyar Tudományos Akadémia rendes tagja. Kutatási területe a nemzetközi jog. Jelentősek kutatásai a nemzetközi bíráskodás és nemzeti kisebbségek kérdése területén. 1981 és 1987 között a Janus Pannonius Tudományegyetem Jogtudományi Kar dékánja. 1990 és 1993 között az Alkotmánybíróság tagja, illetve elnökhelyettese, 1993 és 2003 között az Egyesült Nemzetek Szervezete hágai Nemzetközi Bíróságának tagja.

Életpályája[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

A gödöllői Premontrei gimnáziumban tett érettségi után, 1947-ben beiratkozott a Szegedi Tudományegyetem Jogtudományi Karára, ahol 1951-ben szerzett jogi diplomát.[1] Az egyetemen Buza László és Bibó István volt rá nagy hatással. Diplomájának megszerzése után a MTA Állam- és Jogtudományi Intézetének munkatársa lett,[1] ahol nemzetközi közjogi kutatásokat végzett. 1963-ban átment a Marx Károly Közgazdaságtudományi Egyetemre, ahol a nemzetközi kapcsolatok szakon diplomáciatörténeti előadásokat tartott adjunktusi beosztásban. 1967-től a Janus Pannonius Tudományegyetem (ma: Pécsi Tudományegyetem) Jogtudományi Karán kezdett oktatni,[1] egyben a nemzetközi jogi tanszék vezetését is átvette egyetemi docensi beosztásban. 1980-ban kapta meg egyetemi tanári kinevezését. 1981-ben megválasztották a Jogtudományi kar dékánjává, 1984-ben megerősítették. A kart 1987-ig, a tanszéket 1990-ig vezette. 1990-ben az Országgyűlés megválasztotta az Alkotmánybíróság tagjává, később a testület helyettes elnöke volt 1993-ig.[1] Ekkor az Egyesült Nemzetek Szervezete hágai Nemzetközi Bíróságának magyar tagjává választották, ahol 2003-ig tevékenykedett. Ilyen minőségében foglalkozott többek között a bős–nagymarosi vízlépcső ügyével.

1965-ben védte meg az állam- és jogtudományok kandidátusi, 1979-ben akadémiai doktori értekezését. Az MTA Állam- és Jogtudományi Bizottságának és a Pécsi Akadémiai Bizottságnak lett tagja. 1985-ben a Magyar Tudományos Akadémia levelező, 1990-ben rendes tagjává választották.[1] 1991 és 1993 között a Gazdaság- és Jogtudományi Osztály elnöke volt. E tisztségéből kifolyólag az MTA elnökségében is részt vett. 1974 és 1977 között a háború áldozatainak védelmével foglalkozó genfi konferenciájának résztvevője, annak III. számú bizottságának alelnöke és a magyar delegáció tagja volt. Tagja a konzervatív Professzorok Batthyány Körének, illetve a Magyar Polgári Együttműködés Egyesületnek.

Munkássága[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

Fő kutatási területe a nemzetközi jog, ezen belül a nemzetközi közjog és a nemzetközi bíráskodás kérdései.

Kezdetben a gyarmati rendszer és a nemzetközi jog összefüggéseivel foglalkozott, később a nemzetközi jogelvek szerepével a nemzetközi bíráskodásban, az emberi jogok nemzetközi érvényesülését, a nemzeti kisebbségek védelmével kapcsolatos kérdésekkel és a humanitárius jog nemzetközi fejlődésével is. Interdiszciplináris (tudományterületeket átívelő) kutatásokat végzett a nemzetközi jog szociológiája terén. A Nemzetközi Vöröskereszt szakértőjeként számos konferencián vett részt és szólalt fel nemzetközi jogi, humanitárius jogi és egyéb kérdésekben.

Családja[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

Édesapja a Nagykaposi Járásbíróság vezető bírája, későbbi nevelőapja történész volt. Nős, felesége Petneházy Melinda. Házasságukból egy fiúgyermek (Károly) és egy lánygyermek (Anita) született. Lánya bíró, Áder János köztársasági elnök felesége.

Díjai, elismerései[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

Főbb tanulmányai[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

  • A gyarmati kérdés és a nemzetközi jog (1962)
  • General Principles of Law and the International Legal Order (1969)
  • Nemzetközi jog (egyetemi tankönyv, társszerző, első kiadás: 1976)
  • A humanitárius nemzetközi jog fejlődése (1981)
  • Development of International Humanitarian Law (1983)
  • Magyarország külpolitikája 896–1919 (1987)
  • A szarajevói merénylettől a potsdami konferenciáig (1999)
  • Peres örökségünk (2005)
  • Foggal és körömmel (regény, 2008)

Jegyzetek[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

  1. ^ a b c d e f g h i Pécs Lexikon  I. (A–M). főszerkesztő Romváry Ferenc, Pécs Lexikon Kulturális Nonprofit Kft. 2010, Pécs. 298. o. ISBN 978-963-06-7919-0

Források[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]