Ugrás a tartalomhoz

Heptarchia

A Wikipédiából, a szabad enciklopédiából
A lap korábbi változatát látod, amilyen Lálálá9999 (vitalap | szerkesztései) 2021. április 3., 02:31-kor történt szerkesztése után volt. Ez a változat jelentősen eltérhet az aktuális változattól.
Anglia történelme
A Brit-sziget őstörténete (43 előtt)
Britannia provincia (43410)
Az angolszász Anglia (4101066)
A normannkori Anglia (10661154)
Plantagenet-ház (11541485)
Tudor-ház (14851603)
Stuart-ház (16031714)
Egyesült Királyság (1707 után)
Egy térkép, mely az angolszászok elhelyezkedését mutatja a szigeten 600 környékén
Történelmi államok a Brit-szigeteken (802 körüli állapot)

A heptarchia az ókor végén, a középkor elején a Brit-szigeten lévő hét önálló királyság összefoglaló neve. Később ezek az országok egyesültek, s így jött létre Anglia. (A mai Skócia és Wales területén is több kisebb királyság osztozkodott ebben az időben.) A fogalom legrégebbi leírt alakja a 12. századból Henry of Huntingdon történetírótól származik, de csak a 16. században vált széleskörűen elterjedtté.

Megállapodás szerint ezt a kifejezést a területen 450 és 850 között létrejött országokra, s erre az időszakra használják, a Britannia felszabadulásától a királyságok egyesítéséig, amit Æthelstan wessexi király fejezett be.

A heptarchia szó arra utal, hogy a mai felfogás szerint hét királyság alkotta az Angol Királyság alapját. Ezek a következők voltak: Northumbria, Mercia, Kelet-Anglia, Essex, Kent, Sussex és Wessex. Ez a korszak valószínűleg addig tartott, míg a királyságok el nem kezdtek nagyobb egységekbe szerveződni, de ezeknek az átalakulásoknak a pontos ideje vitatható. A megegyezés szerinti időszakon belül is hol Northumbria, hol Mercia, hol pedig Wessex uralkodói gyakoroltak nagyobb területen befolyást. Még Edwy és Edgar uralkodása idején (955–975) is léteztek kisebb önálló királyságok.

Valójában a heptarchia megszűnése egy hosszabb ideig tartó folyamat eredménye volt. A 9. században a vikingek lehetővé tették egy dán kolónia létrehozását. A közös ellenség elleni közös fellépés szükségességét nagyjából akkor ismerték fel, mikor Nagy Alfréd megállította a dánok előretörését a 9. században, s mint a csapatok vezére, egyre nagyobb szerepet játszott a többi királyság életében is. Az őt követő wessexi uralkodók, mint az ő leszármazottai, egyre inkább erőltették az egységes királyság létrejöttét, s mindvégig szűkítették a királyok hatáskörét, míg végül jelentéktelenné lettek.

Valószínű, hogy néhány királyság (nevezetesen Essex és Sussex) a többi királyságtól eltérő státusszal rendelkezett. Tehát a hét királyság egységén kívül egyéb politikai közösségek is megjelentek, melyek sokkal fontosabb szerepet játszottak, mint addig a tudósok ezt gondolták. Ilyenek voltak Bernicia és Deira Northumbrián belül, vagy a Lindseyi Királyság a mai Lincolnshire, Hewicce Midland területén. További nagyobb önállósággal rendelkező területek voltak:

Jelenleg a heptarchia fogalmát már a történészek körében sem gyakran használják, mert a 20. század elejétől úgy érzik, nem írja le teljesen pontosan azt az időszakot, amire használni szokták. Ennek ellenére Anglia fejlődésénél, kialakulásánál még gyakran használják hivatkozásnak.