Heltai Jenő

A Wikipédiából, a szabad enciklopédiából
Heltai Jenő
Heltai Jenő.jpg
Heltai Jenő 1910 körül
Élete
Született 1871. augusztus 11.
Pest
Elhunyt 1957. szeptember 3. (86 évesen)
Budapest
Nemzetiség magyar
Pályafutása
Jellemző műfajok regény, vígjáték
Fontosabb művei VII. Emmánuel és kora
Jaguár
A 111-es
Naftalin
A néma levente
Irodalmi díjai Francia Becsületrend
Kossuth-díj

Heltai Jenő (Pest, 1871. augusztus 11. – Budapest, 1957. szeptember 3.): író, költő, újságíró, Herzl Tivadar politikus, publicista és író unokatestvére.

Pályafutása[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

Már 14 éves korában publikálták verseit. Miután félbehagyta jogi tanulmányait, újságíróként dolgozott: a Magyar Hírlap, A Hét, a Pesti Hírlap, majd a Pesti Napló munkatársa volt. Katonai pályára lépett; sokat utazott: élt Párizsban, Londonban, Bécsben, Berlinben, Isztambulban. Már 1900-ban titkárként dolgozott a Vígszínháznál, később, 1929-től a Belvárosi Színház, majd 1932–1934-ben a Magyar Színház egyik igazgatója lett.

Dalszövegeket is írt: ő írta Kacsóh Pongrác János vitéz című daljátékához is a szövegeket. („Kék tó, tiszta tó…”) Nagy műveltségű, egyben kifinomultan könnyed, franciás lezserségű író volt. Színpadi műveiben is kitűnt költői készsége: 1936-ban nagy sikerrel mutatták be a Magyar Színházban A néma levente című verses színpadi játékát, amelyet a jelenlegi Magyar Színház ma is műsorán tart. A mű – többek között – sajátos humorral ábrázolja Hunyadi Mátyást.

Heltai Jenő sírja Budapesten. Kerepesi temető: 34/1-3. sarok. Borsos Miklós alkotása.

Megértéssel ábrázolta a bohém, link életet élőket. Heltai hangja időnként komor (mint például A 111-es című regényében), de sohasem lemondó. Más ünnepelt szerzők (így Molnár Ferenc) mellett rá is kiterjedtek a magyarországi zsidótörvények. 1945 után visszatért Magyarországra (időközben keresztény hitre tért). Élete vége felé még megérte az elismerést: műfordítói tevékenységéért a Francia Becsületrenddel tüntették ki, 1948-ban Kossuth-érdemrend (második osztály) elismerést kapott. A PEN klub magyar elnökévé választották és végül, már nagybetegen, 1957-ben Kossuth-díjat kapott.

86 éves korában, 1957. szeptember 3-án hunyt el.

Tudd meg: szabad csak az, akit
Szó nem butít, fény nem vakít,
Se rang, se kincs nem veszteget meg,
Az, aki nyíltan gyűlölhet, szerethet,
A látszatot lenézi, meg nem óvja,
Nincs letagadni, titkolni valója.

Tudd meg: szabad csak az, kinek
Ajkát hazugság nem fertőzi meg,
Aki üres jelszókat nem visít,
Nem áltat, nem igér, nem hamisít.
Nem alkuszik meg, hű becsületéhez,
Bátran kimondja, mit gondol, mit érez.
Nem nézi azt, hogy tetszetős-e,
Sem azt, kinek ki volt, és volt-e őse,
Nem bámul görnyedőn a kutyabőrre
S embernek nézi azt is, aki pőre.

– Szabadság (részlet)[1]

Fontosabb művei[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

Versek[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

  • Modern dalok, 1892
  • Kató, 1894
  • Fűzfasíp, 1913
  • Elfelejtett versek, 1947
  • Szabadság, 1945. május 1.

Novellák[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

  • Lou (Bp., 1900);
  • Írók, színésznők és más csirkefogók (Bp., 1910);
  • Scherzo (Bp., 1910);
  • Színes kövek (Bp., 1911);
  • A Tündérlaki lányok (Bp., 1914);
  • Lim-lom (Bp., 1915);
  • Papírkosár (Bp., 1927);
  • Utazás enmagam körül (Bp., 1935);
  • A gyilkos is ember (Bp., 1939);
  • Ismeretlen ismerősök (Bp., 1943);
  • Ötven elbeszélés (Bp., 1946);
  • Színes kövek (elbeszéléseinek gyűjteményes kötete, Bp., 1957).

Regények[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

  • Hét sovány esztendő (Bp., 1897);
  • Az utolsó bohém (Bp., 1911);
  • Family Hotel (Bp., 1913);
  • VII. Emmánuel és kora (Bp., 1913);
  • Jaguár (Bp., 1914);
  • A 111-es (Bp., 1920);
  • Álmokháza (Bp., 1929).
  • Ifjabb (Bp., 1931).

Színművek[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

  • Az asszony körül (Bp., 1903);
  • Az édes teher (Bp., 1909);
  • Naftalin (Bp., 1908);
  • A masamód (Bp, 1910);
  • Arcok és álarcok (Bp., 1925);
  • A néma levente (Bp., 1936);
  • Az ezerkettedik éjszaka (Bp., 1939);
  • Lumpácius Vagabundusz, vagy a három jómadár (Nestroy vígjátékának átdolg. Bp., 1943);
  • Szépek szépe (Bp., 1955);
  • Menazséria (válogatott egyfelvonásos színművek, Bp., 1962).

Antológia, esszé[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

  • A masamód - Elfelejtett drámák (Európa Kiadó, 2001., szerk: Győrei Zsolt, ISBN 9630769379)
  • Száztíz év - összegyűjtött versek (Papírusz Book Kiadó, 2002., szerk: Győrei Zsolt, ISBN 9789639263116)
  • Heltai Jenő breviárium (in: Budapesti Negyed - X. évf. 4. szám és XI. évf. 1. szám, 2002. tél és 2003. tavasz, szerk: Győrei Zsolt)
  • Győrei Zsolt: Heltai Jenő drámai életműve (L'Harmattan, 2005., ISBN 963-7343-40-7)
  • Te pajkos, kis kokott - Heltai Jenő Budapestje (Papírusz Book Kiadó, 2007., szerk: Győrei Zsolt, ISBN 9789639263345)

Filmfeldolgozás[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

  • A 111-es (1937)
  • Jaguár (1967)
  • Hungária Kávéház (1976)
  • Naftalin (1978)[2]
  • A száztizenegyes (1982)
  • A néma levente (1983)[3][4]

Jegyzetek[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

Források[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

További információk[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

Commons
A Wikimédia Commons tartalmaz Heltai Jenő témájú médiaállományokat.
Wikiquote-logo.svg
A magyar Wikidézetben további idézetek találhatóak
Heltai Jenő témában.

Kapcsolódó szócikk[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]