Hegedüs András

A Wikipédiából, a szabad enciklopédiából
Hegedüs András
András Hegedüs 1956.jpg
Hegedüs András 1956-ban
A Magyar Népköztársaság minisztertanácsának 4. elnöke
Hivatali idő
1955. április 18.1956. október 24.
Előd Nagy Imre
Utód Nagy Imre

Született 1922. október 31.
Szilsárkány
Elhunyt 1999. október 23. (76 évesen)
Budapest
Párt MDP
Foglalkozás politikus
Commons
A Wikimédia Commons tartalmaz Hegedüs András témájú médiaállományokat.


Hegedüs András (Szilsárkány, Sopron vármegye, 1922. október 31.Budapest, 1999. október 23.) szociológus, politikus, 1955-1956-ban Magyarország miniszterelnöke. A legfiatalabban hivatalba lépett magyar miniszterelnök.

Élete[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

Kisiparos családban született. Apját, Hegedüs Sándort korán elveszítette, anyja (Gecsényi Ida) nevelte. Tanulmányait a szilsárkányi evangélikus elemi iskolában kezdte, majd a helyi lelkész segítségével sikerült a csornai polgári iskolába jutnia. 1941-ben érettségizett a soproni evangélikus líceumban. Ősztől a Budapesti Műszaki Egyetem Villamosmérnöki Karát látogatta két éven keresztül.

Politikai pályafutása[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

A kommunista mozgalomban[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

1942-ben ismerkedett meg Donáth Ferenccel és Szalai Bélával, akik formálták politikai érdeklődését, s szerepük volt abban, hogy Hegedüs még abban az évben tagja lett az illegális kommunista pártnak és részt vett az egyetemi szervezet kiépítésében.

1944 augusztusában letartóztatták és két év fegyházbüntetésre ítélték, de november végén sikerült megszöknie. Előbb tagja, később a MADISZ országos titkára (1945 – 1947). 1945. június 24-én a Dunántúl képviseletében az Ideiglenes Nemzetgyűlésbe delegálták és ott volt az üléseken.

1948-tól 1949-ig a Magyar Dolgozók Pártja (MDP) mezőgazdasági és szövetkezeti osztályának munkatársa, 1949-től 1951-ig vezetője. 1950-1951-ben az MDP Központi Vezetősége Titkárságának, 1951-1956-ban a KV, a PB, a Titkárság és a Szervező Bizottság tagja.

Kormányposztjai[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

1951. november 3-ától 1952. január 5-éig földművelésügyi miniszter-helyettes, 1952. január 5-étől június 6-áig az állami mező- és erdőgazdaságok minisztere, 1952. június 6-ától 1953. július 4-éig az állami gazdaságok és erdők minisztere, 1953. július 4-étől 1955. április 18-áig a Minisztertanács első elnök-helyettese, 1953. július 4-étől 1954. október 30-áig földművelésügyi miniszter, 1955. április 18-ától 1956. október 24-éig a Minisztertanács elnöke.

1956-ban és a megtorlások idején[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

1956. október 24-én, a nép és kormányának követelésére kénytelen volt átadni a hatalmat Nagy Imrének. "Október 28-án ő írta alá antedatálva a szovjet hadsereg segítségül hívásáról szóló kérelmet. Október 28-án elvesztette KV és PB tagságát, majd október 29-én a Szovjetunióba menekítették"[1] [2] – Andropov közbenjárásával valamint támogatásával – ő, továbbá Gerő Ernő, Bata István, Piros László és családjaik [3] elhagyták az országot és Moszkvába menekültek [4]. 1957-1958-ban a Szovjet Tudományos Akadémia Filozófiai Intézetének főmunkatársaként tevékenykedett. Még 1956 novemberében az MSZMP Ideiglenes Intézőbizottsága kizárta a pártból, majd 1957. március 9-én az Országgyűlés parlamenti mandátumaitól is megfosztotta. 1958 szeptemberében tért haza.

Tudományos pályafutása[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

Hegedűs András sírja Budapesten. Farkasréti temető: 6/8-1-2.

1958-tól 1961-ig az MTA Közgazdaság-tudományi Intézetének főmunkatársa, 1961-1963-ban a Központi Statisztikai Hivatal elnök-helyettese. 1963-1968-ban az általa alapított MTA Szociológiai Kutatócsoportjának igazgatója és a Valóság című folyóirat szerkesztője. 1968-ban másokkal együtt Csehszlovákia megszállása ellen tüntetett, ezért elbocsátották a szociológiai kutatócsoport éléről. 1968-1973-ban az Ipargazdaságtani Kutatócsoport tudományos főmunkatársa, 1966-tól a Marx Károly Közgazdaságtudományi Egyetem címzetes egyetemi tanára. 1973-ban eltérő politikai és ideológiai nézetei miatt kizárták az MSZMP-ből. 1973-1974-ben a Taurus és a Kontakta gazdasági tanácsadója.

1975-től 1982-ig rokkantsági nyugdíjas, 1982-től 1988-ig nyugdíjasként a Közgazdaság-tudományi Egyetem tanáraként dolgozott. 1990 nyarán megalakította a Munkás Akadémiát, amelynek elnöke volt, 1999-ben bekövetkezett haláláig.

Díja[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

Forrás[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

Lábjegyzet[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

Commons
A Wikimédia Commons tartalmaz Hegedüs András témájú médiaállományokat.
  1. [1]
  2. Lásd az 1956-os Intézet weboldalán közölt életraját. • "Én ismerem a Hegedüs elvtárs nézeteit is. Ismerem! Aki ugye történelmileg nézve önkritikát gyakorolt. Mert ő aláírta... akkor [visszadátumozva]... azt a... levelet [a szovjetek behívásáról], amit két napig – ha jól emlékszem – az az azóta elhunyt ember [a minisztertanács hivatalban lévő elnöke, Nagy Imre] megtagadott." – Kádár utolsó beszéde, hangfelvétel (MSZMP KB ülés, 1989. április 12.)
  3. Hegedüs András 1947-ben házasodott, felesége Hölzel Zsuzsanna volt. Hat gyermekük született.
  4. Az SZKP KV ülésein többször felmerült Hegedüs neve az alakítandó magyar ellenkormánnyal kapcsolatban, de az 1956. november 3-i SZKP KV magyar vezetőkkel (Kádárral és társaival) kibővített ülésén nem vett részt. Neve nem szerepelt a Horváth Imre moszkvai nagykövet által készített kormánylistán sem.


Elődje:
Nagy Imre
Magyarország miniszterelnöke
1955–1956
A magyar miniszterelnöki pecsét 1848-ból
Utódja:
Nagy Imre