Halványzöld rétiszöcske

Halványzöld rétiszöcske
	Természetvédelmi státusz
	Nem fenyegetett;
Rendszertani besorolás
Ország:	Állatok (Animalia);
Törzs:	Ízeltlábúak (Arthropoda);
Osztály:	Rovarok (Insecta);
Rend:	Egyenesszárnyúak (Orthoptera);
Család:	Fürgeszöcskék (Tettigoniidae);
Nem:	Bicolorana;
Tudományos név
	Bicolorana bicolor; (Philippi, 1830)
Szinonimák
	Metrioptera bicolor
Hivatkozások
	Wikifajok A Wikifajok tartalmaz Halványzöld rétiszöcske témájú rendszertani információt. Commons A Wikimédia Commons tartalmaz Halványzöld rétiszöcske témájú médiaállományokat és Halványzöld rétiszöcske témájú kategóriát.

A halványzöld rétiszöcske (Bicolorana bicolor) a fürgeszöcskék családjába tartozó, Eurázsiában honos szöcskefaj.

Megjelenése[szerkesztés]

A halványzöld rétiszöcske testhossza a hím esetében 14-17 mm, a nőstény 15-18 mm, ehhez járul az 5-7 mm-es tojócső. Színe világoszöld, a hátán a fejtől a potroh végéig húzódó barna sávval (ez a színkombináció már a lárváknál is jól látszik); néha barnás alapszínű is lehet. A torpajzs oldala zöld, világos szegély nélkül. A hátsó láb "combján" egy sötét hosszanti csík húzódik. Szárnyuk általában igen rövid, lekerekített végű, a hímek esetében kissé túlnyúlik a potroh közepén; a nőstényeknél nem éri el azt. Mindkét nemnél előfordulnak hosszú szárnyú egyedek, ahol a szárny jóval túlnyúlik a potrohvégen és igen jól repülnek. A hímek cerkuszain (potrohfüggelékein) a fog az első harmad elején található, mintha a vége villásan elágazna. A tojócső erősen felfelé ívelő, színe barnássárgás, vége fekete.

Ciripelése erős, 20 méterre is elhallatszik; hosszan (néha percekig) kitartott, vagy rövidebb strófákban (1-5 másodperc) adott gyors kerepelés.

Hasonló fajok[szerkesztés]

A Roesel-rétiszöcske, a púposhasú rétiszöcske és a sötétzöld rétiszöcske hasonlít hozzá.

Elterjedése[szerkesztés]

Eurázsiában honos, Északkelet-Spanyolországtól egészen Mongóliáig. Európán belül Kelet-Franciaországban, Dél- és Kelt-Németországban, az Alpok alacsonyabb fekvésű régióiban és Kelet-Európában gyakori. Magyarországon mindenütt elterjedt és gyakori faj.

Életmódja[szerkesztés]

Magas füvű réteken, kaszálókon, sűrűbb száraz gyepekben, sztyepréteken, utak mentén egyaránt előfordul. Rejtőzködő, nehéz rátalálni. Mindenevő, növényi és állati eredetű táplálékot egyaránt fogyaszt. Viszonylag szűk hőtűrésű (sztenoterm) faj; melegebb klímán a nedvesebb, északabbra vagy a hegyekben a szárazabb, naposabb élőhelyeket részesíti előnyben.

Kifejlett példányaival június második felétől október elejéig találkozhatunk. A nőstények fűszálakba rakja petéit, amely áttelel és a következő év (vagy két év múlva) májusában kelnek ki a lárvák. A lárvák hétszer vedlenek.

Magyarországon nem védett.