Ugrás a tartalomhoz

Halojelenség

A Wikipédiából, a szabad enciklopédiából
A lap korábbi változatát látod, amilyen CsurlaBot (vitalap | szerkesztései) 2021. február 17., 17:19-kor történt szerkesztése után volt. Ez a változat jelentősen eltérhet az aktuális változattól. (→‎top: egyértelműsítés, replaced: szivárványszivárvány AWB)
Többszörös halojelenség (az emberi alak csak azért van a képen, hogy kitakarja a Napot)
Halo-effektus Cape Palisser, Wellington, Új-Zéland

A haló (görögből: ἅλως; magyarul napudvar, holdudvar [1]) a Nap vagy a Hold körül megjelenő optikai jelenség.

Több típusa létezik, azonban mindet a 8–12 km magasban képződő fátyol- és pehelyfelhőkben levő jégkristályok okozzák a felső troposzférában. A kristályok változatos alakja és különös rendeződése, valamint a fénysugarak beesési szöge egyaránt felelős a megfigyelt haló típusáért. A fénysugarak visszaverődhetnek a hatszöges formavilágú jégkristályok belső vagy külső lapjairól vagy megtörhetnek bennük, mint a vízcsepp esetén a szivárvány keletkezésekor. A jelenség lehet rövidke (pár másodperces), vagy tarthat több órán át.

A légiforgalom növekedésével a jelenség egyre gyakrabban megfigyelhető a kondenzcsíkok miatt keletkező mesterséges felhőknél is.

Megkülönböztetünk többfajta halót attól függően, hogy milyen jégkristályok vannak jelen a levegőben:

  • melléknap: a lapkristályokban történő fénytörés miatt a Nap mindkét oldalán megjelenhet (jobb és bal oldali melléknapok) egyszerű fehér foltként vagy szivárványszínben pompázó kontrasztos jelenségként
  • mellékhold: hasonlóak a kialakulási feltételei a melléknapéhoz, csak itt a fényforrás a Hold, így ez jóval ritkább
  • 22 fokos haló: hatalmas fényes szivárványszínű kör a Nap vagy a Hold körül, mely a nap bármely szakaszában megjelenhet; véletlenszerűen forgó hasábkristályok jelenléte szükséges kialakulásához
  • felső és alsó érintő ív: a 22 fokos haló kísérőjelensége lehet, annak felső vagy alsó pontján érintve azt
  • zenitkörüli ív: a jelenség egy fordított szivárványhoz hasonlít, melynek középpontja a zenit; kialakulásához a Nap nem lehet magasabban 32 foknál
  • naposzlop: napkeltekor vagy napnyugtakor a Nap felett létrejövő fényoszlop

Ritkábban előforduló halójelenségek:

  • horizontális ív: minimum 58 fokos napmagasság szükséges kialakulásához (csak nyáron észlelhető), szerencsés esetben intenzív színekben pompázó ív
  • 120 fokos melléknap: fehér folt a Naptól 120 fok távolságra, azzal egyvonalban
  • melléknap-kör: melléknapokon és a Napon átívelő fehér színű kör
  • Parry-ívek
  • alsó és felső oldalív
  • Tricker-ív
  • napív
  • Hasting-ív
  • Wegener-ív
  • 46 fokos haló
  • napív
  • ellennap

Jegyzetek

  1. Bizonfy Ferencz, English-Hungarian Dictionary: Angol-magyar szótár, Franklin-társulat, 1886, 153. oldal (Hozzáférés: 2010. febrúár 5.)

Források

További információk

Commons:Category:Halo phenomena
A Wikimédia Commons tartalmaz Halojelenség témájú médiaállományokat.