Hónolás

A Wikipédiából, a szabad enciklopédiából

A hónolás gépiparban (főként az autóiparban) használatos felületkezelési eljárás megnevezése.

Hónolás utáni felület

A hónolás célja egy olyan fémfelület létrehozása ahol az egymáson csúszó, olajozott fémfelületek esetén gyártás után is marad a kopást megelőző olajfilm. A hengerek gyártásakor illetve belső felületük felújításakor a fémfelület teljesen sima. Az érintkező elemek (mint a dugattyúgyűrű és a henger) közötti súrlódást egy vékony olajréteg („olajfilm”) csökkenti, azonban ha a felületek tükörsimák akkor az olajat a mozgás során letolják az elemek.

Ezt megelőzendő mikrométeres nagyságrendű, spirális barázdákat készítenek a sima felületre, ami segíti az olaj helyben maradását, ezen eljárás neve a „hónolás”. A mélyebb, tovább megmaradó barázdák lehetővé teszik a szorosabb illeszkedést, bár megnövelhetik a dugattyúrendszer olajfogyasztását.

Hónoló szerszám

Az eljárást hónoló célszerszámokkal végzik (főként hengerek felújítása után); ezekből többféle konstrukció létezik, mint amilyen a „kefe” jellegű vagy a szétnyíló, egyenes csiszolófelületet használó eszközök.

Források[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]