Hódeszka

A Wikipédiából, a szabad enciklopédiából
Hódeszkás

A hódeszka (angolul:snowboard) táblaformájú, a havon siklásra a síléchez hasonlítóan használt, de annál jóval szélesebb eszköz. Mára sportszerré vált.

Története[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

A hódeszkához hasonlatos csúszó alkalmatosságok használatára a régmúlt időkből is kerültek elő bizonyítékok. Eleinte ez is inkább a közlekedés, mint a sport eszköze volt.

A 19. század második felében divatossá vált és fellendült turizmus magával hozta a havas lejtőkön gyakorolt rekreációs sporttevékenységeket is, melyek között a századfordulón megjelent Toni Lenhardt találmánya, a monogleiter. Ez a snowboard elődjének tekinthető eszköz olyan népszerűvé vált, hogy versenyeket is szerveztek és 1914-ben Bruck an der Murban megrendezték az első monogleiter világbajnokságot is.

Bár a sportágban még az ’50-es években is rendeztek világbajnokságot, népszerűsége csúcsán ekkor már régen túljutott.

Újabb fellendülés azután következett be, hogy Sherman Poppen 1965-ben szabadalmaztatta a snurfert, a modern hódeszkák közvetlen előfutárát, amin még nem volt kötés. Az első tíz évben közel egymillió darabot adtak el belőle, és a ’70-es évek elejétől már komoly versenysorozatban mérték össze tudásukat a versenyzők.

A verseny ösztönözte a deszkák technikai fejlesztését, és 1972-ben Jake Burton Carpenter megjelent az első kötéssel ellátott hódeszkával, majd 1980-ban a sílécekhez hasonló szendvicsszerkezettel és a P-Tex talppal.

Paul Graves 1982-ben megszervezte az első Snowsurfing Nemzeti Bajnokságot Vermontban (USA). Az összetett verseny műlesiklásból (szlalom) és lesiklásból ('downhill') állt, és komoly érdeklődést váltott ki az országos médiában.

A következő évben a Tom Sims által szervezett bajnokságon már félcsőben is megmutathatták tudásukat a deszkások.

1988-ban megrendezték az első világbajnokságokat (mindjárt hármat: Ennsdorfban, Svájcban, Livignoban, Olaszországban és Breckenridgeben, az Egyesült Államokban).

1989-ben megalakult a sportág nemzetközi szabályozó szövetsége az Internatonal Snowboard Association (ISA), melyet egy évvel később az International Snowboard Federation (ISF) váltott.

1994-ben a Nemzetközi Síszövetség (FIS) felvette sportágai sorába a snowboardot és megalkotta saját szabályait.

A sportág feletti hegemónia kérdését a NOB döntötte el, mely 1995-ben felvette az 1998-as naganói téli olimpia programjába az óriás-műlesiklást ill. a félcsőt és a lebonyolítással, valamint a kvalifikációval a FIS-t bízta meg.

2002-ben a Salt Lake City-ben rendezett olimpián az óriás-műlesiklást paralel óriás műlesiklásra (Paralel Giant Slalom [PGS]) cserélték.

A 2006-os torinói téli olimpián szerepelt először a snowboardcross és a NOB Elnökségének döntése alapján, a 2014-es Szocsi Téli Olimpia programjában már a slopestyle és a "special slalom" is szerepelni fog. Hogy az olimpián mely műlesiklás (slalom) formátumban indulhatnak a versenyzők arról a FIS illetékes bizottságának javaslatára a Nemzetközi Síszövetség tanácsa fog dönteni az olimpia előtt.

A snowboard az elmúlt 30 évben a legdinamikusabban fejlődő téli sportággá nőtte ki magát. Észak-Amerikában egy 2010-es felmérés szerint már a vendégek 50%-a snowboarddal csúszik. A sport Japánban is hasonlóan népszerű. Európában ez az arány 25-40% között mozog. Kivételt képez Norvégia, ahol a snowboard már népszerűbb, mint az alpesi sí. Magyarországgal kapcsolatban nincsenek pontos statisztikák, de az iparág szakértői 50.000 körülire becsülik az évente deszkát csatoló magyarok számát.

Szakágak[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

Hardbooters[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

Az összefoglalóan "hardbooter"-nek (kemény bakancsosnak) nevezett szakág magában foglalja az eredeti, a sportág esszenciáját őrző, bár mára már inkább csak a versenyzők által űzött "alpin" snowboardozást és a free-carvingot.

Alpin Snowboard[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

A hódeszka összes válfaja közül ez áll legközelebb a síeléshez. Legalább is annyiban, hogy itt is a lesiklás sebességének élvezetén, a technika tökéletességén és a deszka minden rezdülése feletti kontrollon van a hangsúly. Mindemellett ennek a deszkatípusnak a fejlődéséből profitált a legtöbbet a síelés, hiszen a mára már hétköznapi, de nagyon fontos újításokat, mint például a sidecut radius-t, avagy a fordulást elősegítő íveket a deszkák és lécek oldalán, a snowboardosok fejlesztették ki.

A snowboard "speed" versenyszámok, melyek közé az alpin számok mellett a boardercross is tartozik, nevükhöz illően a sebességről szólnak. Manapság versenyeket műlesiklás (slalom - SL), párhuzamos műlesiklás (paralel slalom - PSL), valamint óriás műlesiklás (giant slalom - GS) és paralel óriás műlesiklás (paralel giant slalom - PGS) versenyszámokban rendeznek. 2012-ben bevezetésre kerül egy új formátum a három résztvevős párhuzamos műlesiklás (3S) is, melynek bemutatkozó versenye Szocsiban a 2014-es olimpia helyszínén lesz egy EK futam keretében. Röviden összefoglalva, az összes versenyszám lényege, hogy a versenyzők a lejtő tetejéről indulva, a kék (fekete) ill. piros kapukat a megfelelő irányból kerülgetve a lehető leggyorsabban jussanak le a lejtő alján található célig. A párhuzamos versenyszámok esetén mindezt párosával egyszerre indulva, egymás ellen küzdve kell teljesíteni és a továbbjutás a döntő felé egyenes kieséses rendszerben történik.

Alpin versenyszámok kizárólagos szabályalkotó nemzetközi szervezete a Nemzetközi Síszövetség (FIS). Más nemzetközi szervezet égisze alatt nem szerveznek ilyen versenyeket.

Az alpin snowboard az évezred első évtizedének közepére sokat veszített népszerűségéből, aminek hatására a nagy síléc és snowboard gyártók beszüntették az ilyen típusú deszkák gyártását, de mivel a versenysport fennmaradt, helyüket mára a főként versenyzőket kiszolgáló specializált, egyedi "custom" deszkákat fejlesztő és gyártó manufaktúrák vették át, amelyek a folyamatos fejlesztésekkel, lassan igazi high-tech technikai sporttá teszik ezt a szakágat. A világkupában részt vevő jelentősebb deszkakészítők a Kessler, a világbajnok Sigi Grabner féle SG-Snowboards, az APEX, az Oxess, illetve a kétszeres olimpiai bajnok Philip Schoch-hoz köthető Pearl. Rajtuk kívül készítenek ilyen deszkákat az USA-ban, Japánban, Koreában és Szlovéniában is. Bár már többször csődbe ment, a mai napig gyárt és forgalmaz hagyományos anyagokból készülő alpin deszkákat az egykor legendás F2 is.

A modern verseny snowboardok alumínium (Titanal™) valamint üveg- és/vagy szénszálas szövet alkotta kompozit anyaggal borított famagból, jó vaxmegtartó képességű vagy nano-P-Tex™ talppal készülnek. Rádiuszuk 11-18 méter. Az alumíniumra a nagy menetsebességnél fellépő rezonancia csillapítása és a kanyarokban a jobb ívtartás, így a kemény, jeges pályákon a jobb éltartás miatt van szükség, amit a fém rossz rugózása és 360°-os torziós nyúlása segít elő. Az utóbbi években elterjedt platnik, miközben stabil talapzatot képeznek a ridernek, szabadon engedik a deszkát az ideális ívre hajlani, elősegítve a tökéletes élvezetést a kanyarokban. A kemény kötés és cipő is a deszka és főleg az élek direkt irányítását segítik elő. A kötések állásszöge hegyes, a deszkák egyirányúak.

Free-Carving[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

A free-carving és extreme-carving a hódeszka longboard-os hagyományaihoz tér vissza. A sebesség és az extrém trükkök helyett, az ívhúzás szépségére helyezi a hangsúlyt. Ehhez a hosszú és keskeny deszkák a legalkalmasabbak, egészen hegyes szögű kötésállásokkal. A riderek szinte felfekszenek a pályára kanyarodás közben.

Softbooters[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

A merev műanyag héjtól eltérően a puha bakancsok (softboots) ugyan kevésbé segítik a deszka pontos irányítását, ugyanakkor rugalmasságuknak köszönhetően jobban csillapítják az ugrások végén a leérkezéskor fellépő ütközési energiákat.

Freestyle[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

A sportág legismertebb és legkedveltebb ága. Népszerűségét mutatja, hogy komoly sípályarendszer ma már elképzelhetetlen kidobókat (ugratókat), korlátokat, dobozokat és egyéb elemeket felvonultató park nélkül. A szabad stílus mainstream, hivatalos sípályákra korlátozott világa mellett hamar kialakult az underground extrém közössége is, akik gyakorlatilag bárhol, városban, erdőben, ill. akárhol, ahol akárcsak egy hógolyónyi havat találnak hódolnak kedvenc sportjuknak. Jelentős az undergound körül kialakult szubkultúra is.

A freestyle deszkák kétirányúak, szendvicsszerkezetük üvegszál borítású magból és főképp gyenge vaxtartású, de strapabíróbb extrudált talpból áll. A mag az olcsó tömegdeszkáknál keményhabból, míg a drágább, minőségi deszkáknál fából készül. A kantnik élét az oldalirányú csúszás elősegítésének érdekében lereszelik. A kötések állásszöge változatos, a kötések a deszka közepétől azonos távolságra helyezkednek el.

Boardercross[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

A boardercross deszka anyagában és felépítésében megegyezik a modern alpin-versenydeszkákkal. A kötések és cipők valamivel keményebbek a freestyle-hoz használtnál, hogy a nagy sebességnél is biztosan lehessen irányítani a deszkát. A boardercross egy csoportos versenyszám, ahol 4-6 versenyző indul egyszerre és küzdik le magukat egy döntött kanyarokkal és ugratókkal nehezített pályán. A cél itt is elsőként áthaladni a célvonalon.

Freeride[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

A freeride a tapasztalt riderek sportja. Kiépítetlen, többnyire szűzhavas lejtőkön, extrémebb változataiban szakadékokkal tűzdelt hegyoldalakon való lesiklást jelent. Szépsége mellett rengeteg veszélyt is rejt. A lavinák, a hóréteg alatt megbúvó sziklák, faágak és egyéb veszélyforrások miatt nagy tapasztalat és helyismeret, ezek hiányában szakképzett túravezető szükséges az űzéséhez. A freeride deszkák hasonlóak a freestyle deszkákhoz, de a mély hóhoz alkalmazkodva szélesebbek annál. Bár ezek is kétirányúak, a kötések közötti felezőpont a deszka középpontjához képest a deszka vége felé van eltolva, ezzel is csökkentve a deszka orrára nehezedő nyomást és így a hóba fúródás veszélyét.

Splitboard[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

Elmélet[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

Részek és Paraméterek

  • a deszka részei és paraméterei:
    • orr (nose) - a deszka eleje
    • derék (waist) - a deszka közepe
    • hátsó rész (tail) - a deszka hátulja
    • él, kantni (edge) - a deszka fémmel szegett éle
    • hosszúság - a deszka orrától a végéig mért távolság
    • híd - a derék földtől való elemelkedése
    • futófelület hossza - a deszka csúszófelülete
    • tényleges élhossz (effektív edge) - az él hasznos hossza
    • szélesség - három helyen adják meg: az orrnál, a deréknál és a hátsó résznél
    • az oldalív sugara (sidecut radius) - mekkora ívben fordul a deszka
    • rugalmasság - nc
    • terpesz (stance) - a két kötés közti távolság
    • felső réteg - a deszka teteje
    • felső szövet - az erő elnyelése a feladata
    • mag (core) - az alsó és felső szövet egymástól való távol tartása a feladata
    • alsó szövet - a szakító szilárdsága fontos
    • talp (base) - ez a rész érintkezik a hóval
    • oldalfal (sidewall) - lezárja a felső- és alsó réteget + az élet
  • a kötés részei és paraméterei:
    • kemény kötés - alpesi stílushoz, fémcsatokkal rögzül a bakancs a deszkához
    • puha kötés - hótaposó-szerű csizmát csatolunk a deszkához
  • cipő
    • kemény - hasonlít a sícipőhöz, csak más irányba merev
    • puha - belül hab, kívül bőr

Trükkök[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

  • "Lebegő" trükkök
    • ollie-k - ez sok aerial trükk alapja. Hasznos továbbá kis akadályok (buckák) átugrásához. <videó + angol nyelvű leírás>
    • air to fakie - ez a trükk valójában egy ollie, 180 fokos fordulattal a levegőben.
  • "Felszín" trükkök
    • whillie - ebben a trükkben úgy kell egyensúlyozni, hogy a deszkának csak az egyik vége van a havon. Ez a trükk segíthet a segyíthet a ladolási technikád fejlesztésében.
    • butter - ez a trükk teljes fordulatok sorozatából áll. mielőtt kipróbálnád, légy biztos az ugrás- és érkezés tudásodban.
    • nose- és tail roll - ebben a trükkben úgy fordul meg a deszka, hogy közben az orr / a hátsó rész a havon marad.
  • "Korlát" trükkök
    • 50/50 grind - ezt a trükköt korláton vagy egyéb tárgyakon tudod végrehajtani. A trükk közben a deszkád teljes felületével felfekszik a korlátra, párhuzamos vele. Ez a legegyszerűbb grind/csúszás.
    • rock-n-roll grind - ez a csúszás a 50/50 grind tesója, csak itt a deszka merőleges a korlátra, vele 90 fokos szöget zár be.
    • 180 grind - ez a csúszás magában foglal a sima 50/50 vagy rock-n-roll csúszáson kiívül egy 180 fokos forgást mielőtt a korlátra érkeznél, miután a korlátról leugrasz, esetleg mindkettő.
    • five-o grind - ebben a trükkben a korláton egy whilliet kell csinálnod a korláton a csúszás közben.
  • "Félcső" trükkök
    • már a félcsőben való csúszáshoz is speciális technika kell
    • alley oop - ez egy alaptrükk a félcsőben. Végzése közben egy 180 fokos fordulatot kell tenned a levegőben, amikor elhagyod a félcsövet.
    • backside 720 - ebben a trükkben két teljs fordulatot kell megtenned a levegőben.

Források[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

Külső hivatkozások[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

Commons
A Wikimédia Commons tartalmaz Hódeszka témájú médiaállományokat.