Gyermekvasút

Széchenyihegy–Hűvösvölgy vasútvonal

Vonal:

7

Hossz:

11,2 km

Nyomtávolság:

760 mm

Feszültség:

nincs ~

Maximális sebesség:

20 km/h

Jelmagyarázat

	0	Széchenyihegy
	0,4	468 m
	0,8	Normafa mh.
	1,7	Csillebérc régen Úttörőváros
	3,0	Virágvölgy a terveken Szent Anna kápolna, majd Előre lett
	4,5	Jánoshegy
	5,7	Vadaspark mh. időszakos megállóhely
		Budakeszi úti viadukt
	6,7	Szépjuhászné régen Ságváriliget
		Kishárshegy mh. megszűnt
	8,7	Hárshegy
		Alagút
		Nagykovácsi úti viadukt
	11,2	Hűvösvölgy

A Gyermekvasút, azaz a 7-es számú vasútvonal keskeny nyomtávú vasút, Budapest egyik közlekedési látványossága a város II. és XII. kerületében. A vonal Széchenyihegy és Hűvösvölgy állomást köti össze. A pálya 11,2 km hosszú, 235 m szintkülönbségű, egyvágányú, villamosítatlan. Ezt a távot a szerelvények 20 km/h megengedett sebességgel 40-45 (nyáron kb. 50) perc alatt teszik meg. Neve a tervezéskor Gyermekvasút, építésétől a rendszerváltásig Úttörővasút volt, ma pedig hivatalosan: MÁV Zrt. Széchenyi-hegyi Gyermekvasút.

A Kárpát-medencei Kisvasutak Napjának évadnyitó rendezvénye, a Kisvasúti napja: április második szombatja.

Tartalomjegyzék

1 Építése
2 Működése egykor
- 2.1 A gyermekek vasúti szolgálatának pedagógiai vonatkozása
3 Működése ma
4 Állomásai és megállóhelyei
5 Járműállomány
6 Megközelítése
7 Látványosságok a Gyermekvasút környékén
8 Lásd még
9 Képgaléria
10 Jegyzetek
11 Források
12 Külső hivatkozások

Építése [szerkesztés]

1947-ben az állam akkori vezetősége a MÁV üzemeltetésével egy olyan vasút létrehozása mellett döntött, amelyen a szolgálatot gyermekek látják el. Ekkor még nem tartották szükségszerűnek, hogy a Gyermekvasút a cserkészszövetség vagy az akkoriban alakuló úttörőmozgalom irányítása alatt működjön. A vonal építésekor a Gyermekvasút és Úttörővasút elnevezéseket vegyesen használták, de ekkorra már eldőlt: a vasutat úttörők fogják működtetni. A Gyermekvasút építésére több egyéb helyszín (például a gödöllői kastély környezete, Margit-sziget, Népliget) is szóba került. A Magyar Kommunista Párt Központi Bizottsága végül a budai hegyek mellett döntött 1948 februárjában.

A keskeny nyomközű (760 mm) kisvasút építése 1948. április 11-én kezdődött. Költségtakarékosság céljából három részletben készült el. A munkálatokat a Széchenyi-hegyen kezdték. A rohammunkában épülő 760 mm-es nyomtávú vasútvonalat önkéntesek, egyetemisták készítették el. Az ifjúsági brigádok vágták ki az erdőt, fektették le a pályát. Az építés hőstetteiről a Népszava kiadó 1948-ban még egy ifjúsági regényt is megjelentetett.

A vasútépítéssel párhuzamosan a MÁV szakoktatói az első pajtásokat felkészítették a vasútüzem, forgalom szabályaira. Így a vasútvonal megnyitásának napján már vasutas egyenruhába öltözött úttörők fogadhatták a vendégeket. Az első, 3 km-es szakaszt 1948. július 31-én nyitották meg. Ekkor a vonal az akkori Előre állomásig tartott (mai név: Virágvölgy). A pályát 1949. június 24-én Ságváriliget (mai neve: Szépjuhászné), 1950. augusztus 20-án pedig Hűvösvölgy állomásig adták át. A hűvösvölgyi vontatási telep 1951-ben készült el. A hivatalos ideológia szerint az Úttörővasút a szocialista nevelés egyik eszköze volt, az alkotó és termelő munkára való nevelést biztosította. Az Úttörővasútra ún. problémás gyerekek nem kerülhettek. Csak jeles vagy jórendű tanulókat vettek fel, bármely tantárgyból a hármas osztályzat kizáró ok volt. Fennállásának teljes idején többszörös (az 1970-es években akár tízszeres) volt a túljelentkezés. Az Úttörővasútra bekerülni felért egy sikeres egyetemi felvételi dicsőségével.

Működése egykor [szerkesztés]

Gőzvontatású nosztalgiavonat Szépjuhászné állomáson

A vasúton a szolgálati beosztások többségét 10-14 éves gyermekek látták (látják) el, felnőtt felügyelettel. (Az állomásfőnökök, a mozdony- és vonatvezetők, valamint a műszaki személyzet felnőttekből állt). Hivatalosan a vasút célja a (nagyvasúti) vasutas utánpótlás nevelése.

Eredetileg (ötvenes, hatvanas évek) a budapesti általános iskolák legjobb tanulóinak volt módja úttörővasutassá válni egy tanfolyam sikeres elvégzése után. A szolgálatot 15 csoportba tartozó, úttörőrajonként kb. egy iskolai osztálynyi gyerek látta el. Minden nap más raj volt szolgálatban, így a következő szolgálat a hét eggyel későbbi napjára esett (Így a vasutasok az iskolában – ahol a szolgálat ideje igazolt hiányzásnak számít ma is - mindig más órákat mulasztottak). Volt speciális raj is, az énekkar és a (fúvós)zenekar (az I. raj).

A szolgálat és a nyári táborozás rendje időről időre változott.

Amikor a hűvösvölgyi szakasz még építés alatt állt, a szolgálatos raj tagjai a Moszkva téren gyülekeztek, ahonnan autóbuszon vitték őket a Széchenyi-hegyi végállomásra. A teljes vonal és a hűvösvölgyi „Úttörővasutas otthon” megépülte után itt kellett reggel hét órakor szolgálatra jelentkezni. Érkezés után a ruhatárból vételezett egyenruhába öltözve reggeli következett, és ismertették a szolgálati beosztást. A raj zászlófelvonás után vonult Hűvösvölgy állomásra, ahonnan az úttörővasutasokat a következő vonat vitte a szolgálati helyükre. A munka általában délután öt óráig tartott: ekkor a Hűvösvölgybe való érkezés és zászlólevonás (néha alaki gyakorlatozás), illetve az egyenruhák leadása után vacsora következett. (Külön téli és nyári egyenruhák voltak rendszeresítve.) Az úttörővasutasok a munkába utazáshoz „nem-kalauzi” felülbélyegzésű előreváltott villamos gyermek átszálló menetjegyeket kaptak.

A vasutasoknak a nyári iskolai szünet alatt kéthetes táborokat szerveztek. Hosszú ideig e táborozás Csillebércen, a külön úttörővasutas altáborban volt. (Később, 1968-ban a csillebérci Úttörőtábor felújításakor a tábort Hűvösvölgybe helyezték át.) A nyári táborozás turnusai alatt a táborozók adták a vasutas szolgálatot, mindenkire másnaponként került sor.

Volt pénztáros, jegyvizsgáló, naplózó, rendelkező és váltókezelő beosztás is. Egy időben az állomások között távíró is működött, ezeken Morse-jelekkel lehetett a táviratokat továbbítani. Az úttörővasutasok a vasutas szolgálat mellett postás szolgálatot is elláttak (a nagyobb állomásokon képeslapok, bélyegek árusítása, illetve a nyári táborozás alatt a csillebérci postahivatal „felvevő” beosztásainak betöltése).

Az egész napi munkáért (95 és 105 közti) százalékos osztályzatot kaptak. A hibamentes munka 100%-ot ért, minden hibáért megadott %-ot vontak le. Ha valaki (leginkább két szolgálati beosztás egyidejű ellátásával) kiemelkedő teljesítményt nyújtott, néhány plusz %-ot kaphatott. Az osztályzatokat az „Ellenőrzőbe” a felnőtt állomásfőnökök és vonatvezetők írták be. Volt időszak, amikor a % után törtjellel elválasztva az iskolai jegyeknek megfelelő osztályzatot is adtak, például az állomásfőnök által feltett szakmai kérdésekre adott válaszok alapján. Ez a fajta értékelés ma is használatos, de a törtjel utáni szám már kizárólag a szolgálat alatt tanúsított magatartás osztályzata.

A vonatok menetideje kb. 45 perc volt, a menetsűrűség az évszaktól függő (vasár- és ünnepnapokon sűrűbb) volt. A téli időszakban, amikor a vonalon csak két szerelvény közlekedett, órányi idő is eltelt a következő vonat érkezéséig. A gyerekek ilyenkor sem unatkoztak, mert az állomásokon úttörőújságok és társasjátékok álltak rendelkezésre. Az ebédet, uzsonnát a vonaton hozták ki napközben.

Személyvonat a Gyermekvasúton 1988-ban

Eredetileg a vasútvonalat két szakaszra osztották: az első szakasz a Széchenyi-hegy és Ságváriliget, a második szakasz a Ságváriliget és Hűvösvölgy állomások közötti táv volt. 1968-ban az egy szakaszon belül érvényes teljesárú „szakaszjegy” 1 Ft-ba került. A teljesárú szakaszjegyen kék, a félárún piros szám jelezte, hogy melyik szakaszra érvényes. Az egész vonalra érvényes teljesárú vonaljegy ára 2 Ft volt, a menettérti jegy (jelzése: a jegyen hosszában áthúzott két kék ill. a félárúnál piros vonal) 3 Ft-ba került. A jegypénztárral rendelkező állomásokon jegy nélkül felszálló, és a vonaton önként jegyet váltó „jóhiszemű” utasoknak 2 Ft, az önként jegyért nem jelentkező „rosszhiszemű” utasoknak 10 Ft pótdíjat kellett fizetni. (Ugyanekkor egy teljesárú villamos vonaljegy ára 50 fillér, az átszállójegyé 70 fillér, a hetijegyé 6 Ft volt.)

A gyermekek vasúti szolgálatának pedagógiai vonatkozása [szerkesztés]

A vasút valószínűleg részben propaganda céllal épült. A gyakorlatban azonban semmivel sem volt átpolitizáltabb intézmény, mint az 1950-es és 1960-as években bármely másik gyermekintézmény.

A gyerekek ingyenes, játékos foglalkoztatása az Úttörővasút megnyitása előtt vitát váltott ki. A gyakorlati tapasztalatok cáfolták az ellenvetéseket. Az elmúlt több mint 60 év bebizonyította, hogy a gyermekvasutas közösség és a játékos formában teljesített szolgálatok hasznosak, és szinte összehasonlíthatatlanok bármilyen fiatal- és felnőttkori tapasztalatszerzéssel.

Működése ma [szerkesztés]

Azok a gyerekek, akiknek tanulmányi átlaga megfelelő (jelenleg legalább 4,0), szülei és iskolája beleegyeznek a szolgálatok miatti iskolai hiányzásokba is, orvosi alkalmassági vizsgálaton megfelelnek, jelentkezhetnek a Gyermekvasutas Tanfolyamra. Itt forgalmi ismeretek, jelzési ismeretek, helyismeret, távközlő- és biztosítóberendezések, valamint kereskedelem tantárgyakat tanulnak. A tanfolyam pénteki és szombati alkalmakból áll: péntekenként négy-négy elméleti órán vesznek részt, 15.45-18.00 óra között, szombatonként a nap egyik felében öt elméleti órán, a másikban gyakorlaton (a gyakorlat az adott állomás biztosítóberendezésének, helyiségeinek bemutatásából áll); ilyet János-hegy kivételével minden állomáson tartanak a tanfolyam ideje alatt. A szombati alkalmak 6.30-től 18.30-ig tartanak. A tanfolyam helyismeret-próbával (ahol Szépjuhászné állomástól Hűvösvölgy állomásig kell turistaútvonalakon eljutni a gyerekeknek) és tantárgyankénti tételhúzásos, szóbeli vizsgával zárul.

A sikeresen vizsgázott gyerekek legalább öt alkalommal tanuló szolgálatot látnak el, itt egy idősebb gyermekvasutast osztanak be melléjük, és a felnőtt dolgozók is az átlagosnál többször ellenőrzik őket. Itt is értékelik a szolgálat ellátását, és a magatartást is.

A további Gyermekvasúton végzett szolgálatokban a gyerekek szinte teljesen önállóan, a szokásos iskolai kötöttségek nélkül tevékenykednek. Felelősségérzetüket növeli, hogy munkájuknak tétje van: gyakorlati – és nem csupán elméleti – feladatokat kell megoldaniuk, továbbá az a tény, hogy gyermekvasutasnak lenni saját korosztályuk és a felnőttek szemében egyaránt presztízzsel bír.

A gyerekek jegyvizsgálóként, értékcikkárusként, peronügyeletesként és pénztárosként megtanulnak az idegen utasokkal szemben viselkedni, feladatukat magabiztosan végezni, információt nyújtani, kisebb gyermekekkel, felnőttekkel egyaránt kommunikálni. Ezen felül megtanulnak pénzzel bánni, számolni, a vagyont felelősséggel kezelni.

Vonat érkezik Normafára

A rendelkezők, naplózók és váltókezelők a vonatok közlekedése és tolatási mozgások lebonyolítása kapcsán végzendő cselekvéssorokat, egymás munkájának irányítását (jelzők, váltók, sorompó kezelését), a szomszéd állomással való kapcsolattartást, utastájékoztató berendezések működtetését, az események naplózását stb. sajátítják el. Munkájukat felnőtt (felelős) vasutas dolgozók irányítják. Rendkívüli helyzetekben a felnőtt dolgozók végzik a rendszerint gyermekvasutasok által végzett teendőket.

Abból a megfontolásból, hogy a gyermekvasutasok a lehető legkülönfélébb feladatokat is megtanulját ellátni, minden szolgálatban más szolgálati helyre (állomás, vonat) osztják be őket, más-más beosztásban.

A gyermekek jó tanulmányi eredménnyel, az iskolák ajánlásával kerülhetnek be arra a tanfolyamra, amelynek elvégzését követően 10-11 éves korban már szolgálatot teljesíthetnek. A szolgálatokat az úttörőrajoknak megfelelően, I-XV.-ig számozott csoportokban tizenöt naponta látják el a gyerekek. A csoportok vezetése általában három-négy ifi (ifjúsági vezető) feladata, akik a gyerekek szakmai és pedagógiai irányítását is végzik. Az ifik munkáját mindenkor felnőttek ellenőrzik (szolgálatokban a nevelőtanárok, táborozáskor pedig a táborvezető, egyéb alkalmakkor az adott csoport vagy esemény patrónusa).

A gyerekek számára a közös éneklések, a rendszeres foglalkozások egész életükre meghatározóak. Nagyon sok úttörő-(vagy gyermek-)vasutas az általános iskola befejezése után is fellátogat a volt csoportjához, többeknél a pályaválasztásban is jelentős szerepe van ezeknek az éveknek. A mai MÁV kötelékében nagyon sok korábbi úttörő-(gyermek-)vasutas van. Éppen ezért a Gyermekvasúton évente megrendezik az ún. Nosztalgianapot, amikor a tíz évnél régebben elballagottak állnak szolgálatba.

A nyári időszakban a gyermekek öt darab két hetes turnusban nyaralnak úgy, hogy a tábor ideje alatt ők látják el a szolgálatot, de jut idő pihenésre, játékos esti programokra és még a tábor "ügyeletére" is.

A Gyermekvasút népszerűségét jelzi az is, hogy 2012. június 23-án több mint kétszáz új iskolást avattak gyermekvasutassá a Hűvösvölgyben. Ilyen magas létszámot a vasút történetében nem avattak, valamikor a '70-es években volt csupán arra példa, hogy ennyi gyermek végezte el a tanfolyamot egy év alatt.^[1]

Állomásai és megállóhelyei [szerkesztés]

Virágvölgy állomás

Hét állomása és két táblás megállóhelye van:

Széchenyi-hegy
Normafa mh.
Csillebérc
Virágvölgy
János-hegy
Vadaspark mh.
Szépjuhászné
Hárs-hegy
Hűvösvölgy

A megnyitáskor Hárshegy és Ságváriliget (ma Szépjuhászné) állomások között egy további táblás megállóhely (Kis-hárs-hegy) üzemelt. A megállóhelyet vontatási nehézségek és az utasforgalom tervezettől elmaradása miatt rövidesen megszüntették.

Vadaspark megállóhelyet 2004-ben építették, 2006-től rendkívüli megállóhelyként működik. A menetrend szerinti személyvonatok csak a nyári időszakban, hétvégenként állnak meg. A téli időszakban, valamint munkanapokon a vonatok csak előzetes bejelentés alapján állnak meg.

A jelenlegi Normafa megállóhely 1973 óta üzemel. 1948 és 1973 között egy másik, megszüntetett megállóhely üzemelt Normafa néven, mely 400 méterrel volt közelebb Csillebérchez. Az áthelyezés egyik oka, hogy a régi megálló peronja az ív külső oldalán helyezkedett el, így azt a mozdonyról vagy a vonat végéről nézve nem lehetett belátni; másik oka pedig, hogy 1972-ben az új megállóhely mellett megnyílt a Hotel Olimpia.

Járműállomány [szerkesztés]

A Gyermekvasút egyik Mk45-ös mozdonya

Az Mk 49-es mozdony még Széchenyi-hegy állomáson kiállítva

6 db Mk45 sorozatú dízelmozdony (Mk45 2001-2006) (UIC döntvény szerinti – egységes európai rendszerbe illeszkedő – pályaszám: 2945)
ABamot 2 pályaszámú motorkocsi és 3 mellékkocsija, valamint 1 postamellékkocsija és 1 szalonkocsija
490,039 és 490,056 pályaszámú gőzmozdonyok
8 db nyitott „nagy kilátókocsi˝ (Ba sorozatúak)
8 db zárt „téli” kocsi (Ba sorozatúak)
1 db kis kilátó kocsi (a többi hetet sajnos szétvágták)
1 db nyitott peronos 2tg-es kocsi (Pályaszám: Bk357)
4 db különleges személykocsi: szalon-, tárgyaló-, kerékpárszállító- és laborkocsi (Bax sorozatúak)
1 db büfékocsi (fedett teherkocsiból átalakítva)
2 db kecskeméti poggyászkocsi (átalakítás alatt)
pályafenntartási célú teherkocsik: 2 db pőre, 1 db fedett (Pályaszám: Xg 116, egykori kecskeméti segélykocsi), 4 db kőszállító (Uba sorozat), lórék
1 db motoros pályakocsi
1 db Skoda személyvágánygépkocsi - „sínautó” (egyelőre vizsga nélkül)
2 db C50-es (az egyik /zöld festésű/ ki van állítva a vontatási telepen)
felújítás alatt: az Mk49-2006 psz. mozdony (jövőre üzemképes lesz)
tartósan üzemen kívül: 1 db M4-es pályaszámú dízel-villamos mozdony (külső felújítás alatt)