Gróf Béla

Gróf Béla
Született	1883. október 12. Farád
Elhunyt	1936. szeptember 20. (52 évesen) Magyaróvár
Állampolgársága	magyar
Foglalkozása	biológus gazdálkodó értelmiségi egyetemi oktató
Iskolái	Budapesti Tudományegyetem (–1906) Budapesti Tudományegyetem (–1911, doktorátus, bölcsészettudomány)
Sablon • Wikidata • Segítség

Gróf Béla (Sopron vármegye, Farád, 1883. október 12. – Magyaróvár, 1936. szeptember 20.) biológus, mezőgazda, növényvédelmi kutató.

Életrajza

A Sopron vármegyei Farádon született 1883. október 12-én Gróf Endre és Holzhammer Erzsébet gyermekeként. Felesége Gunde Mária, testvérei Gróf Endre, Gróf Erzsébet, Gróf Jolán és Gróf Irén.

1902-ben érettségizett a Győri Állami Főreáliskolában, majd 1906-ban a budapesti tudományegyetemen középiskolai tanári oklevelet, 1911-ben pedig bölcsészdoktori oklevelet; közben a debreceni Gazdasági Akadémián gazda oklevelet is szerzett 1909-ben.

1906-0907 között a budapesti tudományegyetem tanársegéde, 1907-1912 között a debreceni Gazdasági Akadémia Növénytani Tanszékének asszisztense. 1912-1918 között a kolozsvári Gazdasági Akadémia Növénytani Tanszékének tanársegéde, majd 1918-tól 1920-ig a növénytan rk. tanára; közben az első világháborúban 1914-től 1918-ig frontszolgálatot teljesített. 1920-tól 1922-ig a debreceni Gazdasági Akadémián a növénytan ny. rendes tanára, 1922-től 1927-ig a szegedi Alföldi Mezőgazdasági Intézet alapító vezetője, a magyaróvári Gazdasági Akadémia tanára, a Növény-Állattani Tanszék és a Botanikus Kert vezetője (1927–1936). Tagja volt az Országos Növényvédelmi Tanácsnak is.

Munkássága

Főként növényvédelmi kutatásokkal foglalkozott; elsősorban a cukorrépa, a lucerna és a lóhere kártevői elleni védekezéssel, annak megszervezésével és irányításával. Számos új, a rovarkártevők elleni találmány fűződik nevéhez. Legismertebb találmánya a Gróf–Kühne gyorscsávázó gép, amelynek előnye volt, hogy a gabona üszögbetegségei ellen csávázott vetőmagot szárítás nélkül, azonnal zsákolni lehet. Másik találmánya a benzin üzemű Vulkán lángszóró, amely a bogárfogó árkokban összegyűlt répabarkók elégetését szolgálta. Jelentős eredményeket ért el a cukorrépamagvak csírázóképességének vizsgálata terén. Jó kapcsolatot alakított ki a cukor- és vegyigyárak között: a gyárak által előállított termékek, illetve készítmények hatékonyságát vizsgálta szabadföldi körülmények között. Sokirányú tevékenysége mellett a mosonmagyaróvári főhercegi uradalom állandó vadkárbecslőjeként, valamint a Növényegészségügyi Szolgálat szakértőjeként is munkálkodott, tanulmányutakat tett Németországban és Bulgáriában, kongresszusokat szervezett, előadásokat tartott, számos tankönyvet, szakkönyvet is írt és szerkesztett. A szaklapok közül 1913–1936 között a Köztelek c. lap növénykórtani rovatának vezetője. 1928–1936 között a Cukorrépa, 1930– 1936 között a Kertészet és Szőlészet c. szaklapok; 1929–1936 között a Gazdasági Zsebkönyvek című könyvsorozat alapító szerkesztője. 1930-1936 között Mezőgazdaság c. növényvédelmi és közgazdasági folyóirat főmunkatársa.

Főbb munkái

• A fekete csíkbogár – Hydrophilus piceus – női ivarkészülékének alaktana. Egy. doktori értek. is. (Állattani Közlemények, 1911)
• Radioaktív műtrágyák. – A japán menta. (Természettudományi Közlöny, 1914)
• A mentarozsda. (Kísérletügyi Közlemények, 1914)
• Növénykórtan. Akadémiai tankönyv. Révy Dezsővel. (Budapest, 1929)
• Gazdasági növénytan. Gazdasági népkönyvtárak és gazdasági iskolák számára. Akadémiai tankönyv. Révy Dezsővel. (Budapest, 1929)
• A cukorrépa kártevői és betegségei. (Magyaróvár, 1930)
• A búzapoloska és a poloskás búza. (Magyaróvár, 1932)
• A lisztes répabarkó élete és irtása. (Magyaróvár, 1933)
• Adatok a cukorrépa gyökérfarok-rothadásának ismeretéhez. (Magyaróvár, 1933)
• Cukorrépa és répatermesztés. Gruber Ferenccel, Taróczi Szmazsenka Herberttel. (Magyaróvár, 1935)
• A lucerna és a vöröshere kártevői és betegségei. (Magyaróvár, 1935)
• A rét és legelő növényei. Fűmagtermesztés. Gruber Ferenccel, Taróczi Herberttel. (Magyaróvár, 1936).

Források

• Névpont [1]
• Magyar életrajzi lexikon