Gorai Szűzanya temploma
| Gorai Szűzanya temploma | |
.jpg) | |
| Vallás | római katolikus |
| Egyházmegye | Zágrábi főegyházmegye |
| Egyházközség | Lobori egyházközség |
| Névadója | Szűz Mária |
| Építési adatok | |
| Építése | 14. század |
| Rekonstrukciók évei | 1735. |
| Stílus | gótika, barokk |
| Építtetője | Lobori egyházközség |
| Védettség | műemlék[1] |
| Alapadatok | |
| Építőanyag | kő, tégla |
| Elérhetőség | |
| Település | Lobor |
| Elhelyezkedése | |
 Gorai Szűzanya temploma
Pozíció Horvátország térképén
| |
 é. sz. 46° 09′ 19″, k. h. 16° 04′ 07″Koordináták: é. sz. 46° 09′ 19″, k. h. 16° 04′ 07″ | |
 | |
| Sablon • Wikidata • Segítség | |
A Gorai Szűzanya temploma egy római katolikus fogadalmi templom Horvátországban a Krapina-Zagorje megyei Lobor település határában.
Fekvése[szerkesztés]
A templom a várostól északra emelkedő magaslaton, az Ivaneci-hegység részét képező Gora nevű hegy tetején áll.
Története[szerkesztés]
A régészeti leletek alapján Gora-hegy története messze az időben, egészen a középső bronzkorig nyúlik vissza. A hegy platóját már az i. e. 17. században védőfal vette körbe. A mai ismeretek alapján annyi bizonyos, hogy a mai templom egy 5. századi ókeresztény, egyhajós, keletelt preromán bazilika alapjaira épült, mely keresztelőkápolnával is rendelkezett.[2] A keresztetelőkápolnában egy hatszögletű keresztelőmedence állt. Ennek a korai templomnak, melyet a 7. században valószínűleg a betörő avarok és szlávok romboltak le a töredékeit is megtalálták. Amikor a horvátokat keresztény hitre térítették 800 körül ezen a melyen egy 12 méter hosszú és 6 méter széles fatemplomot építettek.[2] Ennek apszisában a régészek gyermeksírt találtak, mely valószínűleg az építtető, talán egy horvát nemzetségfő gyermekének sírja volt. A közelében még más sírok is voltak. Ez a templom a mai harangtoronytól délre állt.[2]
Még a 9. század folyamán a hegyen egy nagy, háromhajós, preromán stílusú bazilika épül. Ez a templom körülbelül 24 méter hosszú 12 méter széles volt.[2] Maradványai éppen a mai templom alatt, vagyis az ókeresztény templom fölött vannak. A bazilika minden hajójának végén apszisok voltak: középen egy nagyobb, mellette mindkét oldalon egy-egy kisebb apszis. A bazilika előcsarnokát a hajótól fal a szentélyt pedig diadalív választotta el. A falakat belül pilaszterek, kívül támpillérek erősítették. A déli oldalon kisebb oldalbejárat volt, amelyre öt lépcső vezetett. A bazilika boltozata kőtömbökből készült. A belső teret számos kőfaragvány díszítette, amiről számos maradvány tanúskodik. A menza fölött cibórium volt az ívén felirattal, a szentély pedig egy kő válaszfallal volt elhatárolva. Mindkettőt jellegzetes ószláv fonatos díszítéssel látták el.[2]
A bazilika hajóit két oszlopsor választotta el egymástól, amelyek kőből faragott oszlopfők díszítették. Minden kőfaragványt aprólékosan dolgoztak ki, mely ma is csodálatot kelt szépségével és sokszínűségével. A 11. század folyamán, vagy valamivel később az épület elé harangtornyot építettek, amelynek alapjait a régészeti feltárások során meg is találták. 1946-ban innen került elő az egyik legrégibb horvát nyelvemlék az 1076-ból származó „SUMME” feliratú, jellegzetes ószláv fonattal díszített kőtöredék, az egykori Horvát Királyság kiterjedésének legészakabbról előkerült írásos nyoma. A lelet egy része ma a szószék felett látható befalazva, másik részét a zágrábi régészeti múzeumban őrzik. A templom körül már a 11. században temető volt, melyet belül nyitott árkádsoros fal határol. A temető 1861-ig volt használatban. A fennsík teljes területét ebben az időszakban sánc erősítette.[2] A 9. századi templo a 12. vagy a 13. században egy tűzvészben pusztult el.
Ennek a templomnak az alapjain a 14. században gótikus templomot építettek. A mai templom hajója és szentélye ebből a korból származik. A hagyomány építését a fehér barátoknak, vagyis a templomos lovagoknak tulajdonítja. A templomot a 15. században kifestették, ekkor készültek az oltár melletti falat díszítő gótikus freskók. Érdekesség, hogy a templomot kívülről is falfestmények díszítették, ezekből azonban mára csak egyetlen kép, a déli falon látható Szent Kristóf alakja maradt fenn.[2] A templomot a 18. században barokk stílusban építették át és cinteremmel vették körül, ekkor újult meg homlokzata és belseje is. A 19. század második felében a cinterem alatt temető létesült, ahova több, mint száz évig temetkeztek. A mintegy 100 m2 területű sírkert ma tele van szeméttel és törmelékkel. A tervek szerint a temetőt megszüntetik és területét kiállítótérré alakítják át oly módon, hogy bemutassák e hely gazdag történeti és kulturális örökségét.[2]
Leírása[szerkesztés]
A Gora-hegy fennsíkján épült kápolna késő gótikus épület, a 18. századi cinteremmel. A homlokzati fal mellett a bal és a jobb sarokban két kápolna található. Az eredeti homlokzatot 1735-ben teljesen megváltoztatták felső részét két ablakkal törték át, ekkor kapta mai formáját. Ugyanebben az évben a hajót beboltozták, addig ugyanis festett famennyezete volt.[3] Ennek nyomai még mindig felismerhetők. A szentély bal oldalához sekrestyét, a templomhajóba pedig kórust építettek. Ezzel egyidejűleg a sekrestye mellé három emeletes, 21 méter magas harangtorony épült, melynek szintjeit koszorúk választják el egymástól.[3]A hajó jobb oldalán található oldalbejárat előcsarnoka megőrizte gótikus formáját. A szentélyben, az oltár mögött található gótikus ablakot befalazták, de a szentély két másik ablakának megmaradt a gótikus kerete. A hajó jobb oldalának két gótikus ablakát kicserélték, így ezekből mára semmi sem látszik.[4]
A szentélyt kétrészes, bordás boltozattal fedték be, a különösebb gondosság nélkül készített bordák konzolokon nyugszanak. A szentély egyébként meglehetősen hanyagul épült, így a falak nem simák, hanem meglehetősen egyenetlenek.[4] A szentély zárókövét nyolcküllős kerékkel ábrázolt címer díszíti. A szentélyben álló oltár már az 1729-es leírásból is ismert, valószínűleg a 17. század végén készült kora barokk stílusban. [4] Az oltár kétszintes. A szentségtartó feletti mélyedésben van elhelyezve a gyermekét tartó Szűzanya gótikus szobra. Mellette oszlopok között Szent György, Szent Lőrinc, illetve az oszlopokon kívül Szent Borbála és Szent Katalin szobrai állnak. A felettük levő mélyedésben Mária koronázásának ábrázolása, mellette szent Péter és Pál apostolok szobrai láthatók. Az oltár felül egy feszületben végződik mely alatt Szűz Mária és Szent János apostol állnak. [4] Az oltár melletti falat a 15. században készített gótikus freskók díszítik.
A hajó két mellékoltára Szent Borbálának és Szent Katalinnak van szentelve. Mindkét oltár képe a 19. században készült. A szószék közönséges barokk mű 1759-ből. A sekrestyében van egy szép berakásos faszekrény rajta 1738-ból származó felirattal, mely a készíttető Nikola Maceković plébános nevét örökíti meg.[5] A liturgikus tárgyaknak nincs különösebb értéke. Az egyik kelyhen az 1762-es évszám található. [5] A templom már évszázadok óta zarándokhely. Az épületegyüttes szép természeti környezetben áll, ahonnan nagyszerű kilátás nyílik a környező hegyekre.
Jegyzetek[szerkesztés]
Források[szerkesztés]
- ↑ Szabo: Szabo, Gjuro: Spomenici kotara Krapina i Zlatar. Vjesnik Arheološkog muzeja u Zagrebu, XIII. évf. 1. sz. (1914) 167–169. o.
- Povijest Lobora (horvát nyelven). Općina Lobor. (Hozzáférés: 2021. május 22.)
