Golyógomba

A Wikipédiából, a szabad enciklopédiából
Golyógomba
Rendszertani besorolás
Ország: Gombák
Törzs: Bazídiumos gombák
Osztály: Agaricomycetes
Rend: Geastrales
Család: Geastraceae
Nemzetség: Sphaerobolus
Tudományos név
Sphaerobolus stellatus
Tode 1790
Hivatkozások
Commons
Commons

A Wikimédia Commons tartalmaz Golyógomba témájú kategóriát.

A golyógomba (Sphaerobolus stellatus) a csillaggombafélék családjába tartozó, világszerte elterjedt, növényi törmeléken élő, spóratömegét nagy távolságra kilövellő gombafaj.

Megjelenése[szerkesztés]

A golyógomba termőteste 1-3 mm átmérőjű, alakja nagyjából gömb vagy tojásdad, színe fehérestől a sárgás-narancssárgásig változik. Külső fala (perídiuma) több rétegből áll, köztük egy kocsonyás állagú. Idővel a külső réteg (exoperídium) csillagszerűen felszakad és látható válik a sötétbarna vagy vörösesbarna, ragacsos felületű, kb. 1 mm-es spóratömeg (peridiolum vagy gleba). Amikor a spórák megérnek, a perídium belső oldalának sejtjei megduzzadnak (feltehetően glikogént lebontva megnövekszik a cukorkoncentráció és az ozmotikus nyomás). Amikor a duzzanat okozta nyomás elér egy bizonyos mértéket, a gleba kis pukkanással kirepül a perídiumból, akár 4 méter magasra és 5,5 m távolságra is. Ragadós felszínének köszönhetően rátapad a növények felszínére, ahol a növényevő állatok megeszik. A spóratömeg a gyomrukban szétesik és az ürülékkel az eredeti gombától nagy távolságra terjedhet. A hátramaradó golyógomba endoperídiuma belső nyomása miatt egy ideig fehér gömbként kitüremkedik a csillagszerű exoperídiumból, majd végül csak az üres, kehelyszerű külső fal marad hátra.

Spórája elliptikus vagy hosszúkás, vastag falú, mérete 6–10 x 4–6 µm.

Hasonló fajok[szerkesztés]

A nemzetség más fajaitól csak mikroszkopikus jellemzői alapján különíthető el.

Elterjedése és termőhelye[szerkesztés]

Az egész világon elterjedt, kozmopolita faj.

Korhadó fán, növényi törmeléken, bomló trágyán található meg, általában tömegesen. Megél a kerti mulcson is, ilyenkor jelenléte kellemetlen lehet, mert apró, ragadós glebáival teleszórja a házfalat, ablakokat, autókat; ha rászáradnak, csak nehezen lehet eltávolítani.

Nem ehető.

Kapcsolódó cikkek[szerkesztés]

Források[szerkesztés]