Gleccsertál

A Wikipédiából, a szabad enciklopédiából
A gleccsertál keletkezésének sematikus ábrázolása

A gleccsertál jégkorszaki eredetű sziklamélyedés, amit a gleccserek olvadékvize által pörgetett kövek vájtak a sziklába. Magyar neve a német kifejezés tükörfordítása. Más vidékeken, ahol gyakrabban előfordul, népi eredetű neve általában az óriások, ördögök üstjére utal (angolul giant's kettle, franciául marmite du diable, spanyolul marmita de gigante, svédül jättegryta).

Keletkezése[szerkesztés]

Ezek a sziklamélyedések a nagy eljegesedések idején keletkeztek olyan kemény kőzetben, amelynek felszínén a gleccser olvadékvize folyt. A víz által szállított kemény kavicsok egy része a szikla enyhe mélyedésében is elakadhatott, és ott a víz forgásba lendíthette. Az ilyen kövek fúróként működve hosszú idő alatt a kemény gránitba is körkörös lyukat vájtak. A jég és a víz levonulása után a sziklában visszamaradt lyukak eredete rejtélyesnek tűnhetett a nép számára. A gleccser alatt folyó olvadékvíz helyenként nagy nyomás alatt és igen sebesen áramlott, így maga a víz is koptathatta a sziklát, de a fő munkát a magával sodort kavicsok végezték.

Fordítás[szerkesztés]

  • Ez a szócikk részben vagy egészben a Gletschertopf című német Wikipédia-szócikk ezen változatának fordításán alapul. Az eredeti cikk szerkesztőit annak laptörténete sorolja fel. Ez a jelzés csupán a megfogalmazás eredetét és a szerzői jogokat jelzi, nem szolgál a cikkben szereplő információk forrásmegjelöléseként.

További információk[szerkesztés]