Georgi Dimitrov

A Wikipédiából, a szabad enciklopédiából
Georgi Dimitrov
Georgi Dimitrov.jpg
Bulgária 33. miniszterelnöke
Hivatali idő
1946. november 23.1949. július 2.
Előd Kimon Georgiev
Utód Vaszil Kolarov
Született 1882. június 18.
Kovacsevci, Bulgária
Elhunyt 1949. július 2. (67 évesen)
Moszkva, Szovjetunió
Párt Bolgár Kommunista Párt

Házastársa Ljuba Ivošević, Roza Julijevna
Foglalkozás nyomdász
Vallás ateista
Commons
A Wikimédia Commons tartalmaz Georgi Dimitrov témájú médiaállományokat.

Georgi Dimitrov Mihajlov (bolgárul: Гео̀рги Димитро̀в Миха̀йлов) (1882. június 18.1949. július 2.) a bolgár, valamint a nemzetközi kommunizmus egyik meghatározó alakja. 1935-től a Kommunista Internacionálé vezetője, 1945-től haláláig Bulgária első embere.

Életpályája[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

1902-ben kapcsolódott be a munkásmozgalomba. 1919-től, a megalakulásától a Bolgár Kommunista Párt vezetője. 1923-ban emigrált. 1933-ban a Reichstag felgyújtásával vádolták, és a lipcsei per néven elhíresült tárgyaláson végül felmentették. A büntetőeljárás során igen előzékenyen bántak vele, olvashatta a neki küldött leveleket, táviratokat és a nemzetközi újságokat, anyja és nővére pedig látogathatta őt a börtönben.[1][2][3] A neki küldött ételcsomagokat rendszeresen megkapta és kölcsönözhetett a börtön könyvtárából.[4] Az őt meginterjúvoló amerikai újságírónak is csupán erkölcsi szenvedéseiről panaszkodott.[2] Egyes vélemények szerint ez annak köszönhető, hogy a per során egyezséget kötöttek a GPU-val szabadon bocsátásáról.[5] A per után Dimitrovot Berlinbe szállították, ahol nővére Wilhelm Frick belügyminiszternél kérte szabadon engedését. Bulgária elutasította, hogy befogadja, két társával együtt 1934. február 13-án elvesztette bolgár állampolgárságát, és 15-én megkapta helyette a szovjetet.[6] Február 27-én repülőgéppel szállították át Königsbergbe, onnan pedig Moszkvába.[2] A Gestapo főnöke, Rudolf Diels a következő szavakkal búcsúztatta: „Jó viszonyt akarunk a Szovjetunióval. Ha nem ez lenne a helyzet, nem küldenénk magukat Moszkvába.”[7]

Miután megérkezett a Szovjetunióba, a Kommunista Internacionálé elnöke lett 1935 és 1943 között, és ilyen minőségében hűen végrehajtotta Sztálin minden utasítását. A szervezet 1935-ös VII. kongresszusán ő hirdette meg az új sztálini antifasiszta egységfrontot, majd a Molotov–Ribbentrop-paktum aláírása után gondoskodott a fasizmusellenes agitáció beszüntetéséről.[8] 1939. szeptember 7-én utasítást kapott Sztálintól, hogy dolgozza ki a Komintern téziseit, amelyet a Végrehajtó Bizottság A háború és a kommunisták feladatai címen néhány nap múlva kiadott. Ebben a szociálfasizmus teóriája érvényesült, vagyis a kommunisták fő ellenségeként a „megalkuvó” szociáldemokratákat jelölték meg. A határozat értelmében az elkövetkező időszakban tilos volt nemzetiszocializmusról rosszat írni, és utasításba adták, hogy az antifasiszta értelmiséget járassák le.[9]

1945-ig Moszkvában élt, majd Bulgária első számú vezetője lett, 1946-tól miniszterelnök, 1948-tól pedig a kommunista párt főtitkára. Kormánya listáját minden esetben benyújtotta a szovjet vezetésnek jóváhagyásra. Egyetlen önálló akciója a Titóval a Balkán egyesítésére vonatkozó terve volt, ám ez Sztálin erős ellenzésébe ütközött, aki durva szavakkal rendreutasította Dimitrovot. Tisztázatlan körülmények között halt meg, Moszkva közelében,[8] miközben gyógykezelésen volt a Szovjetunióban. Ugyanaz az orvos kezelte őt, mint Andrej Zsdanovot, aki szintén kezelése idején lelte halálát.[10]

Emlékezete[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

A pozsonyi Dynamit Nobel Állami Vegyipari Vállalatot a 1948-ban róla nevezték át.[11] A gyár elé szobrot állítottak neki.

Szófiában a Lenin-mauzóleumhoz hasonló síremlékben helyezték el. A rendszerváltás után eltemették Dimitrovot[12] és a mauzóleumot lebontották.

Budapesten teret neveztek el róla (ma Fővám tér), ahol 1984-ig mellszobra állt, amit a Máriaremetei utcába, majd 1992-ben a Mementó parkba helyeztek át.[13]

Jegyzetek[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

  1. Marin Pundeff: Dimitrov at Leipzig: Was There a Deal? In: Slavic Review, Vol. 45, No. 3 (Autumn, 1986), 548. o. „The contact was mainly effected by his sister, Magdalina Barumova, who, together with their mother, regularly visited him in prison”
  2. ^ a b c Hahner Péter, i. m. 285. old.
  3. Georgi Dimitroff: Tagebücher 1933-1943. Berlin, 2000, Aufbau-Verlag
  4. Marietta Stankova: Georgi Dimitrov, A Biography, I.B. Tauris & Co. Ltd, New York, 2010, 104. o.
  5. Tarján M. Tamás: Georgi Dimitrov halála. Rubicon. (Hozzáférés: 2013. szeptember 25.)
  6. Marin Pundeff: i. m. 549.
  7. L'Historie, 2001. december. 21. o.
  8. ^ a b Hahner Péter, i. m. 284. old.
  9. Ungváry Krisztián (2011. 06). „A [Molotov–Ribbentrop-] Paktum hatása a Komintern politikájára”. Rubicon (A Hitler–Sztálin paktum) 218 (XXII), 14. o. hu ISSN 0865-6347.  
  10. Simon Sebag Montefiore, i. m. 579. old.
  11. Új Szó
  12. Új Szó XLIII/ 163, 3 (1990. július 14.)
  13. Georgi Dimitrov mellszobra. Köztérkép. (Hozzáférés: 2013. szeptember 26.)

Források[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

  • Hahner Péter: 100 történelmi tévhit avagy amit biztosan tudsz a történelemről - és mind rosszul tudod, Animus Kiadó, Budapest, 2010, ISBN 9789639884953
  • Simon Sebag Montefiore: Sztálin – A Vörös Cár udvara, Alexandra Kiadó, 2009, ISBN 9789633706916
  • Világtörténelmi enciklopédia : Reader’s Digest válogatás. Főszerk. Csaba Emese. Budapest: Reader’s Digest. 2000. 153. o. ISBN 963-8475-46-3

További információk[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]