Göllner Lajos
Göllner Lajos (Enyingi-Göllner Lajos)(Budapest, 1898. szeptember 24. – Budapest, 1982. augusztus 1.), orvos.
Tartalomjegyzék |
Élete [szerkesztés]
Édesapja Göllner Aladár fogorvos, édesanyja Szabó Mária , a hazai börtönmisszió egyik megszervezője. Öten voltak testvérek, közülük Göllner Mária neve ismert.
Göllner Lajos orvosnak tanult, a diploma megszerzése után a nőgyógyászati klinikán dolgozott. Második diplomáját Rostockban szerezte 1929-ben. Hazatérve a II. számú Belgyógyászati Klinikán praktizált. Később Veress Pálné utcai lakásában nyitotta meg belgyógyászati és fogorvosi rendelőjét. Arlesheimben, a Lukas Klinikán ismerte meg az antropozófus orvoslást.
Felesége Gallasz Mária volt, gyermekük nem született.
1933-tól élete végéig Göllner Lajos töltötte be a magyar antropozófia vezető tisztségét. A negyvenes évek elejétől a délvidéken katonaorvosként szolgált. A német megszállás idején nevét Enyingire változtatta. 1944-ben súlyos gégeműtéten esett át.
Az ötvenes években, az antropozófia üldöztetése után lakásukban tartottak csoportokat. 1963-ban felesége kórházba került, majd röviddel utána meg is halt. Göllner Lajos később újra nősült. Szabad idejében akvarelleket festett, de szívesen játszott hegedűn is.
Halála [szerkesztés]
Göllner Lajos 1982. augusztus 1-jén a Ferenciek terénél, a metró mozgólépcsőjén rosszul lett, eszméletlen állapotban szállították kórházba, ahol már nem nyerte vissza eszméletét.
Írásai [szerkesztés]
A Der Merkurstab [1] folyóiratban
- Krankengeschichte (1972)
- Bemerkungen zu der Iscador-Therapie (1975)
