Gólem
A Gólem (héber szó, jelentése: alaktalan, élettelen tömeg) idomtalan, varázsigék segítségével agyagból készült emberi alak.
A zsidó folklór népmondája szerint az 1500-as évek vége felé a prágai gettóban Maharal (Júda Löw ben Becalél rabbi) a misztikus- és titkos tan, a kabbala segítségével – szájába helyezett varázserejű papírral – életet lehelt a Moldva-folyó partjáról származó agyagból és vérből gyúrt műemberbe, majd az a szombatnapon mindenféle szolgálatot elvégzett neki. Ha a rabbi az isten nevével ellátott cédulát elvette tőle, akkor ismét agyagtömeggé vált. A maradványait a legenda szerint még ma is őrzik a prágai Régi-új zsinagóga padlásán. A zsidó köznyelvben a Gólem bárdolatlan, együgyű embert is jelent.
A Gólem történetek megtalálhatóak a sumér legendákban is, ahol Enki (sumer: „a föld ura”, „az alsó ura”) két embert gyúrt agyagból, mert azt akarta, hogy ők dolgozzanak az istenek helyett. Mivel hasznosnak ítélte a művét, két újabb gólemet Kurgarrut és Kalaturrut teremtette meg az agyagból. A nemek nélküli két lény vigyázta az „élet vizét”. Ezután Enki leküldte Kurgarrut és Kalaturrut az alvilágba az „élet vizével”, hogy támasszák fel Innint, a termékenység istennőjét.
Forrás [szerkesztés]
- A Pallas nagy lexikona
