Gábor Miklós (Zalaegerszeg, 1919. április 7. – Budapest, 1998. július 2.) Kossuth-díjas magyar színművész, A Magyar Köztársaság Érdemes Művésze és Kiváló Művésze, a Halhatatlanok Társulatának örökös tagja. Ruttkai Éva Kossuth-díjas színművésznő, ill. Vass Éva Jászai Mari-díjas színművésznő férje volt.
A Színművészeti Főiskolán végzett 1940-ben. 1941-ben szerződött a Madách Színházhoz, amelynek 1945-ig volt tagja. 1945-1954 között a Nemzeti Színház színésze volt, majd 1954-1975 között ismét a Madách Színház tagja volt. Naplót írt 1954-1966 között. A Szépirodalmi könyvkiadó kiadta, melynek a neve "Tollal" lett. 1970-től kezdett rendezni. 1975-1979 között volt a kecskeméti Katona József Színház tagja, majd 1979-1984 között a Népszínházhoz szerződött. 1984-1991 között ismét a Nemzeti Színház tagja volt, majd 1991-től, haláláig a Független Színpad színésze volt. 1993-tól a Széchenyi Irodalmi- és Művészeti Akadémia tagja volt.
A Színházi Adattárban regisztrált bemutatóinak száma; színész: 134, rendező: 10. Ugyanitt kétszázkilencvenöt színházi fotón is látható.[1]
- Christie: Eszményi gyilkos (1970)
- Sarkadi Imre: Oszlopos Simeon avagy: lássuk, Uramisten, mire megyünk (1977)
- Füst Milán: Negyedik Henrik király (1979)
- Molnár Ferenc: Olympia (1982)
- Shaw: Tanner John házassága (Ember és felsőbbrendű ember) (1985)
- Goethe: Tasso (1987)
- Sławomir Mrożek: Az arckép (1989)
- Szophoklész: Oidipusz király (1992)
- Wilde: Bunbury (1995)
- Feydeau: Osztrigás Mici (1996)
|
A Színművészeti Főiskola 1940-ben oklevelet szerzett hallgatói |
|
|
|
|