Fonó Renée

A Wikipédiából, a szabad enciklopédiából
A lap korábbi változatát látod, amilyen FoBeBot (vitalap | szerkesztései) 2021. március 3., 23:04-kor történt szerkesztése után volt. Ez a változat jelentősen eltérhet az aktuális változattól. (Bot: nevet változtatott magyar személyek kategorizálása)
Fonó Renée
1960-ban
1960-ban
SzületettObersohn Renée
1908. december 19.
Vukovár
Elhunyt1975. október 18. (66 évesen)
Budapest
Állampolgárságamagyar
HázastársaFonó László
(h. 1924–?)
SzüleiObersohn Sámuel
Gottlieb Róza
Foglalkozása
  • orvos
  • radiológus
  • gyermekgyógyász
Tisztségeegyetemi tanár
IskoláiErzsébet Tudományegyetem (–1938)
SírhelyeFarkasréti temető (23/1-1-210)[1][2]
A Wikimédia Commons tartalmaz Fonó Renée témájú médiaállományokat.
SablonWikidataSegítség

Fonó Renée, született Obersohn Renée (Vukovár, 1908. december 19.Budapest, 1975. október 18.) orvos, gyermekgyógyász, radiológus, az orvostudományok doktora (1972).

Élete

Obersohn Sámuel (1875–1933) kereskedő és Gottlieb Róza lánya.[3] Apai nagyapja Gottlieb Albert vukovári községi orvos volt. Tanulmányait a pécsi Erzsébet Tudományegyetemen végezte, ahol 1938-ban szerezte meg orvosi oklevelét. 1938–1940-ben az Állami Gyermekmenhelyen, 1940-től a Szent László Kórházban, majd a Madarász utcai Kórházban dolgozott. 1942-ben gyermekgyógyászati szakképesítést szerzett. 1945-ben került Petényi Géza professzorhoz a Fehérkereszt Kórházba, a későbbi II. számú Gyermekklinikára mint egyetemi tanársegéd, majd 1952-től 1974-ig egyetemi docens. Tudományos munkásságával 1956-ban elnyerte az orvostudományok kandidátusa címet, majd hat évvel később megkapta az orvostudományok doktora címet is. 1966-ban megszerezte a röntgenszakorvosi képesítést. Tagja volt számos hazai és külföldi társaságnak. 1974-től a Gyermekklinika szaktanácsadója volt, s ugyanebben az évben az Európai Gyermekkardiológiai Társaság elnökségi tagjai közé választották. Közel száz tudományos közleménye, több könyve, illetve jegyzete jelent meg.

Kutatási területe a hospitalizáció, az agyhártyagyulladás, a csontfejlődési rendellenességek, a veleszületett szívhibák és ezek műtéti megoldásai voltak. Az elsők között végzett hazánkban extrakorporális keringéssel szívműtéteket gyermekeken.

Férje Fonó (Fischer) László (1892–?) részvénytársasági elnök volt, akihez 1924. július 7-én Vukováron ment nőül.[4]

A Farkasréti temetőben nyugszik.

Főbb művei

  • Tuberculosis miliaris és meningitis tuberculosa kezelése streptomycinnel (Budapest, 1948)
  • Ductus Botalli persistens operált esete (Littmann Imrével, Budapest, 1949)
  • A szív és a nagyerek veleszületett fejlődési rendellenességeiről (Budapest, 1949)
  • Hypertrichosis streptomycin kezelés kapcsán (Budapest, 1949)
  • A szív és a nagyerek veleszületett fejlődési rendellenességei (Littmann Imrével, Budapest, 1951, 2. átdolgozott kiadás: Budapest, 1955)
  • Gabonapor által okozott pneumokoniozis (Budapest, 1959)
  • Die angeborene Fehler des Herzens und des grossen Gefässe (Littmann Imrével, Budapest, 1962)
  • Hypervolaemia és hypersalaemia cyanotikus, congenitalis vitiumos gyermekeken (Büky Bélával és Miltényi Miklóssal, Orvosi Hetilap, 1962)
  • A csípőizületi dysplasiáról (Budapest, 1963)
  • A veleszületett szívhibák Magyarországon (Littmann Imrével, Budapest, 1964)

Emlékezete

  • Fonó Renée-emlékérem. Évenkénti váltásban, a Kuratórium döntése alapján arra érdemes fővárosi, illetve vidéki gyermekkardiológusnak adják át.

Díjai, elismerései

  • Kiváló Orvos (1950)
  • Munka Érdemrend ezüst fokozata (1974)

Jegyzetek

Források