Field recording

A Wikipédiából, a szabad enciklopédiából

A field recording nem egy zenei stílus - bár a Discogs.com annak jegyzi -, hanem egy rögzítési technika, ami egyenlő azzal, hogy a hangstúdión kívüli szabad téren, a környezeti zajok illetve természetes hangok felvételét jelenti.

Technika[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

Az 1960-as évektől kezdve vált lehetővé a technika gyors terjedésével a külső hangforrás felvétele. Ilyen hordozható felvevő egységeket gyártott pl. az Uher vagy a Nagra. Később, az 1980-as évektől kezdve megjelent a DAT. Ez már alacsony zajszinttel dolgozott szalagos egységre. Napjainkban hard disk recorderek vannak. Szoktak még kontakt mikrofonokkal is felvételezni.

Zene[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

A field recording vagyis a felvett hangok használata az Avantgárd, experimentális, ambient és konkrét zenében elterjedt. A legismertebb és legelső zeneszerző a francia Pierre Schaeffer volt az 1940-es évek elején. Ő fejlesztette a nyers hangok felhasználását a zenében és így hozva létre ezáltal a konkrét zenét.

Forrás[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]