Fenyő László
| Fenyő László | |
 |
|
| Fenyő László | |
| Születéskori neve | Friedman László |
| Született | Budapest 1902. november 9. |
| Elhunyt | Rohonc 1945. március 26. (42 évesen) |
| Nemzetisége | magyar |
| Foglalkozása | költő, műfordító, kritikus |
| Díjak | Baumgarten-díj (1934) |
Fenyő László (eredeti neve: Friedman László) (Budapest, 1902. november 9.[1] – Rohonc, 1945. március 26.) költő, műfordító, kritikus, a Nyugat második nemzedékének jelentős költője és verskritikusa volt.
Tartalomjegyzék |
Életpályája[szerkesztés]
Szülei: Friedman Miksa és Hahn Lina voltak.[1] Kereskedelmi iskolát végzett Budapesten, de – rövid időt leszámítva – nem vállalt állást, hanem csekély költői jövedelméből élt. A Nyugat állandó munkatársa volt, írásai ezenkívül a Válasz, Szép Szó, Tükör, Magyar Csillag, Pesti Napló, Népszava hasábjain jelentek meg. 1936–1940 között Babits Mihály ajánlására a Baumgarten-könyvtár őre lett. 1942-ben és 1944 májusában munkaszolgálatra rendelték, ahonnan sikerült ugyan megszabadulnia, de 1944 végén a Gestapo elfogta, nyugat felé hajtották. Nem sokkal Kőszeg után egy SS különítmény agyonlőtte, holttestét egy előre megásott tömegsírba dobták.
Munkássága[szerkesztés]
Pályakezdését a Nyugat artisztikumával teljesen szakító magatartása kapcsolja nemzedékéhez. Az izmusok jegyében, anarchisztikus indulatokkal lázad. Első verskötetét, az Építés orgonáját (1922) a rendőrség erkölcsi okokra hivatkozva el is kobozza. Pesszimizmust és sajátos budapesti életérzést elegyítő hangjára Elveszett évek (1926) című kötetében talált rá.[2] Egyénisége a harmincas évekkel uralomra jutó realista ízlés hatására szilárdul véglegessé. Nyíltabbá válik, helyét keresi a világban, s ezáltal lírájának tárgybirodalma szélesebb körre terjed. A lírájából általában hiányzó eszmei-erkölcsi állásfoglalást a nácizmussal szembefordulva utolsó két kötetében és posztumusz verseiben érleli ki. Fordított Bruno Brehm, Georg Fink, Richard Katz, Erich Kästner, Thomas Mann, Axel Munthe, Felix Salten műveiből.
Művei[szerkesztés]
- Építés orgonája (1922)
- Elveszett évek (1926)
- Fojtott virágzás (1928)
- Szavak, sebek (1931)
- Elítélt (1934)
- Őszi kávéház (1936)
- Hűség (1939)
- Csokor (válogatott versek, 1942)
- Városliget (1943)
- Elítélt (válogatott versek Komlós Aladár bevezető tanulmányával, 1959)
- Emlékezés és üzenet (1972)
Jegyzetek[szerkesztés]
- ^ a b Születési anyakönyvi kivonata
- ↑ Új magyar irodalmi lexikon I. (A–Gy). Főszerk. Péter László. 2. jav., bőv. kiadás. Budapest: Akadémiai. 2000. ISBN 963-05-7745-3
Források[szerkesztés]
- Magyar zsidó lexikon. Szerk. Ujvári Péter. Budapest: Magyar zsidó lexikon. 1929.
- Ki kicsoda a magyar irodalomban? Könyvkuckó Kiadó, Budapest, 1999 ISBN 9-638157-91-7
