Fenyő László

A Wikipédiából, a szabad enciklopédiából
Fenyő László
Fenyo laszlo nagy.jpg
Fenyő László
Születéskori neve Friedman László
Született 1902. november 9.
Budapest
Elhunyt 1945. március 26. (42 évesen)
Rohonc
Nemzetisége magyar
Foglalkozása költő, műfordító, kritikus
Díjak Baumgarten-díj (1934)

Fenyő László (eredeti neve: Friedman László) (Budapest, 1902. november 9.[1]Rohonc, 1945. március 26.) költő, műfordító, kritikus, a Nyugat második nemzedékének jelentős költője és verskritikusa volt.

Életpályája[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

Szülei: Friedman Miksa és Hahn Lina voltak.[1] Kereskedelmi iskolát végzett Budapesten, de – rövid időt leszámítva – nem vállalt állást, hanem csekély költői jövedelméből élt. A Nyugat állandó munkatársa volt, írásai ezenkívül a Válasz, Szép Szó, Tükör, Magyar Csillag, Pesti Napló, Népszava hasábjain jelentek meg. 1936–1940 között Babits Mihály ajánlására a Baumgarten-könyvtár őre lett. 1942-ben és 1944 májusában munkaszolgálatra rendelték, ahonnan sikerült ugyan megszabadulnia, de 1944 végén a Gestapo elfogta, nyugat felé hajtották. Nem sokkal Kőszeg után egy SS különítmény agyonlőtte, holttestét egy előre megásott tömegsírba dobták.

Munkássága[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

Pályakezdését a Nyugat artisztikumával teljesen szakító magatartása kapcsolja nemzedékéhez. Az izmusok jegyében, anarchisztikus indulatokkal lázad. Első verskötetét, az Építés orgonáját (1922) a rendőrség erkölcsi okokra hivatkozva el is kobozza. Pesszimizmust és sajátos budapesti életérzést elegyítő hangjára Elveszett évek (1926) című kötetében talált rá.[2] Egyénisége a harmincas évekkel uralomra jutó realista ízlés hatására szilárdul véglegessé. Nyíltabbá válik, helyét keresi a világban, s ezáltal lírájának tárgybirodalma szélesebb körre terjed. A lírájából általában hiányzó eszmei-erkölcsi állásfoglalást a nácizmussal szembefordulva utolsó két kötetében és posztumusz verseiben érleli ki. Fordított Bruno Brehm, Georg Fink, Richard Katz, Erich Kästner, Thomas Mann, Axel Munthe, Felix Salten műveiből.

Művei[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

Fenyő László emléktáblája (Budapest, VI. kerület, Teréz körút 37.)
  • Építés orgonája (1922)
  • Elveszett évek (1926)
  • Fojtott virágzás (1928)
  • Szavak, sebek (1931)
  • Elítélt (1934)
  • Őszi kávéház (1936)
  • Hűség (1939)
  • Csokor (válogatott versek, 1942)
  • Városliget (1943)
  • Elítélt (válogatott versek Komlós Aladár bevezető tanulmányával, 1959)
  • Emlékezés és üzenet (1972)

Jegyzetek[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

  1. ^ a b Születési anyakönyvi kivonata
  2. Új magyar irodalmi lexikon I. (A–Gy). Főszerk. Péter László. 2. jav., bőv. kiadás. Budapest: Akadémiai. 2000. ISBN 963-05-7745-3

Források[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

További információk[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

Commons
A Wikimédia Commons tartalmaz Fenyő László témájú médiaállományokat.