Feloldójel (informatika)

A Wikipédiából, a szabad enciklopédiából

A feloldójel (angolul escape character), más néven védőkarakter[1] a számítógép-tudományban és a távközlésben olyan karakter, amely egy karakterláncban azt jelöli, hogy a következő karaktert másképpen kell értelmezni, mint egyéb esetben.

A feloldó szekvencia, más néven vezérlősorozat[2] (escape sequence) együtt jelöli a feloldójelet és a módosított értelmezésű karaktert.

Neve ESC, kódja pedig az ASCII kódrendszerben decimálisan 27, hexadecimálisan pedig 1B.

Példák[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

Programozási nyelvek[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

Számos újabb programozási nyelvben az idézőjel (") karakter a karakterlánc-literálok határolójaként használatos. Ha az idézőjeleken belül szeretnénk idézőjelet írni, azt csak a visszafelé dőlő perjel (backslash) mint feloldójel segítségével tehetjük.

Például Perlben:

   print "Nancy said "Hello World!" to the crowd.";

erre hibaüzenetet kapunk (syntax error) – hiszen a második idézőjellel látszólag véget érne az idézet –, azonban az alábbi:

   print "Nancy said \"Hello World!\" to the crowd.";

kifejezéssel a kívánt hatást érjük el, mivel a program a backslash miatt figyelmen kívül hagyja a második és harmadik idézőjel szokványos funkcióját, és úgy kezeli ezeket, mint az egyszerű betűket, számjegyeket.

Néhány nyelvben más módszerekkel is megoldhatjuk ezt a problémát.


Jegyzetek[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]