Feketeföld
A feketeföld (nálunk is elterjedt orosz kifejezéssel csernozjom)
„...egy mérsékelt kontinentális éghajlaton elterjedt zonális talajtípus. Természetes növénytakarója az évelő zárt gyep. A növényzet tavasszal dúsan tenyészik, a nyári szárazság idején a föld feletti részek, esetleg az egész növény elszárad, az őszi esők idején ismét kizöldül; ennek eredménye, hogy sok szerves anyag termelődik és halmozódik fel a talajban. A kedvező talajképződési folyamatok eredményeképpen az A-szint vastag, humuszanyagokban gazdag, és bázisokkal (főként kalciummal) telített. A B-szint is nagy humusztartalmú. Itt gyakoriak a mészkiválások (göbök, erek). A csernozjom talajok anyakőzete rendszerint lösz. Morzsalékos szerkezetűek, víz- és tápanyag-gazdálkodásuk igen jó. Kiváló termőföldek. Eredeti vegetációjuk már ritkán fordul elő, túlnyomó részükön mezőgazdasági termelés folyik. Magyarországon nagy területeket borítanak a Kisalföldön, a Tolnai dombvidéken, a Duna–Tisza közén és a Tiszántúlon.[1]”
E talajokra a humuszanyagok felhalmozódása, a kedvező, morzsalékos szerkezet kialakulása, a kalciummal telített talajoldat kétirányú mozgása a jellemző. Jellemzői továbbá az ősi füves növénytakaró alatt bekövetkezett talajképződés eredményei (a zárt fűtakarón belül egyes fák vagy kisebb facsoportok előfordulhatnak).[2]
Források
- uni-miskolc.hu
- Magyar nagylexikon VI. (Csen–Ec). Főszerk. Berényi Gábor. Budapest: Magyar Nagylexikon. 1998. 45 – 46. o. ISBN 963-85773-2-0 (a szócikk címe: Csernozjom).
Jegyzetek
Kapcsolódó szócikkek
További információk
- tankonyvtar.hu (Alkalmazott talajtan)