Farkas Bertalan

A Wikipédiából, a szabad enciklopédiából
Farkas Bertalan
Bertalan Farkas first Hungarian astronaut.jpg
Farkas Bertalan 2012-ben

Született 1949augusztus 2. (64 éves)
Gyulaháza
Nemzetiség magyar
Egyéb beosztás vadászrepülő
Rendfokozat nyugalmazott dandártábornok
Űrben töltött idő 7 nap 20 óra 45 perc
Beválogatás 1978
Repülések

Soyuz36 patch.png

Szojuz–36
Kitüntetései Lenin-rend
Szovjetunió Hőse

Farkas Bertalan (becenevén Farkas Berci, Gyulaháza, 1949. augusztus 2. –) az első magyar űrhajós, vadászpilóta, űrkutató. Farkas Bertalan az Interkozmosz program keretében vált űrhajóssá és űrkutatóvá. A Szovjetunió és a Magyar Népköztársaság Hőse, az Űrhajósok Nemzetközi Szövetségének alapító tagja, az MTA Interkozmosz Tanács kutatócsoportjának munkatársa, a Space for Earth Alapítvány alapító tagja. Leghíresebb kísérleti programja az űrutazás során az Interferon volt, de a Dóza kísérletben részt vevő, a KFKI által gyártott Pille sugárdózismérő is rendkívül sok eredményt hozott a későbbi kutatások számára országunknak. Tevékenységével nemzetközi elismerést vívott ki Magyarországnak és mind a mai napig részt vesz az űrkutatás népszerűsítésében.

Családja[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

Felesége Farkas Anikó, három gyermekük van, Aida, Bertalan és Ádám. Legidősebb gyermeke pedig Farkas Gábor, aki egy korábbi kapcsolatából származik.[1]. Kedvenc sportja a labdarúgás és a tenisz, gyakran játszik, hogy karbantartsa magát.

Életpályája[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

Gyermekkorában szorgalmas tanuló és kitűnő sportoló volt, futballistának készült.[2] Középiskolai tanulmányait Kisvárdán folytatta, érettségi vizsgát a Bessenyei György Gimnáziumban tett. A repülést a nyíregyházi sportreptéren szerette meg és itt határozta el, hogy repülőtiszti főiskolára jelentkezik. A Kilián Györgyről elnevezett Repülőműszaki Főiskolát 1967 és 1969 között végezte el Szolnokon, majd a 1970-től 1971-ig a Szovjet Repülőműszaki Főiskola növendéke volt. 1972-től 1978-ig, mint a magyar légierő tisztje a pápai repülőtéren szolgált, ahol 1976-tól első osztályú vadászrepülő lett.[3] 1978-ban pedig, önként jelentkezett űrhajósnak. Űrhajós kiképzését 1978-ban kezdte meg, majd 1980-ban a Szojuz–36 űrhajó fedélzetén elindult a világűrbe, ahol feladatait sikeresen végezte el. Az űrrepülése után a Magyar Népköztársaság Hőse és a Magyar Népköztársaság Űrhajósa kitüntetésben részesült. Pályafutásának következő szakaszában is tovább képezte magát. 1986-ban a Budapesti Műszaki Egyetem Közlekedésmérnöki Karán szerzett oklevelet, és még ugyanattól az évtől a Magyar Tudományos Akadémia Interkozmosz Tanácsának kutatócsoportjában dolgozott vezetőségi tagként 1991-ig. 1992 és 1995 között, még aktív katonai élete alatt An–24 és An–26-os szállító gépeken, valamint Zlín Z–143 típuson repült. 1995-ben dandártábornokká nevezték ki, és a Magyar Honvédség repülőszemlélő-helyettese beosztásba helyezték.[4]

1996 és 1997 között légügyi attasé volt az Amerikai Egyesült Államokban, Washingtonban. 1997-ben hazatért Magyarországra, ettől az évtől kezdve nyugállományú dandártábornok. Ezután az üzleti életben folytatta pályafutását az Atlant-Hungary Airlines[5] nevű légitársaság résztulajdonosként, majd 2003-tól a Társaság elnökeként tevékenykedett.

Tagja a Nemzetközi Űrhajós Szövetség intézőbizottságának.

Űrhajós pályafutása[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

Farkas Bertalan fogadása a magyar Parlament előtt 1980-ban

Az Interkozmosz program[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

A Szovjetunió vezette Interkozmosz űrkutatási együttműködés lehetővé tette, hogy a tagországok egy-egy képviselője is eljusson a világűrbe. A magyar űrhajósjelölteket 1977 májusától kezdték kiválogatni a vadászpilóták közül Kecskeméten, a Repülőorvosi Vizsgáló és Kutatóintézetben (ROVKI).

A vizsgálatok eredményeképpen négy pilótát választottak ki, akik közül ketten (Farkas Bertalan és Magyari Béla) a Gagarin Űrhajóskiképző Központban végezték a további felkészülést szovjet kollégáikkal együtt 1978 és 1980 között.

Farkas Bertalan űrhajóstársa és parancsnoka Valerij Kubaszov, Magyari Béláé Vlagyimir Dzsanibekov volt. Mindkét magyar kiváló eredménnyel végezte el a kiképzést, a jelöltek közül a magyar szervezők választották ki Farkas Bertalant az űrrepülésre, Magyari Béla pedig végig készen állt a helyettesítésére.

Az űrrepülés[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

Farkas Bertalan és Valerij Kubaszov 1980. május 26-án, moszkvai idő szerint 21 óra 20 perckor, magyar idő szerint 20 óra 20 perckor, indult a világűrbe a Szojuz–36 űrhajó fedélzetén. Magyarország ezzel az űrutazással a nemzetek sorában hetedikként lépett ki a világűrbe. Az űrhajó május 28-án kapcsolódott össze a Szaljut–6 űrállomással, ahol a személyzet Leonyid Popov és Valerij Rjumin szovjet űrhajósok fogadták őket.

Később legnagyobb élményeire így emlékezett vissza:

Először látni Magyarországot a világűrből, látni a napfelkeltét és a naplementét. - Azután a kozmikus éjszaka csillagképei, a hegyláncok Dél-Amerikában, Afrika sivatagjainak szépsége és a vörös homokfelhők India fölött.
– Farkas Bertalan

Az űrhajósok 1980. június 3-án tértek vissza a Földre a Szojuz–35 űrhajó fedélzetén, a landolás Dzsezkazgan városától 140 km-re történt.

A programban végzett kísérletek[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

1976–1980 között több magyar kutatóintézet dolgozta ki Farkas Bertalan világűr programját, melynek alapján orvosbiológiai, fémtechnológiai, fizikai, távérzékelési és erőforrás-kutatási kísérleteket és megfigyeléseket hajtott végre. A kísérletekre 1980. május 26. és június 3. között került sor a Szaljut–6 űrállomás fedélzetén.

A Szojuz–36 emblémája
  • A Dóza-kísérlethez a KFKI fejlesztette ki a Pille termolumineszcens sugárdózismérőt (TLD), amellyel még a világűrben meg lehet határozni az űrhajósokat ért sugárzás mennyiségét. Az addig használt műszerekkel ugyanis meg kellett várni a földetérést, hogy kielemezhessék a mérési eredményeket. A Pille továbbfejlesztett változatát használták a MIR űrállomáson és újabban a Nemzetközi Űrállomáson, az állomások sugárzásvédettségének feltérképezésére és a legénység terhelésének mérésére.
  • A Rabotoszposzobnoszt-kísérlet során a Repülőorvosi Vizsgáló és Kutató Intézet és a Medicor által fejlesztett Balaton műszerrel az űrhajósok szellemi munkavégző képességét vizsgálták.
  • A Johan Béla Országos Epidemiológiai Központban működő űrélettani laboratórium készítette az INTERFERON sejtbiológiai kísérletet, ami az immunrendszer interferon sejtjeinek működését vizsgálta súlytalanságban. Ez volt az első világűrben végzett kísérlet, amely sejtbiológiai folyamatokat hasonlított össze súlytalanságban és gravitációs körülmények között. Az űrhajón lévő sejtek 4–8-szor annyi interferont termeltek, mint a földi laboratóriumban lévők. Farkas Bertalan később elmesélte, hogy mivel hatvannyolc kilójával asztronautának meglehetősen vékony volt, szkafanderébe ólomtéglácskákat kellett szerelni, hogy meglegyen előírt súlya.
  • Az anyagtechnológiai kísérletek során alkalmazták a Krisztall nevű, hivatalos nevén az UMC (Universal Multizone Crystallizator) kristályosító berendezést is. Ezt a berendezés, ami magyar mérnökök találmánya volt, már a Szaljut-6 űrállomáson is tesztelték, majd kipróbálták félvezetők gyártására.[6]
  • A Bioszféra-kísérlet keretén belül a Növényvédelmi és Agrokémiai Központ és a Földmérési Intézet, a KGO kézikamerás felvételeket készíttetett különböző természeti objektumokról, valamint természeti jelenségekről, így vulkánokról, viharokról és geológiai törésvonalakról.
  • Az űrutazás alatt kétszer haladtak el Magyarország felett, így hazánk területéről több űrfelvétel is készült. A Balatonnál a tó és a vízpart ökológiája, valamint talajjavítási programok keretében Szolnok és Kisköre között a Tisza vidéke volt a vizsgálatok fő területe.[7]

Politikai tevékenysége[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

2006-ban a Magyar Demokrata Fórum színeiben indult a parlamenti választáson. Amikor a párt a Deák András KDNP-s országgyűlési képviselő halála miatt 2008. január 28-ára kiírt Budapest XI. kerületi időközi választáson Csapody Miklós aktív parlamenti képviselőt indította, bejelentették, hogy ha Csapody megszerzi az egyéni mandátumot, helyette listáról Farkas Bertalant küldik az országgyűlésbe (az alacsony részvétel miatt érvénytelen első fordulóban Csapody az érvényes szavazatok 9,7%-át kapta meg).

Kitüntetések[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

Tagságai[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

Előadások[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

{{{box_caption}}}
{{{box_caption}}}
Emlékérem a Szovjet-Magyar közös űrrepülés alkalmából (1980)
  • Farkas Bertalan és a Magyar Űrrepülés 30. Évfordulója, Budapest, 2010. május 26.[13]
  • Az űrkutatás múltja, jelene és jövője című előadás a Magyar Emberes Űrrepülés 30. évfordulója alkalmából, 2010. május 31., Pécsi Tudományegyetem
  • Farkas Bertalan Expresszvonat: a 2010. augusztus 7-én Budapest és Kecskemét között közlekedő expresszvonatot Farkas Bertalan tiszteletére nevezték el. A vonaton, mely a Nemzetközi Repülőnap és Haditechnikai Bemutató rendezvényre indult, az űrhajós előadást tartott élményeiről és a 30 éves a magyar űrhajózás című kiállítást is megtekinthették az utasok.[14]

Érdekességek[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

  • Nyolc napos űrbéli tartózkodása során egyik este (1980. május 26-án) ő olvasta fel az esti mesét a magyar gyerekeknek, magával vitte a tv-macit is a világűrbe és kislánya piros-fehér-zöld ruhás babáját.[15]
  • Farkas Bertalan volt az első magyar a világűrben, vele pedig a magyarok a hetedik nemzet, amelynek képviselője ott járt.
  • Az űrutazáson magyaros ételkonzerveket ettek,[16] Kubaszov pedig a szkafander nadrágszárába rejtve egy nyers uborkát csempészett fel, hogy kipróbálja, milyen.[17]
  • A fedélzeten volt egy pisztoly is vészhelyzet esetére és cápariasztó, ha a tengerbe esve szükség volna rá.
  • Szkafanderét előbb az MTA tanácstermében állították ki; onnan 1980-ban az űrkabinnal együtt átkerült a Hadtörténeti Múzeum űrkutatási kiállítására. Farkas Bertalan űrruháját társa, Valerij Kubaszov ülésében helyezték el.[18] A Hadtörténeti Múzeum kiállításának bezárását követően a szkafandert a Közlekedési Múzeum Repüléstörténeti és Űrhajózási Kiállításán állították ki,[19] ahonnan 2002-ben átköltöztették a Hírességek Csarnokába. 2010. június 3-ától a szkafander ismét a Hadtörténeti Múzeumban tekinthető meg.[20]

Emléktárgyak[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

  • Az űrutazás emlékére 1980-ban bronz plakettet adtak ki, melynek felirata SZOVJET–MAGYAR KÖZÖS ŰRREPÜLÉS 1980.
  • Rónay Attila: Farkas Bertalan emlékérem, 2005.
  • Kislemez a Locomotiv GT és a Neoton Família alkalmi társulásának előadásában, Asztronauta együttes név alatt
Presser Gábor–Sztevanovity Dusán: Magyar a világűrben (EP 25069)[21]

Jegyzetek[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

Források[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

  • Schuminszky 2005: Schuminszky Nándor: Űrmagyar 3., kiskun.mcse.hu, 2005. június 24.

További információk[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

Kapcsolódó szócikkek[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]