Faktorálás

A Wikipédiából, a szabad enciklopédiából

Faktorálás (angolul: factoring) alatt követelések adásvételét értjük. A követelés származhat áruforgalomból, szolgáltatásból, bankhitelből stb. A hitelező a követelést eladja a faktorálónak, innentől kezdve elveszíti az adóssal szemben fennálló hitelezői jogait, amelyek a faktorálóra szállnak át (beleértve a jelzálogjogait is). Két alaptípusa a lejárt követelések vásárlása illetve a még le nem járt követelések vásárlása.

Lejárt követelések vásárlása[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

  • Eladóként ilyenkor legtöbbször a hitelintézetek (bankok), nagyobb szolgáltatók (távközlés, gáz, Internet stb.), lépnek fel. Van példa arra is, hogy kamarák (tagdíjak), sőt, maga az Adóhivatal is értékesíti lejárt, rossz követeléseit.
  • Ezeket a követeléseket az eladó megkísérelte már behajtani, de nem járt sikerrel. A vételár ezekben a tranzakciókban majdnem mindig kisebb, mint a követelés értéke. Szélsőséges esetben, régen lejárt, majdnem behajthatatlan követeléseknél a követelés értékének 1-2%-a is lehet.
  • Az eladó számára több előnnyel is jár a művelet:
    • azonnal készpénzhez jut, még ha kevesebbhez is, mint a követelések értéke
    • könyvelésében nem jelentkezik a sok lejárt, rossz követelés
  • A vevő, a faktorcég ezután különböző behajtási technikákkal (lásd még: követelésbehajtás) megkísérli az adósoktól beszedni a pénzt.

Még le nem járt követelések vásárlása[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

  • Ez a klasszikus faktorálás: a faktorcég akkor vásárolja meg a követelést, amikor annak fizetési határideje még nem járt le.
  • Ez a finanszírozási forma főként a korlátozottabb fizetőlépességgel rendelkező kis- és közepes beszállító vállalkozásoknak jelent jól használható pénzügyi szolgáltatást.

Legjobban egy példával illusztrálható, hogy milyen előnyökkel is jár ez:

A Vállalkozó cég szállít a Kereskedőnek termékeket, amelyeket a Kereskedő 90 napos határidővel fizet ki. Elvárja viszont, hogy ez alatt a 90 nap alatt Vállalkozó bármikor további termékeket szállítson. Vállalkozó viszont minél hamarabb pénzhez szeretne jutni, hogy azt a termelésbe visszaforgatva kielégíthesse Kereskedő felé az áruszállítási igényeit.

A fenti példában Vállalkozó tehát árut hitelez Kereskedőnek, amire igazából nem is tudna vállalkozni, mert nem eléggé tőkeerős hozzá: viszont a piac erre gyakorlatilag rákényszeríti.

Iyenkor szokásos a követelést eladni egy faktorcégnek, amely Vállalkozó számára azonnal kifizeti az összeg valahány százalékát (általában 70-90%). A faktorcég pedig türelmesen vár, hogy Kereskedő kifizesse a tartozását felé. A faktorcég haszna a teljes követelés és a kifizetett vételár közötti különbözet. Ilyen jellegű műveletek finanszírozásához faktorcéget igénybe venni sokkal egyszerűbb, általában olcsóbb is, mint bankhoz fordulni hitelért.

Típusai[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

a) Teljes körű faktoring*: ez gyakorlatilag a fenti esetleírásnak felel meg. Két altípusa:

- advance faktoring: a faktorcég a követelés megvásárlásakor azonnal fizet.

- maturity faktoring: a faktorcég csak a követelés esedékességekor fizet, de ez független attól, hogy a valódi kötelezett fizetett-e vagy sem.

  • Csendes faktoring: A fenti esetnek megfelelő, azzal a kivétellel, hogy a kötelezett nem szerez tudomást a faktorálásról. Ilyenkor a címzett kapja kötelezett fizetéseit, de azt továbbítja a faktorcégnek, hiszen attól ő már megkapta korábban a követelés értékét.
  • Nem valódi faktoring: A fenti esetnek megfelelő, azzal a kivétellel, hogy a faktorcég visszkereseti jogot köt ki, vagyis nem vállalja teljes körűen a kötelezett nemfizetésének kockázatát.

b) Az ügylet lehet visszterhes vagy visszteher nélküli. - A visszteher nélküli vagy más nevein valódi, standard, old line, guaranty, vagy teljes körű faktoring lényege, hogy tartalmazza a vevő nem fizetési kockázatát, azaz a del credere rizikó átvállalását és a számlák nyilvántartását. Itt a hitelező nem felel az adós fizető képességéért, de felel a követelés tényleges fennállásáért.

- A visszterhes vagy más nevén nem valódi faktoring, ahol a faktor nem vállalja be a del credere kockázatot, de nyújtja a finanszírozást, végzi az adminisztratív feladatokat és a követelés beszedését. Ha az adós nem fizetné meg a faktornak a követelést akkor az nem csak az adóstól hanem a hitelezőtől is követelhető. Gazdasági szempontból nézve a nem valódi faktoring egy követelés fedezetéről nyújtott hitel biztosítékának minősül, mely inkább egy kötöttebb statikus viszony kereteit teremti meg.

c) Az alapján, hogy értesítik-e az adóst vagy sem megkülönböztethetünk nyílt vagy csendes faktoringot.

- A csendesnél - amelyet angolszász területeken undisclosed invoice discountingnak neveznek – az adós nem értesül a faktorálás tényéről, a nemzetközi faktoring esetében az UNIDROIT Egyezményt alkalmazó országokban ilyen típus alkalmazására nincs lehetőség, mert az kötelezően írja elő az adós írásbeli értesítését.

- A nyílt, avagy disclosed fajtánál értesítik az adóst amely általában a hitelező feladata.

d) A bulk faktoring.

Ha az alapján differenciálunk, hogy ki végzi a beszedést lehet, hogy csak a faktor illetve lehet, hogy a maga az ügyfél a faktor ügynökeként, ebben az esetben az ügyfél végzi az adminisztrációt, fogadja letéti számláján a teljesítést és azt továbbítja a faktor számlájára. Ez a típus akkor előnyös különösen ha a szállítónak rengeteg kis vevője van, ezt „bulk faktoringnak” is hívták amely a számlák sokaságára utalt.

e) A faktor által nyújtott szolgáltatás alapján beszélhetünk finanszírozási avagy kétlábas és lejárati avagy esedékességi faktoringról.

- A finanszírozási fajtánál a faktor a számla keltétől a vevő vagy a saját fizetési kötelezettségének a beálltáig megelőlegezi azok összegét, ez azoknak az ügyfeleknek jó, különösen nagyobb vállalkozásoknak akiknek pénzre van szükségük vevőik szállítói hiteligényei finanszírozására. Itt már a kezdeti bizományos jelleg megszűnik és a helyébe lép a finanszírozási, behajtási és nyilvántartási feladatok ellátása. A faktor vizsgálja ez esetben mind a szállító mind a vevő bonitását, majd ezek után hitelkeretet állapít meg.

- A lejárati vagy esedékességi faktoringnál az előre megállapított lejárati napon kell fizetnie a faktornak, attól függetlenül, hogy fizettek-e neki vagy sem, a faktor csak akkor fizet a vevő helyett, ha a vevő helyzetében beáll valamely olyan változás, amely alapján fizetési kötelezettségét nem tudja teljesíteni. Itt elveszik az előfinanszírozási funkció és a faktor a teljes követelés kezelését, beszedését, és a rossz követeléssel szemben pedig a védelem funkcióit vállalja el.

f) A jogviszony közvetett tárgya lehet bármilyen pénzben teljesíthető, lejárt fennálló vagy jövőben keletkező követelés ezeket tekintve megkülönböztethetünk színlelt és nem színlelt faktoringot.

- színleltről akkor van szó ha az adott követelés lejárt, ennek nagy a rizikója ugyanis az esedékességkor való teljesítés szándékos megtagadása illetve mulasztása az adósi engedetlenségre mutat illetve előre vetíti annak lehetőségét hogy a követelés esetleg behajthatatlanná válik vagy beragad és annak érvényesítése komoly költségeket emészt majd fel. Ilyen jellegű portfólió tisztítási céllal vásárolt követelésekkel a work-out típusú faktorcégek foglalkoznak.

- a színlelt inverze, amikor a szerződés tárgya egy le nem járt követelés, ami lehet már fenn álló vagy a jövőben keletkező. Ez általában nem vitatott, dokumentumokkal alátámasztott adóság szokott lenni, ezekkel a klasszikus faktorcégek foglalkoznak.

g) A jogviszony időtartama alapján, lehet egyrészt olyan követelésvásárlás, amely alapján egy pénzügyi intézmény rövid lejáratú hitelt nyújt úgy, hogy partnerétől rövid lejáratú követelést vásárol és ezért díjat számít fel. Másrészről, ha egy pénzügyi intézmény bizonyos rendszerességgel tartósan szolgáltatásokat nyújt ügyfelének faktorálási keretszerződés alapján a követelések kezelése mellett információt nyújt a vevői körről, az áru ellenértékét beszedi…stb.

h) Az alapján hogy a három pólusú jogviszony szereplőinek székhelye hol van megkülönböztethetünk belföldi és nemzetközi faktoringot.

- A belföldi ügylet esetén minden szereplő ugyanabban az országban rendelkezik székhellyel

- A nemzetközi faktoringot tovább differenciálhatjuk exportra illetve importra irányuló ügyletekre.

Exportőr cégeknél gyakori probléma az, hogy vevőikről nincsen hiteles információjuk magas a kockázata a nem fizetésnek, valamint a nemzetközi gazdasági kapcsolatokban a fizetési határidők is hosszabbra nyúlhatnak. Ebben az esetben a belföldi hitelezőnek van külföldi adósa akivel azonos országban van a faktor székhelye. Az exportfaktoring előfeltételei a folyamatos gazdasági kapcsolat megléte, a követelések nem lehetnek lejártak, minimális forgalom elérése és a nyitva szállítás.

Az importfaktoring megegyezik az export faktorálással csak szerepcsere történik az adós és a faktor belföldi székhelyű míg a hitelezőnek külföldön van a székhelye.

A nemzetközi faktoring többnyire két faktoros rendszerben működik ami azt jelenti, hogy az ügylet alanyi háromszöge négyszöggé alakul át. Az exportőr szerződést köt az ő székhelyének megfelelő ország hazai faktorával, ő lesz az exportfaktor, rá engedményezi a devizakövetelését, majd ezek után ő megkeresi a társfaktort az importőr országában ő lesz az importfaktor, aki vizsgálja a külföldi vevő bonitását, valamint értesíti őt az ügylet tényéről és hogy a fizetést neki kell teljesíteni. A nemzetközi faktoringnak ismert egy másik fajtája is amelyben az eladón és a vevőn kívül csak egy faktor van a jogviszonyban ezt nevezik direkt faktoringnak amely általában akkor jön létre ha a faktor rendelkezik olyan kvalitásokkal, hogy a vevő országában azaz az idegen országban fel tudja mérni a másik fél anyagi helyzetét és fizetőképességét.

A faktorcégek működése[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

Magyarországon faktorcégek csak a Pénzügyi Szervezetek Állami Felügyelete engedélyével és rendszeres ellenőrzésével működhetnek.

Követelést bárki vásárolhat, azonban fő tevékenységként, rendszeresen ezt csak faktorcégek tehetik meg.

Külső hivatkozások[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

Magyar faktoring szövetség