Eugène Atget

A Wikipédiából, a szabad enciklopédiából
Eugène Atget
SzületettJean Eugène Auguste Atget[1]
1857. február 12.[2][3][4][5][6]
Libourne
Elhunyt1927. augusztus 4. (70 évesen)[2][3][4][5][6]
Párizs 14. kerülete
ÁlneveEugène Atget
Állampolgárságafrancia[7][8]
Foglalkozása
  • fotográfus
  • épületfotográfus
SírhelyeCimetière parisien de Bagneux (nem ismertnem ismert, 4)

Eugène Atget aláírása
Eugène Atget aláírása
A Wikimédia Commons tartalmaz Eugène Atget témájú médiaállományokat.
SablonWikidataSegítség

Eugène Atget (Libourne, 1857. február 12.Párizs, 1927. augusztus 4.) francia fotográfus, aki leginkább a 20. század fordulóján Párizs építészetéről, utca- és városképeiről készített fényképeivel vált ismertté.

Élete[szerkesztés]

1857. február 12-én született Jean-Eugène-Auguste Atget néven a Bordeaux-hoz közeli Libourne városában. Korán árva lett, édesapja négyéves korában, édesanyja nem sokkal később hunyt el. Hajósinasnak állt, majd 21 éves korában Párizsba költözött. 1879-ben felvették a francia Nemzeti Zenei és Színházi Konzervatóriumba színjátszás szakra, de két éven belül elbocsátották. Ezt követően több évig vándorszínházi társulatoknál játszott. Érdeklődése az 1880-as évek végén kezdett a fotográfia felé fordulni.[9]

Munkássága[szerkesztés]

Első ismert legkorábbi fényképei Észak-Franciaországban készültek, vidéki jeleneteket, növényeket és mezőgazdasági eszközöket és építményeket (ekéket, szélmalmokat) ábrázolnak, és feltehetően tanulmányokként készültek festők és illusztrátorok számára. Az 1890-es évek elejétől Atget Párizsban dolgozott tovább, de csak az évtized végén változtatta meg fényképészeti tevékenységének fókuszát. Párizs városa témák kimeríthetetlen sokaságát kínálta fel, olyannyira, hogy életének hátralévő 30 évében nem is fényképezett mást.[9][10]

Eugène Atget: Nôtre Dame, 1922

Nagy formátumú (18x24 cm) fakamerát és üvegnegatívot használt, hogy minél részletgazdagabban örökíthesse meg a várost. Sok fényképe a hajnali órákban készült, a szórt fény és a széles látószög alkalmazása miatt különös hangulatot kölcsönözve az ábrázolt tereknek. Fényképei dokumentumértékűek, azért is fontosak, mert általuk végigkövethetők Párizs építészetének a hatalmas modernizációs projektek miatt bekövetkező gyors változásai a 19-20. század fordulóján.[11]  

Bár fényképeit elsősorban más művészek (festők, grafikusok) számára használható tanulmányokként, dokumentumokként készítette, kortársai, a szürrealista alkotók felfigyeltek fényképei különös világára, látásmódja eredetiségére. Man Ray Atget számos fényképét felhasználta szürrealista magazinja, a La Révolution surréaliste hasábjain és címlapján. Fényképeit kezdetben Berenice Abbott fotográfus gyűjtötte és őrizte, majd mutatta be külföldön is a nagyközönség számára.[12]

Fényképei gyűjteményekben[szerkesztés]

  • The Art Institute of Chicago, Chicago
  • International Center of Photography – New York
  • International Photography Hall of Fame – St. Louis
  • The J. Paul Getty Museum – Los Angeles

Jegyzetek[szerkesztés]

  1. Francia Nemzeti Könyvtár: BnF források (francia nyelven). (Hozzáférés: 2022. december 23.)
  2. a b Francia Nemzeti Könyvtár: BnF források (francia nyelven). (Hozzáférés: 2015. október 10.)
  3. a b Eugène Atget (holland nyelven)
  4. a b Eugène Atget (angol nyelven). Oxford University Press, 2006
  5. a b SNAC (angol nyelven). (Hozzáférés: 2017. október 9.)
  6. a b Discogs (angol nyelven). (Hozzáférés: 2017. október 9.)
  7. LIBRIS, 2012. november 12. (Hozzáférés: 2018. augusztus 24.)
  8. Museum of Modern Art online collection (angol nyelven). (Hozzáférés: 2019. december 4.)
  9. a b Eugène Atget | French photographer (angol nyelven). Encyclopedia Britannica. (Hozzáférés: 2021. február 7.)
  10. Artist Info. www.nga.gov. (Hozzáférés: 2021. február 7.)
  11. Eugène Atget (angol nyelven). International Center of Photography, 2019. április 18. (Hozzáférés: 2021. február 7.)
  12. Le Gall, Guillaume (2000. május 1.). „Atget, figure réfléchie du surréalisme” (francia nyelven). Études photographiques (7). ISSN 1270-9050.  

Irodalom[szerkesztés]

  • Berenice Abbott: Eugène Atget. Prag 1963
  • Yvan Christ: Le Paris d’Atget. Balland, Paris 1971
  • Françoise Reynaud: Eugène Atget. Centre National de la Photographie, Paris 1984
  • Katalog zur Ausstellung 2008 in Winterthur: Hg. Bibliothèque Nationale de France und Berliner Festspiele
  • Maria Morris Hambourg: Eugène Atget 1857-1927: The Structure of the Work, Columbia University, New York 1980.
  • Rosalind Krauss: Die diskursiven Räume der Fotografie, in: dies.: Das Photographische. Eine Theorie der Abstände, München 1998.

További információk[szerkesztés]