Erzsébet híd

A Wikipédiából, a szabad enciklopédiából
Erzsébet híd
View from Citadella on Budapest 2005 154.jpg
Elhelyezkedése Budapest, I. és V. kerület
Áthidalt akadály Duna
Szerkezettípus függőhíd
Legnagyobb támaszköz 290,0 m
Nyílások száma 3
Teljes hosszúság 378,6 m
Szélesség 27,1 m
Sávok száma 6
Tervező Sávoly Pál
Átadás ideje 1903. október 16.
1964. november 21.
Elhelyezkedése
Erzsébet híd (Budapest)
Erzsébet híd
Erzsébet híd
Pozíció Budapest térképén
é. sz. 47° 29′ 27″, k. h. 19° 02′ 57″Koordináták: é. sz. 47° 29′ 27″, k. h. 19° 02′ 57″
Commons
A Wikimédia Commons tartalmaz Erzsébet híd témájú médiaállományokat.
Az Erzsébet híd pályázat díjnyertes pályaműve
Az Erzsébet híd építése előtti tereprendezés
A pesti dunapart a régi Erzsébet híd mellett

Az Erzsébet híd Budapest egyik legnevezetesebb hídja a Dunán, amely az V. kerületet köti össze az I. kerülettel. Az Erzsébet lánchíd a magyar hídépítő mérnökök és a hazai ipar egyedülálló teljesítménye volt. Átadását követően csaknem negyed századig rendszerében világrekorder, hetven éven át Duna-rekorder, és az egyetlen olyan híd, amely a folyót 290 m-es középnyílásával mederpillér nélkül ívelte át. A világ első, konstrukciójában sok újat hozó, acélpilonos lánchídja volt. A híd a második világháború áldozatává vált: 1945 januárjában a visszavonuló német csapatok felrobbantották. Helyére kábelhíd épült.

Az eredeti híd[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

Létesítését az 1893. évi XIV. törvénycikk rendelte el a Ferenc József híd építésével együtt (Eskü téri és Fővám téri hidak). A két hídra együttesen kiírt nemzetközi tervpályázaton 74 pályaterv érkezett be, ezek közül 53 vonatkozott az Eskü téri (a későbbi Erzsébet) hídra. A tervezők közül 41-en oldották meg az áthidalást egyetlen nyílással, 36-an az eskütéri, 5-en a Fővám téri hídnál. A 74 pályázó közül 15 volt magyar, a többiek közül legtöbb amerikai volt (16), többen voltak olaszok, osztrákok, németek és franciák.[1][2]

1898 és 1903 között épült, nem sokkal a Ferenc József nevét viselő híd (ma: Szabadság híd) után. Az időközben Genfben merénylet áldozatául esett Erzsébet királynéról nevezték el.

A tervpályázat[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

Az 1894-ben megtartott nemzetközi pályázaton az első díjat az esslingeni gépgyár főmérnökének, Julius Küblernek, Eisenlohr és Weigle stuttgarti építészekkel együtt elkészített egynyílású kábelhídterve nyerte el. A terv azonban nem került kivitelezésre, mert a döntés lánchíd mellett történt. Ennek fő oka az volt, hogy a külföldön gyártott kábelek helyett, az egész vasszerkezetet hazai anyagból és hazai munkával lehetett előállítani.

Mellőzését a minisztérium azzal indokolta, hogy Magyarországon nem gyártanak megfelelő minőségű kábelt. A minisztérium állásfoglalása annak idején élénk szakmai vitát váltott ki - főként német részről -, és ez a vita csak akkor csendesült le igazában, amikor az Erzsébet híd elkészült és világszerte tetszést és elismerést aratott.

A híd a maga idejében műszaki szenzációt keltett, mivel egyetlen, 290 m hosszú nyílással ívelt át a Dunán. A kiviteli terveket a Kereskedelemügyi Minisztérium hídosztálya készítette Czekelius Aurél irányításával, a Kherndl Antal műegyetemi tanár által kidolgozott statikai számítási rendszer szerint. A láncokat, a sarukat, a lehorgonyzásokat Gállik István, a merevítőtartót és a pályaszerkezetet Beke József mérnökök tervezték. A híd esztétikai megjelenése Nagy Virgil építész munkáját dicséri.

A híd rendszere merevített lánchíd, amelynél a híd egész önsúlyát a láncok hordták. A láncok síkjában a hídpálya két szélén elhelyezett rácsos vastartók (ún. merevítőtartók) csak a híd részleges megterhelésekor léptek működésbe, oly módon, hogy a láncnak a nem egyenletesen eloszló hatása alatt egyébként keletkező nagy alakváltozásait, az abból fakadó káros és veszélyes lengéseit megakadályozták.

A híd 290 méteres nyílásán kívül mindkét oldalán 42-42 méteres rakparti áthidalások csatlakoztak. A hídpálya az egymástól 20 méteres távolságban elhelyezett két kettős láncra volt felfüggesztve. A hídpálya szélessége 18 méter volt, 11 méter széles kocsiúttal, és két egyenként 3,5 méter széles gyalogjáróval. A kocsiút két szélén egy-egy villamosvasúti vágány volt elhelyezve.

A híd tervezésekor a századforduló legkorszerűbb szerkezeteit alkalmazták, így újszerű volt a saruk, valamint a vasoszlopok és a merevítő-tartó megoldása is. A pillér fölötti kapuzatok az alsó végeiken csuklós sarukra támaszkodtak, fent a lánc ugyancsak csuklósan csatlakozott, amely koncentrált erőátadást tett lehetővé. Ezt az ingaoszlopos megoldást, magyar mérnökök elgondolását, amely később függőhidak esetében általános gyakorlattá vált, ennél a hídnál alkalmazták a világon először (a jelenlegi hídszerkezet pilonjai is ingaoszlopok). A merevítő-tartó volt egyúttal a szélrács, amely a láncokra ható szélerőt is felvette. A pilonoknál elhagyták a századforduló idején kiterjedten alkalmazott kőarchitektúrát, ezáltal szabadon érvényesülhettek a híd szerkezeti részei.

Magyarországon először itt alkalmaztak Martin acélt. A főtartókat négyzetméterenként 450 kg embertömeg-terhelésre méretezték, a pályaszerkezetnél pedig 2 db 16 tonnás teherkocsit vettek alapul. A híd vasszerkezetét a Magyar Királyi Államvasutak Gépgyára (MÁVAG), a láncokat a diósgyőri állami vasgyár készítette, az alépítményi munkákat Gross E. és Társa és Fischer Henrik társvállalkozók hajtották végre.

Építése[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

Erzsébet-híd a Petőfi térről

Az építési munkák 1898 tavaszán kezdődtek el. A késedelem fő oka a pesti Belváros városrendezési elgondolásainak kialakulatlansága volt. A híd tengelyét a Hatvani utcával (ma Kossuth Lajos utca) feltétlenül össze kellett kötni, azonban az e célból szükséges épületbontások megoldására már több lehetőség kínálkozott, amelyek közül választani nem volt egyszerű feladat. Két értékes, patinás épület állott a hídtengely útjában, éspedig a régi pesti Városháza és a Belvárosi plébániatemplom. 1902-ben a szerelés előrehaladott stádiumában, a hídfőkön nagyon csekély elmozdulást észleltek, ezért az építést felfüggesztették. (Oka az volt, hogy a lánckamrák víztelenítése miatt használt aszfaltréteg a ráható nyomás, és a közeli hévforrások hőhatása miatt plasztikussá vált, és a felette lévő falrésszel együtt a lánc húzóerejének irányában lassú mozgásnak indult.) A mozgás megállítására a hídfő Duna felőli oldalára, az úttest alá, előépítményként betontestet helyeztek el, s ez megakadályozta, hogy a hídfő mozgása folytatódjék. A pesti hídfő elé is helyeztek ugyanilyen betontömböt, bár ott ezt semmi sem indokolta. Mindez több mint egy évre visszatartotta a híd építését. A hiba kijavítása után folytatták a szerelést, és az építkezést 1903 őszén befejezték. A hidat 1903. október 16-án adták át a forgalomnak. Az összes súlya 11 170 tonna, az összes költsége: 12 403 000 korona volt. A hídon a villamosforgalom 1914-ben indult meg.

A híd felrobbantása[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

A felrobbantott Erzsébet híd 1945-ben
A felrobbantott Erzsébet híd 1946-ban

Az Erzsébet hidat 1945. január 18-án a reggeli órákban robbantotta fel a Pestet kiürítő német haderő. Nem tudni pontosan miért, de a négyből csak a budai hídfő déli lánckamrájában robbant fel a töltet. Az elszakadó déli lánc így nem tartotta tovább az útpálya súlyát, ami dél felé csavarodva rántotta magával a budai oldalon álló pilont a Dunába. Érdekesség, hogy az északi lánc ugyan megsérült és összeroncsolódott, viszont nem szakadt el. Pesten a hídfő állva maradt, és egészen az új híd építésének kezdetéig emlékeztetett a háború eme pusztítására. 1947-től - a Petőfi hídhoz hasonlóan - a villamosjáratok hurokvégállomást kaptak a pesti hídfőnél.

A mai híd[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

Az Erzsébet híd este

Helyreállítására a budapesti Duna-hidak közül utolsóként került sor. Sok vitát szült, hogy érdemes-e helyreállítani a régi hidat a régi helyen, vagy esetleg egy teljesen új hidat építsenek más vonalvezetéssel. Végül Sávoly Pál modern külsejű, de az eredeti pilléreket hasznosító terve alapján, 1961 és 1964 között történt meg az újjáépítés. Sávolyék az új Erzsébet híd tervezése előtt az 1929-ben épült, majd 1951-ben újjáépült kölni Mülheim-hidat tanulmányozták a helyszínen, és a méretezési elvekről konzultáltak annak építőivel.

Végül 1964. november 21-én adták át a forgalomnak. A 6300 tonnás acélhíd 29 darab, egyenként 90 tonnás hídtagból áll, ezt a terhet alig több, mint ezertonnányi kábel tartja. A kábeleket a Ganz–MÁVAG alvállalkozójaként a Magyar Kábel Művek gyártotta budafoki gyáregységében[3]. Az új híd közel tíz méterrel lett szélesebb a réginél, ugyanis a járdákat a függesztőkábeleken kívülre helyezték. A villamosok dinamikus hatása miatt azonban a híd lemezei elkezdtek repedezni, főleg emiatt szüntették meg a villamosforgalmat rajta a 2-es metró elkészülte után.[4]

1972 során folyamatosan vágták vissza a járatokat: a 44-es és 67-es villamos csak a Keleti pályaudvartól indult, a 60 és 60A járatok megszűntek, a 68-as is csak a Keleti pályaudvarhoz ment, és a 19-es villamos sem ment már át a hídon, helyette a Batthyány tér lett az új végállomás. December 31-én haladt át az utolsó villamos, 1973-tól már nem járt egy sem. 1975-ben távolították el végleg a vágányokat, ekkor kapott új szigetelést és felületvédelmet is a híd. További felújítások voltak 1985-ben (új dilatáció, új kopóréteg, korlát-átalakítás), 1990-ben (járda-átépítés, külső kezelő járda kiépítése, kábelbilincs-ellenőrzés és -csere, merevítő tartó külső mázolása), 1992-ben (kopóréteg-csere a teljes pályán), 1997-ben (kábelek és kapuzat felületvédelme), 1998-ban (szélső sávban új kopóréteg), és 2001-ben (mázolás, budai hídfőn új szigetelés és burkolat).

Az újjáépített híd kivilágítását tervezte és kivitelezte (1963-1964 között) Vitéz Csákány György kisiparos.

A híd későbbi díszkivilágítása 2009. október elején készült el[5], és 2009. november 17-én, a főváros napján adták át hivatalosan. A japán nép ajándékaként a költségek felét Japán állta, a kidolgozást Isii Motoko japán tervezőnő végezte.[4][6]

Budapest Panorama with Elizabeth (Sissi) bridge.jpg
Панорама моста Эржебет.jpg

Érdekességek[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

  • Az Erzsébet híd 23 évig volt a világ legnagyobb nyílású lánchídja, 1903 és 1926 között.
  • A pilonok kereszttartó elemeiben a vízelvezető nyílások a camera obscura elvén az alatta haladó forgalom fordított, színes képét vetítik a belső oldalfalakra.[7]

Jegyzetek[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

  1. Tomsics Emőke: Az elsüllyedt Belváros Budapesti Negyed 2. (1993/2.)
  2. Erzsébet híd
  3. „Mélyépítéstudományi Szemle”. Mélyépítéstudományi Szemle 1964 (összevont 4.-5. szám), 147-164. o.  
  4. ^ a b Kész a díszkivilágítás a kölni Mülheim hídról koppintott Erzsébet hídonOrigo, 2009. október 8.
  5. Kivilágították az Erzsébet hidatUrbanista, 2009. október 5.
  6. Szeptemberre kész az Erzsébet híd díszkivilágításaIndex, 2008. december 19.
  7. Titkos mozi az Erzsébet híd tetején – Index, 2008. november 28. (+ videó)

Források[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

További információk[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

Commons
A Wikimédia Commons tartalmaz Erzsébet híd témájú médiaállományokat.