Engelbert Humperdinck (zeneszerző)

A Wikipédiából, a szabad enciklopédiából
(Engelbert Humperdinck szócikkből átirányítva)
Engelbert Humperdinck
Engelbert Humperdinck Autogrammkarte.tif
Életrajzi adatok
Született 1854. szeptember 1.
Siegburg
Elhunyt 1921. szeptember 27.
(67 évesen)
Neustrelitz
Házastársa Hedwig Taxer (h. 1892, † 1916)
Gyermekei Wolfram (1893–1985), Edith (1894–1990), Irmgart (1896–1991), Olga (1898–99), Senta (1901–91)
Pályafutás
Műfajok opera
Tevékenység zeneszerző

Engelbert Humperdinck (Siegburg, 1854. szeptember 1.Neustrelitz, 1921. szeptember 27.) német zeneszerző. Neve a Jancsi és Juliska című operájától lett világhírű. A legnagyobb hatást zenéjére Richard Wagner gyakorolta.

Élete[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

Humperdinck szülőháza, a siegburgi gimnázium, ma a városi múzeum

Édesapja, Gustav Humperdinck (1823–1902) szülővárosa gimnáziumának igazgatója, édesanyja, Gertrud Hartmann (1835–1903) a paderborni dóm karnagyának énekes képzésben részesült lánya volt. Humperdinck hétéves korától a szülői házban tanult zenét. A gimnáziumi érettségi vizsgát 1871-ben, Paderbornban tette le. Apja kérésére építészi tanulmányokat kezdett, de végül saját zenei érdeklődésének engedve 1872 áprilisában sikeresen felvételizett a kölni konzervatóriumba. Négy éven át Ferdinand Hiller osztályába járt.

1876-ban Mozart-ösztöndíjat nyert, így 1877-től a müncheni Königliche Musikschuléban Josef Gabriel Rheinbergernél zenei tanulmányokat folyatott, majd magántanulóként Franz Paul Lachnernél képezte magát. Ez alatt az idő alatt számos művet komponált, a Wallfahrt nach Kevelaar (1878) és a Das Glück von Edenhall (1879) kórusművei komolyabb elismerést hoztak számára.

1879-ben Mendelssohn-ösztöndíjjal Olaszországba utazott. 1880. március 9-én Nápolyban megismerkedett Richard Wagnerrel, akit először 1873-ban Kölnben látott vezényelni. Wagner meghívta őt Bayreuthba. 1880–81-ben a Parsifal ősbemutatójának előkészítésében segített Wagnernek. (Ennek a nyoma az eredeti partitúrákban is fellelhető, Wagner a színváltozásokat nem vette figyelembe, így az általa írt zene alatt a színeket nem lehetett megváltoztatni. Humperdinck töltötte ki ezeket a szüneteket zenével.)

1882–83-ban Meyerbeer Alapítványtól nyert díjjal járt Francia- és Spanyolországban, Marokkóban. 1882 decemberében Velencében találkozott utoljára Wagnerral. Hazatérve sikertelenül próbált karmesteri álláshoz jutni valamelyik német városban. 1885–86-ban Barcelonában tanított, nyaranta a Bayreuthi Ünnepi Játékokon dolgozott éveken át. A megélhetésért több állást vállalt: volt zenekritikus több lapnál, tanár Kölnben és Frankfurt am Mainban, kiadói lektor Mainzban. Itt segített nyilvánossághoz juttatni Hugo Wolf műveit.

1892-ben írta és 1893-ban fejezte be fő művét, a Jancsi és Juliska (Hänsel und Gretel) meseoperáját, melynek ősbemutatója a weimari Udvari Színházban volt 1893. december 23-án. A librettót nővére, férjezett nevén Adelheid Wette írta Jacob és Wilhelm Grimm meséjéből, a zenemű adottságainak megfelelően átdolgozva. Ebben az operában Humperdinck népdalszerű elemeket alkalmazott a wagneri vezérmotívum mellett.(Budapesti ősbemutatója 1895. február 2-án volt, a librettót Ábrányi Emil fordította. Két év múlva Humperdinck a magyar fővárosba látogatott az 50. előadásra.)

A mű világsikert aratott és anyagi biztonságot jelentett szerzőjének. 1896-ban a császár Professzori címet adományozott számára. Függetleníthette magát, új családjával 1897-ben Boppardban vett villájába vonult vissza, ahol szívesen kertészkedett.


1900 végén meghívták a berlini Művészeti Akadémiára, a zeneszerzés mesterosztály vezetőjének. A következő időszakban a boppardi ház nyári lakja lett. 1905-től több nagy utat tett (Észak-Afrika, Egyesült Államok, Görögország stb.) Berlinben szorosan együttműködött Max Reinhardttal, sok kísérőzenét írt színháza részére. Saját operái sorát is gyarapította. Ez alatt az idő alatt írta a Dornröschent, Königskindert és a Die Heirat wider Willent.

1911-ben Max Bruch utóda lett a berlini Királyi Zeneművészeti Főiskola zenelemélet–zeneszerzés szakán. 1913-ban meghalt felesége, saját egészsége is egyre romlott, ezért 1920-ban lemondott minden állásáról. A következő évben szélütés következtében meghalt.

Humperdinck zenéjén Richard Wagner zenéjének befolyása érződik. Azonban a Königskinder operájában Humperdinck egy új technikát is alkalmazott a „Sprechgesang” azaz az énekbeszéd technikát, amit később Arnold Schönberg tökéletesített.

Művei[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

Commons
A Wikimédia Commons tartalmaz Engelbert Humperdinck (zeneszerző) témájú médiaállományokat.

Operák, saját színpadi művek[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

  • Hänsel und Gretel (Weimar, 1893, magyarul Jancsi és Juliska Operaház 1895. február 2.)
  • Die sieben Geißlein (mesejáték zongorával, Berlin, 1895)
  • Königskinder (melodráma: München, 1897; opera: New York, 1910; magyarul Királyfi és királylány Operaház 1912. október 8.)
  • Dornröschen (Frankfurt am Main, 1902)
  • Die Heirat wider Willen (Berlin, 1905)
  • Bübchens Weinachtstraum (betlehemes játék, Berlin, 1906)
  • The Miracle (pantomim, London, 1911)
  • Die Marketenderin (Köln, 1914)
  • Gaudeamus (Darmstadt, 1919)

Egyéb művei[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

  • zongoradarabok, vonósnégyesek, zenekari művek
  • kísérő zenéjének szerzője volt Arisztophanész Lysistratájának (1908), Shakespeare A vihar és Téli rege című színműveinek.
  • Átdolgozta Auber: Bronzlovas című dalművét
  • kiadta Bach J. S. prelúdiumait és fugáit

Írásai[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

  • Instrumentationslehre (1892)
  • Parsifal-Skizzen (1907)
  • Die Zeitlose. Modernes Traummärchen (1921)

Források[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]