Engelbert Humperdinck (zeneszerző)

Engelbert Humperdinck
Született	Siegburg 1854. szeptember 1.
Elhunyt	Neustrelitz 1921. szeptember 27. (67 évesen)
Nemzetisége	német
Beceneve	zeneszerző

Engelbert Humperdinck (Siegburg, 1854. szeptember 1. – Neustrelitz, 1921. szeptember 27.) német zeneszerző. Neve a Jancsi és Juliska című operájától lett világhírű. A legnagyobb hatást zenéjére Richard Wagner gyakorolta.

Élete

Humperdincket szülei mérnöknek szánták, de érdeklődése a zenéhez kötötte.

Zenei tanulmányainak első szakaszát a kölni Cologne Konzervatóriumban végezte és fejezte be 1872-ben Ferdinand Hiller osztályában.

1876-ban Mozart-ösztöndíjat nyert, így 1877-től a müncheni Königliche Musikschuléban Josef Rheinbergernél zenei tanulmányokat folyatott, majd magántanulóként Franz Paul Lachnernél folytatta tanulmányait. Ez alatt az idő alatt számos művet komponált, a Wallfahrt nach Kevelaar (1878) és a Das Glück von Edenhall (1879) kórusművei komolyabb elismerést hoztak számára.

1879-ben a Mendelssohn Alapítványon keresztül Olaszországba utazott, Nápolyba, ahol találkozott Richard Wagnerrel. Wagner meghívta őt Bayreuthba. 1880 és 1881 között a Parsifal opera ősbemutatójának előkészítésében segített Richard Wagnernek. (ennek a nyoma az eredeti partitúrákban is fellelhető, Wagner a színváltozásokat nem vette figyelembe, így az általa írt zene alatt a színeket nem lehetett megváltoztatni. Humperdinck töltötte ki ezeket a szüneteket zenével.)

1892-ben írta és 1893-ban fejezte be fő művét, a Jancsi és Juliska (Hänsel und Gretel) meseoperáját, melynek ősbemutatója a weimari Udvari Színházban volt 1893. december 23-án. A librettót nővére, Adelheid Wette írta Jacob Ludwig Carl Grimm és Wilhelm Carl Grimm meséjéből, a zenemű adottságainak megfelelően átdolgozva. Ebben az operában Humperdinck népdalszerű elemeket alkalmazott a wagneri vezérmotívum mellett.

A mű világsikert aratott. (Budapesti ősbemutatója 1895. február 2-án volt, a librettót Ábrányi Emil fordította)

Különböző díjakat megnyerve Dél-Európába ment, Olaszországba, Franciaországba és Spanyolországba, két évig Barcelonában telepedett le, barcelonai konzervatóriumban tanított.

1896-ban a császár Professzori címet adományozott számára.

1887-ben visszatért hazájába és Frankfurtban, a Hoch Conservatory professzora lett 1890-ig, amikor a Dr.Hoch által alapított és működtetett Stockhausen's Vocal School-ban zenetanára lett. Ez alatt az idő alatt számos kórusművet és zenekari művet írt.

1900–1920 között a berlini Művészeti Akadémián a zeneszerzés mesterosztály vezetője volt. Ez alatt az idő alatt írta a Dornröschen, Königskinder és a Die Heirat wider Willen szerzeményeit.

Humperdinck zenéjén Richard Wagner zenéjének befolyása érződik. Azonban a Königskinder operájában Humperdinck egy új technikát is alkalmazott a "Sprechgesang" azaz az énekelve beszélni technikát, amit később Arnold Schönberg tökéletesített.

Művei

• Gaudeamus (Darmstadt, 1919).
• Die Marketenderin (Köln, 1914),
• Königskinder (New York, 1910).
• Die sieben Geißlein (1897)
• Dornröschen (1902)
• Die Heirat wider Willen (Dumas vígjátékából) (Berlin, 1905)
• zongoradarabok, vonósnégyesek, zenekari művek
• kísérő zenéjének szerzője volt Aristophanes Lysistratájának (1908), Shakespeare A vihar és Téli rege c. színműveinek.
• Átdolgozta Auber: Cheval de bronze c. dalművét
• kiadta Bach J. S. prelúdiumait és fugáit.