Engelbert Humperdinck (zeneszerző)

A Wikipédiából, a szabad enciklopédiából
(Engelbert Humperdinck szócikkből átirányítva)
Engelbert Humperdinck
Engelbert humperdinck 1854.jpg
Született 1854. szeptember 1.
Siegburg
Elhunyt 1921. szeptember 27. (67 évesen)
Neustrelitz
Nemzetisége német
Foglalkozása zeneszerző
Beceneve zeneszerző

Engelbert Humperdinck (Siegburg, 1854. szeptember 1.Neustrelitz, 1921. szeptember 27.) német zeneszerző. Neve a Jancsi és Juliska című operájától lett világhírű. A legnagyobb hatást zenéjére Richard Wagner gyakorolta.

Élete[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

Humperdincket szülei mérnöknek szánták, de érdeklődése a zenéhez kötötte.

Zenei tanulmányainak első szakaszát a kölni Cologne Konzervatóriumban végezte és fejezte be 1872-ben Ferdinand Hiller osztályában.

1876-ban Mozart-ösztöndíjat nyert, így 1877-től a müncheni Königliche Musikschuléban Josef Rheinbergernél zenei tanulmányokat folyatott, majd magántanulóként Franz Paul Lachnernél folytatta tanulmányait. Ez alatt az idő alatt számos művet komponált, a Wallfahrt nach Kevelaar (1878) és a Das Glück von Edenhall ([1879) kórusművei komolyabb elismerést hoztak számára.

1879]-ben a Mendelssohn Alapítványon keresztül Olaszországba utazott, Nápolyba, ahol találkozott Richard Wagnerrel. Wagner meghívta őt Bayreuthba. 1880 és 1881 között a Parsifal opera ősbemutatójának előkészítésében segített Wagnernek. (ennek a nyoma az eredeti partitúrákban is fellelhető, Wagner a színváltozásokat nem vette figyelembe, így az általa írt zene alatt a színeket nem lehetett megváltoztatni. Humperdinck töltötte ki ezeket a szüneteket zenével.)

1892-ben írta és 1893-ban fejezte be fő művét, a Jancsi és Juliska (Hänsel und Gretel) meseoperáját, melynek ősbemutatója a weimari Udvari Színházban volt 1893. december 23-án. A librettót nővére, Adelheid Wette írta Jacob Ludwig Carl Grimm és Wilhelm Carl Grimm meséjéből, a zenemű adottságainak megfelelően átdolgozva. Ebben az operában Humperdinck népdalszerű elemeket alkalmazott a wagneri vezérmotívum mellett.

A mű világsikert aratott. (Budapesti ősbemutatója 1895. február 2-án volt, a librettót Ábrányi Emil fordította)

Különböző díjakat megnyerve Dél-Európába ment, Olaszországba, Franciaországba és Spanyolországba, két évig Barcelonában telepedett le, barcelonai konzervatóriumban tanított.

1896-ban a császár Professzori címet adományozott számára.

1887-ben visszatért hazájába és Frankfurtban, a Hoch Conservatory professzora lett 1890-ig, amikor a Dr.Hoch által alapított és működtetett Stockhausen's Vocal School-ban zenetanára lett. Ez alatt az idő alatt számos kórusművet és zenekari művet írt.

1900–1920 között a berlini Művészeti Akadémián a zeneszerzés mesterosztály vezetője volt. Ez alatt az idő alatt írta a Dornröschen, Königskinder és a Die Heirat wider Willen szerzeményeit.

Humperdinck zenéjén Richard Wagner zenéjének befolyása érződik. Azonban a Königskinder operájában Humperdinck egy új technikát is alkalmazott a „Sprechgesang” azaz az énekelve beszélni technikát, amit később Arnold Schönberg tökéletesített.

Művei[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

Commons
A Wikimédia Commons tartalmaz Engelbert Humperdinck (zeneszerző) témájú médiaállományokat.
  • Gaudeamus (Darmstadt, 1919).
  • Die Marketenderin (Köln, 1914),
  • Königskinder (New York, 1910).
  • Die sieben Geißlein (1897)
  • Dornröschen (1902)
  • Die Heirat wider Willen (Dumas vígjátékából) (Berlin, 1905)
  • zongoradarabok, vonósnégyesek, zenekari művek
  • kísérő zenéjének szerzője volt Aristophanes Lysistratájának (1908), Shakespeare A vihar és Téli rege című színműveinek.
  • Átdolgozta Auber: Cheval de bronze című dalművét
  • kiadta Bach J. S. prelúdiumait és fugáit.
  • zene Zeneportál • összefoglaló, színes tartalomajánló lap