Empire

A Wikipédiából, a szabad enciklopédiából
Ruhavonal és frizura, rajz 1810-ből

Az empire (kiejtés: ampír) stílus. I. Napóleon császársága alatt kifejlődött művészeti stílus, mely a XVI. Lajos-stílusra, ill. a Directoire-ra következő stílus elnevezése.

Története[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

Napóleon fel akarta számolni a forradalmi építészet kihatásait, önmagát a római császárok utódának tekintette. A politika és az építészet szerinte összetartozik, ezért aztán mindenáron új, klasszikus birodalmi stílust kezdett létrehozni, mégpedig valami egészen monumentális fényűzés bevezetésével. Végeredményben a napóleoni klasszicizmust empire stílusnak is nevezik. Elemeit a görög és a római művészet formakincséből meríti s olykor egyiptomi motívumokat is használ. Kerüli a hajlott vonalakat, de az interieur-művészetben szereti a gazdag aranyozást és díszes vereteket. Általában bizonyos komolyság és ünnepélyesség jellemzi. Legszebb és leggazdagabb példái a bútorművészet, belsőépítészet és a ruházkodás területére esnek, míg az építészetben főleg antik példák másolására és átültetésére törekszik. Csakhogy az ún. átültetés az egész épített környezettel összhangban történik, s ez adja meg az empire építészet nyugodt és fenséges hatását. (Étoile- és Carrousel-didalívek, a Madeleine-templom Párizsban). Bonaparte Napóleon első feleségének birtokába került malmaisoni kastélyt is empire stílusban alakítják át.

Tény, hogy az empire stílust Bonaparte Napóleon császárságához köthetjük joggal, de egy stílus nem egyik napról a másikra alakul ki, a klasszicizmus (vagy neoklasszicizmus), melynek az empire stílus egyfajta betetőzése, már megjelent korábban is, ezt fedezhetjük fel XVI. Lajos könyvtárszobáját megtekintve a versailles-i a kastélyban, mely függőleges irányú vonalainak tisztaságával és a rokokó díszítmények hiányával mutatja, hogy az ízlés változása már jóval a forradalom előtt megindult.[1] A másik példa a klasszicista stílusra a kis Trianon kastély, amelyet versailles-i parkban épített Jacques-Ange Gabriel még XV. Lajos uralkodásának végén, s melynek egyszerű mértani formái, kiegyensúlyozott arányai a rokokó (XV. Lajos korszakának meghatározó stílusa) utáni új stílus térhódítását jelzik.

Bonaparte császárságát így a stílusváltozás megelőzi, de az empire stílus európai elterjedése kifejezetten a napóleoni hódításokhoz köthető, ugyanakkor jóval túl is éli Napóleont az empire stílus, főleg a bútorok és a ruházkodás területén. Napóleon bukása után a francia restauráció (XVIII. Lajos és az utána következő X. Károly francia királyok korának) stílusa szerves folytatása az empire stílusnak, olyannyira, hogy szokás késő empire-nak is nevezni, miután a legjellegzetesebb napóleoni motívumok (mint pl. a méh) "kigyomlálása" után és némileg egyszerűsítve, és fokozatosan romantizálódó tartalommal gazdagítva még tovább használta az addigra elterjedt empire formákat és motívumokat.

Az empire stílusnak kiváló képviselői vannak Franciaországban, köztük Jean François Chalgrin, Jacques Gondoin, Pierre François Léonard Fontaine, Charles Percier építészek, Jacques-Louis David festő és mások. Hatása volt az empire stílusnak Európa több országában és a napóleoni idők után is.

A klasszikus egyiptomi, görög és római képzőművészet megismerését, feltárását nagyban segítette, sőt a keleti kultúra iránti érdeklődést is felkeltette az empire stílus megjelenése (is).

A magyar építészetben[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

A 19. század elején Magyarországon a barokk és copf stílus már letűnt, de a klasszicizmus még nem alakult ki. Ebben az interregnumban épültek empire stílusú épületek (főleg templomok). Ezek nagyon hasonlítanak a copf stílusú épületekre, de kicsit több bennük a klasszicizmusra utaló részlet és erősebb a monotonitás, ami például az ablakok egyforma kiképzésében ölt testet.

Jellemző példája a békéscsabai evangélikus nagytemplom.

Galéria[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

Jegyzetek és források[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

Commons
A Wikimédia Commons tartalmaz Empire témájú médiaállományokat.
  1. A rokokótól 1900-ig. (Historia Del Arte, tomo 8.) Budapest : Corvina, 1989. l. 104-105. o. ISBN 9631328155
  • A romantika enciklopédiája. (Encyclopédie du Romantisme.) Összeáll. Francis Claudon. Ford. Balabán Péter. Budapest, Corvina, 1990. Napóleon építészeti elveiről l. 166. o. ISBN 9631326659
  • Művészeti lexikon /szerk. Éber László. Budapest : Győző Andor, 1926. Empire szócikket ld. 211. o.
  • Bajkó Ferenc: Békéscsaba, Evangélikus Nagytemplom

Külső hivatkozások[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

Empire stílusú bútorok