Elvétés

A Wikipédiából, a szabad enciklopédiából

Az elvétés (latinul aberratio ictus, vagyis az ütés eltévesztése) egy büntetőjogi fogalom, a tévedésnek az az esete, amikor az elkövető szándéka szerinti eredmény nem az általa kívánt személy vagy tárgy sérelmére, hanem más személyen vagy tárgyon következik be. Ha a bűncselekménynek van gondatlanul elkövethető büntetőtörvényi tényállása (pl. emberölés), akkor az elkövető két cselekményért felelős:

  • az általa elhibázott személy vagy tárgy sérelmére szándékos bűncselekmény kísérlete miatt,
  • a tévedésből eltalált személy vagy tárgy sérelmére elkövetett cselekmény gondatlan alakzata miatt.

Forrás[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]