Elektromos hárfa

A Wikipédiából, a szabad enciklopédiából
A lap korábbi változatát látod, amilyen HerculeBot (vitalap | szerkesztései) 2020. január 6., 02:03-kor történt szerkesztése után volt. Ez a változat jelentősen eltérhet az aktuális változattól. (Bot: {{Wd}} sablonhívás törlése a cikk létrehozása következtében)
Elektromos hárfa
A Wikimédia Commons tartalmaz Elektromos hárfa témájú médiaállományokat.

Az elektromos hárfa hangszedőkkel felszerelt hárfa. Az elektromos hárfa teste lehet tömör, ennek erősítés nélkül alig van hangja, de létezik elektro-akusztikus változat is, aminél egy hagyományos hárfa húrjaihoz csatlakoznak a hangszedők.

Az első ilyen hangszert Deborah Henson-Conant jazz-pop hárfás kérésére készítette a Camac cég 1984-ben. Ez a modell kinézetre a kelta hárfákra hasonlított, de mindegyik húron volt egy elektromos hangszedő. Henson-Conant kérésére készült olyan kisebb méretű változat is, ami vállra szíjazható, így lehet mozogni is vele. A gyár 2015-ben kb. tízféle 30-37 húros elektromos és 44-47 húros elektro-akusztikus hárfát kínált. A másik meghatározó hárfagyár, a Lyon and Healy ugyanebben az évben egyféle elektromos hárfát (Silhouette Electric, 33 húr) és elektro-akusztikus hangszert (Style 2000 Concert Grand, 47 húr) kínált.

A Dal (2015) televíziós műsorban feltűnt, elektronikus popzenét játszó Passed együttes hárfása, Nizalowski Fanni egy ritka, Camac Electro Llanera 37 hangszeren játszik, melyet a hangszergyár dél-amerikai népi hangszerek mintájára alakított ki 2014-ben. A hangszer 37 húros és állva kell játszani rajta.

Gyárak

Előadók

További információk