Egyirányú kommunikáció

A Wikipédiából, a szabad enciklopédiából
A lap korábbi változatát látod, amilyen InternetArchiveBot (vitalap | szerkesztései) 2018. augusztus 29., 01:37-kor történt szerkesztése után volt. Ez a változat jelentősen eltérhet az aktuális változattól. (1 forrás archiválása és 0 megjelölése halott linkként. #IABot (v2.0beta8))

Az egyirányú kommunikációs rendszer esetén minden jel, jelzés, információ csak és kizárólag csak egy irányba áramlik. Két pont között szimplex kapcsolat van. Ilyen esetben a vevőnek (nyelő) nincs módja a folyamaton belül a feladó (adó, forrás) szerepét betölteni.

Ilyen rendszerek gyakran használatosak a műsorszóró hálózatokban, ahol a jelvevők nem tudnak semmilyen jelzést vagy adatot visszaküldeni a műsorszórónak/adónak.

Ugyancsak egyirányú kommunikációs csatornát használnak a légi- és tengeri közlekedésben használt különféle irányadók, de ide sorolhatók a világítótornyok, a közlekedési jelzőtáblák is.

Fontos, hogy az egyirányú kommunikációs rendszert megkülönböztessük a félduplex kommunikációs csatornától, ahol ugyan egy időben egyirányú a kommunikáció, de annak iránya megfordul az adó és a vevő között (olyankor is szigorúan egyirányú). Az egyirányú kommunikációs rendszer esetén az adatáramlás iránya soha sem fordulhat meg, technikai okok miatt sem.

Példák

  • Televíziós műsorszórás
  • Kereskedelmi rádió műsorszórás (nem értve ide a CB rádiót, PMR rádiót stb.)
  • Személyhívó rendszerek
  • Teletext rendszerek
  • Biztonsági (felügyeleti és/vagy riasztó) rendszerek
  • Műholdas navigációs rendszerek
  • Előadás (például költői felolvasás)

Lásd még