Együttes védjegy

A Wikipédiából, a szabad enciklopédiából

Az együttes védjegy (más néven kollektív védjegy, angolul collective trade mark vagy collective mark) az egyik különleges védjegyfajta (a tanúsító védjegy mellett), amelyre a védjegyjog általános rendelkezéseit meghatározott eltérésekkel lehet alkalmazni. A tanúsító védjegytől való alapvető eltérés az, hogy az együttes védjegyet egy kollektíva tagjai használhatják, míg a tanúsító védjegyet a jogosult nem használja, hanem minőségtanúsítást végez mások, a használók számára.

A magyar szabályozás[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

Előzmények: az 1969. évi IX. törvény[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

Az együttes védjegy fogalmát a korábbi védjegytörvényünk, az 1969.évi IX. törvény is ismerte, valójában az új törvény ezt a szabályozást korszerűsítette.

Az együttes védjegy az 1997. évi XI. törvényben[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

A védjegyek és földrajzi árujelzők oltalmáról szóló 1997. évi XI. törvény IV. részének XIII. fejezete rendelkezik az együttes (kollektív) védjegyről. Az együttes védjegyek oltalmára az e részben nem szabályozott kérdésekben a védjegyekre és oltalmukra vonatkozó általános rendelkezéseket kell alkalmazni.

Az együttes védjegy jogosultja[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

A védjegytörvény szerint egy védjegynek egy vagy több jogosultja lehet. Ha többen közösen kérik a megjelölés lajstromozását, a védjegyoltalmat közösen szerzik meg (közös védjegyoltalom).

Az együttes védjegynek egyetlen jogosultja van, azonban több használója.

Szabályzat[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

Az együttes védjegy lajstromozásának feltétele a törvényben előírt szabályzat csatolása. A szabályzatnak tartalmaznia kell

a) a védjegyjogosult társadalmi szervezet elnevezését és székhelyét,
b) a védjegy használatára jogosult tagok felsorolását, nevük, címük, illetve székhelyük feltüntetésével,
c) a tagság feltételeit,
d) a védjegy használatának feltételeit,
e) a védjegy használatának ellenőrzésére vonatkozó előírásokat,
f) a jogosulatlan védjegyhasználattal szembeni fellépés rendjét.

Együttes védjegy és földrajzi név[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

Számos ország jogrendszere biztosítja az együttes védjegy oltalmát, miközben nem ismeri a földrajzi árujelzők nevesített oltalmát. Az 89/104/EGK irányelvet felváltó 2008/95/EK európai parlamenti és tanácsi irányelv is ajánlja az együttes védjegy ilyen célú alkalmazását.

(2) A tagállamok … előírhatják, hogy egy megjelölés vagy jelzés együttes védjegyként, hitelesítési jegyként vagy tanúsító védjegyként oltalomban részesülhet akkor is, ha a forgalomban kizárólag az áru vagy a szolgáltatás földrajzi származásának feltüntetésére szolgál. Ebben az esetben a jogosult nem tilthat el mást attól, hogy a megjelölést vagy a jelzést gazdasági tevékenység körében – az üzleti tisztesség követelményeivel összhangban – használja; a védjegyoltalom alapján a jogosult nem léphet fel különösen a földrajzi név használatára jogosult személlyel szemben. (15. cikk (2) bekezdés)

Az 1997. évi XI. törvény lehetővé tette, hogy együttes védjegy esetén a megjelölés védjegyoltalomban részesülhessen akkor is, ha kizárólag az áru vagy a szolgáltatás földrajzi származásának feltüntetéséből áll. Kizárólag a földrajzi származás feltüntetéséből álló együttes védjegy esetén a szabályzatban lehetővé kell tenni mindazoknak a csatlakozását, akiknek árui vagy szolgáltatásai a védjegyben feltüntetett földrajzi területről származnak.

A 2003. évi CII. törvény ezt a lehetőséget megszüntette (egyetlen ilyen bejelentés sem ismert).

Források[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

Kommentár a törvényjavaslathoz

Lásd még[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]