Tanúsító védjegy

A Wikipédiából, a szabad enciklopédiából
A tanúsító védjegy (angolul certification mark) az egyik különleges védjegyfajta, amelyre a védjegyjog általános rendelkezéseit meghatározott eltérésekkel lehet alkalmazni. A másik különleges védjegyfajtától, az együttes védjegytől való alapvető eltérés az, hogy az együttes védjegyet egy kollektíva tagjai használhatják, míg a tanúsító védjegyet a jogosult maga nem használja, hanem minőségtanúsítást végez mások, a használók számára.
A külföldi országok védjegyjoga általában nem szabályozza, nem ismeri a tanúsító védjegy intézményét.

A magyar szabályozás[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

A magyar védjegytörvény meghatározása szerint: "A tanúsító védjegy olyan védjegy, amely meghatározott minőségű vagy egyéb jellemzőjű árukat vagy szolgáltatásokat azzal különböztet meg más áruktól vagy szolgáltatásoktól, hogy e minőségüket vagy jellemzőjüket tanúsítja."[1]

Előzményei[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

A tanúsító védjegy mint különleges védjegyfajta az angolszász jogrendszerből származik, az Amerikai Egyesült Államok illetve az Egyesült Királyság védjegyjoga évtizedek óta ismeri.
Magyarországon a tanúsító védjegy oltalmát a védjegyek és földrajzi árujelzők oltalmáról szóló 1997. évi XI. törvény vezette be, 1997. július 1-jei hatállyal. (A kifejezés korábbról is ismert volt, mivel az egykori KERMI minőségellenőrző vállalat is "tanúsító védjegy"ként tüntette fel saját védjegyeit az 1970-es és 1980-as években.)

A tanúsító védjegy az 1997. évi XI. törvényben[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

A védjegyek és földrajzi árujelzők oltalmáról szóló 1997. évi XI. törvény IV. részének XIV. fejezete rendelkezik a tanúsító védjegyről. A tanúsító védjegy oltalmára az együttes védjegyek oltalmára vonatkozó különleges rendelkezéseket, míg a IV. részben nem szabályozott kérdésekben a védjegyekre és oltalmukra vonatkozó általános rendelkezéseket kell alkalmazni.

A tanúsító védjegy jogosultja[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

A tanúsító védjegy jogosultjának versenyfüggetlennek kell lennie a védjegy használóitól. A védjegytörvény szerint ezért nem lehet bárki tanúsító védjegy jogosultja. A tanúsító védjegyet törölni kell akkor is, ha a bejelentést arra nem jogosult nyújtotta be.
Nem szerezhet oltalmat tanúsító védjegyre
  • a) az a vállalkozás, amely az árujegyzékben szereplő árut előállítja, forgalomba hozza, az országba behozza vagy az árujegyzékben szereplő szolgáltatást nyújtja;
  • b) az a vállalkozás, amely - a tisztességtelen piaci magatartás és a versenykorlátozás tilalmáról szóló törvény értelmében - nem független az a) pontban említett vállalkozástól;
  • c) az a vállalkozás, amellyel az a) pontban említett vállalkozás egyébként - az árujegyzékben szereplő árukkal és szolgáltatásokkal összefüggésben - tartós jogviszonyban áll.
Sajátos rendelkezés továbbá, hogy a tanúsító védjegy jogosultja a tanúsító védjegyet maga nem használhatja, engedélyezi azonban annak használatát az előírt minőségi követelményeknek vagy egyéb jellemzőknek megfelelő árukkal vagy szolgáltatásokkal kapcsolatban.

A szabályzat[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

  • A tanúsító védjegy lajstromozásának feltétele a törvényben előírt szabályzat csatolása. A szabályzatnak tartalmaznia kell
    • a) a védjegyjogosult elnevezését és székhelyét,
    • b) a minőség tanúsításának szabályait,
    • c) a tagság feltételeit,
    • d) a védjegyhasználat feltételeit,
    • e) a védjegy használatának ellenőrzésére vonatkozó előírásokat,
    • f) a jogosulatlan védjegyhasználattal szembeni fellépés rendjét.[2]

A hungarikum tanúsító védjegy[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

A nemzeti értékekről és hungarikumokról szóló 2012. évi XXX. törvény 18. §-a elrendeli egy új tanúsító védjegy létrehozását és bevezetését. Eszerint a Hungarikumok Gyűjteményében szereplő termékek, eljárások, készítési módok, sportelemek és szolgáltatások széles körben történő megismertetésének elősegítése, színvonaluk és minőségük folyamatos fenntartása érdekében hungarikum tanúsító védjegy kerül bevezetésre.[3] A hungarikum tanúsító védjegy lajstromozása iránti nemzeti bejelentést, valamint a közösségi védjegybejelentést az agrár-vidékfejlesztésért felelős miniszter teszi meg.[4]A hungarikum tanúsító védjegy használatát a védjegyjogosult engedélyezi, pályázati úton kiválasztott alkotók számára.[5] A hungarikum tanúsító védjegy piaci bevezetése és népszerűsítése, valamint a hungarikum tanúsító védjegy szabályzatában foglalt követelmények teljesülésének az ellenőrzése az agrár-vidékfejlesztésért felelős miniszter

feladata.[6]

A közösségi védjegyjogban[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

Az EU közösségi védjegyjoga nem ismeri a közösségi tanúsító védjegy fogalmát, ezért csak együttes közösségi védjegy bejelentése lehetséges.[7]

Források[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

  • 1997. évi XI. törvény a védjegyek és földrajzi árujelzők oltalmáról
  • Kommentár a törvényjavaslathoz
  • Szerezzünk védjegyet

Jegyzetek[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

  1. 1997. évi XI. törvény 101. § (1) bek.
  2. lásd pl. a BIMEO-KERMI tanúsító védjegy szabályzatát
  3. 2012. évi XXX. törvény 18. § (1) bek.
  4. 2012. évi XXX. törvény 18. § (2) bek.
  5. 2012. évi XXX. törvény 18. § (3) bek.
  6. 2012. évi XXX. törvény 18. § (4) bek.
  7. http://www.innoteka.hu/cikk/nehany_gondolat_a_tanusito_vedjegyekkel_kapcsolatban.953.html Lantos Mihály:Néhány gondolat a tanúsító védjegyekkel kapcsolatban

További információk[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]