Désy Zoltán

Désy Zoltán
Született	1862. december 15. Nagyölyves
Elhunyt	1915. március 24. (52 évesen) Zaliscsiki
Állampolgársága	magyar
Foglalkozása	politikus
Tisztsége	magyarországi parlamenti képviselő (1892. február 20. – 1896. október 3.) Szolnok-Doboka vármegye főispánja (1902. április 6. – 1903) magyarországi parlamenti képviselő (1905. február 17. – 1906. február 19.) magyarországi parlamenti képviselő (1907. június 27. – 1908. február 1.) magyarországi parlamenti képviselő (1910. június 23. – 1915. március 24.)
Sírhelye	Fiumei Úti Sírkert (10/1-1-3)
A Wikimédia Commons tartalmaz Désy Zoltán témájú médiaállományokat.
Sablon • Wikidata • Segítség

Nagygelváchi Désy Zoltán (Nagyölyves, 1862. december 15. – Zalescziky [ma Zaliscsiki, Ternopili terület], 1915. március 24.) függetlenségi, majd Kossuth-párti politikus, államtitkár, főispán, aki az első világháború során hadnagyi rangban hősi halált halt.

Életpályája

Jogi tanulmányai elvégzése után erdélyi földjén gazdálkodott. A Nemzeti Párt színeiben 1892-ben országgyűlési képviselővé választották. A választásokon 1896-ban nem indult, hanem Maros-Torda vármegye alispánjaként, később Szolnok-Doboka vármegye főispánjaként működött. 1905-ben függetlenségi programmal ismét mandátumhoz jutott, és a koalíciós kormány pénzügyminisztériumi államtitkára volt. 1910-ben a Függetlenségi és 48-as (Kossuth) Párt programjával került be a parlamentbe. Az első világháború idején önkéntesként vonult be a 22. népfelkelő ezredhez, ám az orosz fronton 1915 márciusában életét vesztette. Holttestét 1924-ben hazahozták, május 15-én örök nyugalomra helyezték a Kerepesi temetőben.

Lukács-féle panamaper

„LUKÁCS (megrettenve):
Felség, akaratának hódolok,
Elmondom, hogy volt az a sódolog.
Hát az a Désy... hm... belém kötött,
Hogy én busás üzleteket kötök!
(dühösen) Juj, hogy a görcs a nyelvire szaladna!

A VISSZHANG Zalatna!

LUKÁCS (izzad).
Pardon! igen! hát hol is hagytam el?
Hát egy napon a Désy szót emel,
S aszongya ez a goromba legény,
Aszongya, hogy a Magyar Bank meg én,
Hogy mink... hm... hm...
(zavarban) Pardon! Szégyellem mondani...

A VISSZHANG Lemondani!”

Tóth Árpád: Visszhang az előszobában

Désy 1912. szeptember 19-én egy vacsora alkalmával Lukács László korabeli miniszterelnököt Európa legnagyobb panamistájának nevezte, mivel szerinte közpénzekkel (kb. 4 millió koronával) gyarapította a Nemzeti Munkapárt vagyonát. A pénzt a Magyar Nemzeti Bankon keresztül juttatta célba, s cserébe meghosszabbíttatta a bank állami szerződéseit. Szavai nyomán a sajtó is foglalkozni kezdett az üggyel, mire Lukács vádat emeltetett Désy ellen rágalmazásért. A bíróság elítélte Désyt, mondván a miniszterelnök magának nem szerzett hasznot. A Tábla azonban megsemmisítette az ítéletet, és az újabb eljárás során a vádlott felmentésére került sor, mire Lukács lemondott.

Désy Zoltán sírja a budapesti Kerepesi temetőben 10/1-1-3. Siklódy Lőrinc műve.

Források

• Végváry Ferenc – Zimmer Ferenc, szerk.: Sturm-féle országgyülési almanach 1910-1915. Rövid életrajzi adatok az országgyülés tagjairól. Budapest, 1910.
• Életrajzi Index, Petőfi Irodalmi Múzeum
• Magyar Életrajzi Lexikon 1000–1990
• Egry Gábor: Egy furcsa hős
• Szász Zoltán: Panama és kormány, 1912
• Kaba Eszter: Így születnek a hősök – Désy Zoltán orosz fogságban
• A Désy – Lukács pör, Huszadik Század, 1913 március
• Ady Endre összes prózai műve, 79. Távol a csatatértől/III. – Világ, 1915. augusztus 15.; online: google könyvek
• Magyar Politikai Lexikon, 1. kötet. (1914-1929), 90. oldal

További információk

• Filmhíradók Online – Halottak napja (1926) – Désy Zoltán sírjának megkoszorúzása
• Gulyás Pál: Magyar írók élete és munkái. Budapest, Magyar Könyvtárosok és Levéltárosok Egyesülete, 1939-2002
• Gutenberg nagy lexikon. Minden ismeretek tára. Budapest, Nagy Lexikon Kiadóhivatal, 1931-1932
• Három évtized története életrajzokban. Szerk. Gellért Imre és Madarász Elemér. Budapest, Európa Irodalmi és Nyomdai Rt., 1932
• Magyar Nagylexikon. Főszerk. Élesztős László (1-5. k.), Berényi Gábor (6. k.), Bárány Lászlóné (8-). Budapest, Akadémiai Kiadó, 1993-
• Toth, Adalbert: Parteien und Reichtagswahlen in Ungarn 1848-1892. München, R. Oldenburg Verlag, 1973
• Révai Új Lexikona. Főszerk. Kollega Tarsoly István. Szekszárd, Babits, 1996-
• A szövetkezett balpárt arcképcsarnoka. Budapest, 1905. Révai és Salamon ny.
• Tolnai világlexikona. Budapest, Magyar Kereskedelmi Közlöny, 1912-1919. 8 db.; Budapest, Kassák Kiadó, 1999-
• Tolnai új világlexikona. Budapest, Tolnai, 1926-1933
• Új Idők lexikona. Budapest, Singer és Wolfner, 1936-1942
• Új magyar életrajzi lexikon. Főszerk. Markó László. Budapest, Magyar Könyvklub