Donáth Gyula

A Wikipédiából, a szabad enciklopédiából
Donáth Gyula
Donát Gyula.jpg
Született 1850. március 13.
Pest
Elhunyt 1909. szeptember 27. (59 évesen)
Budapest
Nemzetisége magyar
Foglalkozása szobrászművész

Donáth Gyula, (Donát Gyula) (Pest, 1850. március 13.Budapest, 1909. szeptember 27.) magyar szobrászművész.

Életpályája[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

Művészeti tanulmányait 1867-ben Joseph Knabl irányítása alatt kezdte Münchenben, Robert Hertel vezetése alatt Drezdában folytatta, majd Hans Semper és Michael Wagmüller tanítványaként fejezte be Bécsben. 1873-tól Bécsben díszítőszobrászként működött. Őt bízták meg az 1873. évi bécsi világkiállítás főkapujának szobrászati díszítésével. 1880-ban visszatért Budapestre. Részt vett többek között az Operaház és a Vigadó szobrászati díszítésében. Az 1890-es évek elejétől kezdett síremlékeket készíteni és hamarosan a főváros legelismertebb sírkőszobrászává vált. Klasszicista, akadémikus stílus jegyében alkotott. Az 1890-es évek közepétől emlékműszobrokat is készített. Legismertebb műve a bánhidai Turul-emlékmű. Ő készíthette el az I. Ferenc József által a magyar nemzetnek ajándékozott tíz szobor egyikét, a budapesti Ferenciek terén[1] 1908-ban felavatott Werbőczy-szobrot[2] Elismert, köztiszteletben álló szobrászként halt meg 1909-ben. Sírja a Kozma utcai zsidó temetőben van.

Főbb művei[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

A Turul-emlékmű Tatabányán
Turul a budai várban

További információk[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

Commons
A Wikimédia Commons tartalmaz Donáth Gyula témájú médiaállományokat.

Források[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

Jegyzetek[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

  1. Akkori Kígyó téren
  2. A szobrot 1945. május 6-án – mint „a korai magyar feudalizmus és a kiváltságos nemesség fővédnökének, a jelképpé lett Tripartitum szerzőjének szobrát” – ledöntötték