Disztichon

A Wikipédiából, a szabad enciklopédiából
A lap korábbi változatát látod, amilyen Jávori István (vitalap | szerkesztései) 2021. április 12., 13:30-kor történt szerkesztése után volt. Ez a változat jelentősen eltérhet az aktuális változattól. (Visszavontam az utolsó  változtatást (2001:4C4E:1CB8:CF00:A0CF:1B6:7B3:BA0F), visszaállítva 2001:4C4E:1C83:D700:34AB:8CEE:D93C:3C44 szerkesztésére)

A disztichon (görögül „kétsoros“) egy hexameterből és egy pentameterből álló versforma.

A metrikus képlete:

     _       _       _       _
– υ υ | – υ υ | – υ υ | – υ υ | – υ υ | – -
 Parcite praecipue vitia exprobrare puellis,
    _       _
– υ υ | – υ υ | –  || – υ υ | – υ υ | –
 Utile quae multis dissimulasse fuit. (Ovid, Ars Amatoria, liber II, 640f)

Az ókori görög és római költészetben, illetve a korai újkor humanista költészetében a disztichont a kétsoros epigrammákban és az elégiákban használták. Az utóbbi előfordulást "elégiai disztichon"-nak is nevezik. Kizárólag disztichonokból álló híres ókori mű az Ovidius által írt Ars amatoria.

Példák a magyar irodalomból:

A posztmodern magyar irodalomban a disztichon - a többi kötött formához hasonlóan - többnyire játékos vagy újraértelmezett formában jelenik meg.

Források